Az örök kedvenc: sajtos tészta

A konyha sosem volt az otthonom. Néha bemerészkedem, szombaton is epres tortát sütöttem (természetesen megégett, és kihagytam a sót a tésztájából...), néha húst sütök, de általában Mr. Férfire hagyom a főzést.

Amíg egyedül éltem a tudományom megállt a sajtos tésztánál. Először zacskós tésztákat főztem ki, majd rájöttem, hogy egészségesebb (amennyire a tészta + sajt kombó lehet, nem számítva a szénhidrátokat), olcsóbb és még finomabb is a penne sajttal.

Múlt héten volt egy szabadnapom, amikor úgy voltam vele, hogy ismét kipróbálom, tudok-e még olyan finom sajtos tésztát készíteni. Vettem tésztát, persze otthon egy cipős doboznyi volt otthon, de azok nem finomak... Guoda sajtot, mire megjegyezte Mr. Férfi hogy a hűtőnk tele sajttal (csak éppen én a tésztát nem szeretem se trappistával, se Camambert-rel).

A tészta főzés a  mai napra maradt, és rájöttem, ezt nem lehet elfelejteni, de elrontani sem! Jó, olyan problémáim akadtak, hogy nem találtam a tésztaszűrőt (valaki berakta a műanyag edények közé a műanyag tésztaszűrőt!), a csap meghülyült: a forró víz először elapadt, majd gőzölni kezdett. Amíg meg ne gondolta magát, nem is lehetett elzárni, így is sikerült egy picit megégetnem magam.

Egyébként gondolkodtam. Valahol rákészülök, valahol már nem a babára. Nem számolgatom a ciklust (de a telefon jelez, hogy 4 nap múlva esedékes a menses), nem mérem a hőmet, iszok reggeli kávét éééés: Soproni sörrel veszem be a Gravidát (még ha csak 2 % narancsos sör is!).

Pünkösdi hétvége pro-contra

A következő két hét ismételten a várakozással fog eltelni. Mr. Férfivel mindent megtettünk a baba érdekében, még azzal sem törődtünk, hogy nem csak ketten vagyunk a lakásban.

Jövő héten Hollandiába utazom. Nagymamám fiatalkori barátnője Ausztráliában lakik, de 4-5 évente hazalátogat. Ilyenkor (gondoljunk csak a hosszú - átszállásos repülőútra) több országba is elrepül. Legutóbb Erdélyben, Olaszországban volt, idén Isztambulba, Párizsba és Eindhovenbe repül, ahová mi, a család leányai (nagyim, anyum és én) is vele tartunk. Mr. Férfi csak örül, hogy végre lesz egy olyan hétvégéje, amikor egyedül lesz és az egész napját (jó, csak a nagy százalékát) ágyban töltheti és tévézhet. Ezért még be is fizette nekünk az utat, csak menjünk! :)

A hétvége nem csak jó dolgokkal telt. A legrosszabb felismerése az volt, hogy rájöttem, gonosz, irigy, rosszakaró teremtés vagyok.

maryon barátnőm Húsvét után ott hagyta a vőlegényét, mert 1) a kapcsolatuk már régóta haldoklott, 2) talált magának egy másik palit. Egyszer már volt más a képben, de akkor a régi kapcsolata, a vőlegénye mellett döntött, viszont a kettőjük helyzete semmit sem változott. Így én is azt mondtam, hogy lépjen, és azóta is azt állítom, hogy jól tette. Ha jól számolom Húsvét óta 50 nap telhetett el... Vagy még annyi sem (bár elvileg Jézus 50 napig volt a Földön, miután a Mennybe szállt Pünkösdkor - ha rosszul tudom, javítsatok, sosem voltam valami nagy keresztény). S most eldöntötték, belevágnak a babaprojektbe.

Folyamatosan azt hajtogatja nekem, hogy ne görcsöljek rá a dolgokra, majd jön, ha jönnie kell. Erre a következő dolgot mondta - saját magáról:

Ugyanazt a fogamzásgátló gyűrűt, a Nuvaringet használta 4 évig, amit én 6 évig. Nálam semmi mellékhatása nem lett, imádtam, addig neki 4 év után elmaradt tőle a mensese, így abbahagyta, majd az új pasija mellett ismét elkezdte. Közben jött a babaterv, így a gyűrűtől 5 nappal a megadott idő előtt vette ki. Mivel a gyógyszer 3 óra után már nem véd, így gyorsan aznap már szexeltek, hogy már most megfoganjon a baba. S tudom, nagyobb esélyük van rá nekik, mint nekünk, mert azóta hallottam, hogy a gyógyszer abbahagyása után azonnal nagyobb esély van a teherbe esésre, mint később; én pedig nődokimra hallgatva kihagytam egy teljes hónapot...

Sajnálom, de nem örültem a hírnek, sőt nagyon kellemetlenül érintene, ha nekik előbb sikerülne, mint nekünk! Nem kívánom, hogy ők is várjanak annyi hónapot, mint mi, de szeretném, ha utánam esne teherbe... Legalább egy-két hónappal...

Ehhez még a "biztató" szavai is kontraproduktívan hatottak: a kolléganőjének sem voltak érett petesejtjei, és ő is gyógyszeres kezelést kapott rá, amitől 9 hónap múlva sikerült a baba. Na köszönöm! Neki sikerüljön egy hónapon belül, nekem meg még várnom kellene 9 hónapot?!

Nem, nem tudok szívből örülni és drukkolni neki... Sajnálom...

23 milliméteres

Mivel legutóbb már 2 doboz Clostilbegytet szedtem be, így a következő ciklusom előtt érdemes felirattatni, ha ne adja az ég, megint nem jönne össze a Csöppség. A múltkor a nődokim azt tanácsolta, hogy a 14. CN-on látogassam meg az UH-t, mert aznap van a "normál", átlag szerinti peteérés. Mivel ez a nap hétfőre esett, a nődokim meg szerdán rendel, így megpróbáltam elmenni az SZTK-ra, ahol elvileg ingyenes. Reggel elmegyek, megkérdezem, hogy mennek ott a dolgok, és 'oszt letudom. Gondoltam én, de a kéményseprők keresztbe húzták a számításaimat. Hétfőn délelőtt itthon kellett dekkolnom, mert 9 és 13 óra között jönnek ellenőrizni a kéményeket, és muszáj valakinek itthon lenni... Mi van, ha akkorra nem tudok szabit kivenni? Fizethettem volna az újbóli kiszállást...

Ha már nem tudtam reggel odamenni, így az interneten talált telefonszámot felhívtam, mire közölték velem, hogy a hétre már nem kapok időpontot. Jövő hét meg a peteérést figyelés szempontjából már késő. Nem maradt más választásom, mint szerdán elmenni a nődokimhoz.

Receptkéréskor nem kell előre időpontot kérni, ezt használtam ki. Tökéletes időben mentem, mert éppen két beteg között érkeztem meg, így be is mehettem a rendelőbe.  Mr. Férfivel megbeszéltük, hogy ha ez a hónap is sikertelen lesz, akkor ő is elmegy kivizsgáltatni magát. A nődokim ezt csak helyeselni tudta, mivel Mr. Férfinek sincs még gyereke, így tanácsos neki is elmennie, még akkor is, ha ez kellemetlen a számára. Megadta az egyik orvos ismerősének telefonszámát, hogy nyugodtan forduljunk hozzá.

Nem bírtam magammal, megkérdeztem az ultrahangot. Mivel éppen üresjárat volt a rendelési idejében, így megnézte. Egy sokkal szebb, már 23 milliméteres petécském van. "Ez a gyógyszer mennyiség kell, de több már nem, nehogy túlszaladjunk a kelleténél". Hurrá!

A Norculottól nem állt be olyan szépen a mensesem, bár 26-27 napra folyamatosan megjött (szerintem emiatt nem ágyazódott be a múltkor sem, amit a nődokim nem erősített meg, de nem is cáfolt), így most kihagyjuk. És ma-holnap legyünk együtt.

Már tegnap is próbálkozni szerettem volna, de bealudtam...

Majd ma! És most össze is jön!

Úgy legyen...

Bonyodalmak hátán bonyodalom

Valódi veszély!

A pénteki aggodalom nem volt elég.

A vendégség jól sikerült: éjjel fél egyig roptuk a táncot a teraszon. Ehhez "muszáj volt" kinyitni a nappali teraszra nyíló ajtaját. Természetesen csak résnyire, hogy a későbbiekben elfelejtsék, és rápillantva sem észlelhetve, hogy nyitva maradt.

Én mentem legelőször aludni. A szobába bezárt lánykámat személy szerint nem akartam kiengedni, de mivel "tuti biztosan" be vannak zárva az ajtók, hadd szaladgálja ki magát az éjszaka folyamán.

Szombat reggel arra ébredtem, hogy elszökött. Először még reménykedtem benne, hogy csak lement a pincébe, de nem találtuk. Aztán reménykedtem benne, hogy csak elaludt valahol, de órák múlva sem bukkant fel. Kétségbeestem, mert tudtam, hogy ha eddig nem találjuk meg, már nem is fogjuk. Közben felhívtam Mr. Férfit, aki a szülői házban lomtalanított, hogy baj van: nincs meg a kedvenckénk. Majd meglesz, ne aggódj! könnyű volt mondani, mert csak peregtek az órák, és semmi.

Kora délután - apummal a pincét túrtuk fel épp - hozza anyum a szökevényt. 5 házzal lejjebb (mi lakunk az utca tetején) megtalálták, és "befogták" reggel, most pedig a gazdiját keresi. Megkönnyebbülve hívom Mr. Férfit, hogy megvan, mire megtudhattam, hogy a nagy aggodalom miatt már úton is van hozzánk. Aminek kifejezetten örültem, mert utána megint nem találtam a lánykát, de akkor már én voltam vak, mert egy zacskóba bújva aludt a szekrényben.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Kereséses autótörés

A mai napot az egész családom kihagyná.

Mr. Férfi továbbképzésen, én meg hazajöttem a szülői házba, mert ma valamiféle "ünnepélyt" tartanak, azaz a Finn Baráti Társaság jön bográcsozni.

Már csak egy lánykánk van, aki így még inkább a szemünk fénye lett. Egész héten az ő kívánságát lestük, Mr. Férfi is minden pillanatban azért aggódott, hogy ő jól legyen, ne érezze a nővére hiányát.

Hétvégére jött velem, mert itt mégis nagyobb területen van, kimehet (végül mégsem), több szórakozási lehetőséget találhat. Nem bánta, nagyon örült, az egész házat körbeszaladgálta.

A vendégség idejére be akartam zárni apum szobájába, mert félő, hogy nem szeretik, vagy rosszabb esetben nem figyelnek oda rá és kiszökik. Ez be is következett...

Úgy voltam vele, hogy senki sem szeret a négy fal között lenni egész nap - ráadásul már egyedül, így még egy órára kint maradhat, játszhat, amivel csak akar. Igen ám, de a vendégeink előbb érkeztek meg, és nem is a főbejáraton jöttek (az autónktól nem tudták kinyitni az ajtót). Közben tárva-nyitva hagyták az ajtókat, így a lánykám nyugodtan elhúzhatta a csíkot. Az  egész ház őt kereste, de sehol nem találtuk Órák óta. Kiszökött...

A nagy keresésben és aggodalomban mindenki kiabált egymással, és mivel a kapun a rosszul parkolt autó miatt nem tudtak bejönni, így apum beállt a garázsba. Azaz csak akart, mert - nem láttam mi volt az, de nekiment valaminek. Az autónkat meghúzta és behorpasztotta az oldalát...

Már a kutyámmal akartam utána eredni, hátha a szomszédos erdőbe menekült, és az ismerős kutya látványa visszatéríti, amikor beléptem a lakásba, és megláttam. Ott állt szétvetett lábakkal a nappalink közepén, és azt figyelte, hogy én mit csinálok.

Összeomlottam. Sírni, zokogni kezdtem, ő meg a könnyeimet itta. Azt hittem megfojtom...

Valahogy most kevésbé foglalkoztat a babakérdés. Nem mérem a hőmet, nem számolgatom a napokat, hogy hányadik ciklusnapon tartok, mikor legyünk együtt Mr. Férfivel. Valahogy úgysem leszünk akkor, amikor kellene és ahogyan kellene... Szóval kezdem feladni. Ennek ellenére már fiú nevet is választottam, amitől a családom kiakad: Gilbert András. Szerintetek?

Temetéses esküvő

Nem tudom, hogy valahol látszódik-e, de a bejegyzéseim között a leleményesebbek egy piszkozatot láthatnak - ugyanezzel a címmel. Elismerem, morbidra sikerült, de híven tükrözi a múlt hétvégémet.

A lánykám elment örökre. A piszkozatban írtam róla, kifejtettem bőven, mert még akkor nem éreztem annyira üresnek magam, mint most.

Az esküvőről is szerettem volna részletesen írni, milyen gyönyörű volt a menyasszony, mennyire boldog az ifjú pár, hogyan viselkedtek az ellenséges rokonok.

Mert hát olyanok is vannak. Miért ne lennének? Gondolom, minden családban megtalálható legalább egy személy, rosszabb esetben több is.

Mindegy. Most valahogy nincs kedvem részletesen kifejteni semmit se.  Inkább megyek és lefekszem.

Jó éjt mindenkinek!

P.S. Ígérem, a következő poszt tartalmasabb és érdekesebb lesz!

Dilemmázás

Még semmi hír az orvostól. Aggódom. Többször volt már, hogy otthon maradtak apummal, talán akkor is hiányoztak, de most nagyon rossz érzés. Jól van, foglalkoznak vele, kap valami kezelést, vagy semmit, amíg nem lesznek meg az eredmények? Eddig még sosem tartották bent, még akkor sem, amikor szivacsot evett.

Barnázom. 3. napja. Elkezdjem ma a Clostit vagy még várjak vele? A nődokim azt mondta, hogy a "rendes" vérzés 3. napjától, de a múlt hónapban sem volt rendes.

Legkésőbb holnap kezdem el. De szerintem már ma.

Olyan jó... Az esküvőn is menstruálni fogok. Pedig reménykedtem, hogy ha már úgyis megjött, akkora majd elmúlik. Aha. Persze. Van egy olyan sejtésem, hogy akkor fog csak hozzá. Pedig ruhában leszek! Max. veszek egy ultra-extra-big tampont...

Felesleges pénzkidobások

Minden összejött, a pénz meg folyik ki a kezem közül.

Vasárnap pecsételni kezdtem, ami nem váltott át pirosba. Így még reménykedtem, hogy a későbbi ovum mégis sikeres volt. Ezért kivártam a 10 napot, és vettem egy 10 napos terhességet kimutató tesztet. Egy álmatlan éjszaka után az volt az első dolgom.Negatív lett. Biztosan nem vagyok terhes, biztosan várnom kell még legalább egy hónapot.

Az idősebb lánykám beteg. Egész éjszaka a mellkasomon aludt, ma megyünk orvoshoz. Féltem! (Az orvosi vizsgálat 10.000-nél kezdődik.)

Az 5 pár most vett cipőmből az egyik mostanra biztosan kicsi. Igaz, csak ezer forint volt, mint a teszt, de akkor már 2.000-et dobtam ki az ablakon.

Az új ruhámhoz még cipőt kell vásárolnom. Hol és mennyiért azt nem tudom, de akkor már Mr. Férfinek is inget + nyakkendőt, ami illik a ruhámhoz.

Holnapután 10-e. Fizu, ami rögvest el is megy a lakbérre + a rezsire.

Emellett a magánóráim (2.000 + 5.000 Ft, ami most 7.500 lesz). A sikertelen melóért is ki kell fizetnem több mint 20.000 Ft-ot.

Feladom...

Hazugságok hálójában

Reklám, de a várandós anyák szerintem sok jó, érdekes dolgot találhatnak az Anyák lapjában.

Most a válás utáni gyerekfelügyeletről esett szó. Maga a téma nem érint - vicces is lenne -, de megint elgondolkodtatott. Nem is az egész, hanem egyetlen egy mondat:

"Diszharmonikus házasságban, egymásra acsarkodó szülők mellett a gyermek is diszharmonikussá válik, még akkor is, ha a szülei külön-külön őszintén szeretik őt."

És ez rámutatott néhány személyes tényre.

Valamelyik este utcai veszekedés volt, amitől feszült lettem. Mr. Férfi nem értette reakcióm, azt hitte, hogy egy kocsma melletti lakásban már hozzászoktam. Nem, nem szoktam hozzá, mert mindig azt juttatja eszembe, hogy otthon a nyugalmasnak, boldognak látszó családi kép mögött mik húzódnak meg: megcsalás, szexmentesség, boldogtalanság, féltékenység, félelem, egymás agyára menés...

A gyerek nem emlékszik a dolgokra, nincs ott, ahol az események történnek, csak szavakat hall a beszélgetésekből, de ezek pont elegek ahhoz, hogy a képzelete a valóságon túlszárnyaljon és mindenben a legrosszabbat keresse.

A félelemtől bizalmatlan lesz, ami a saját kapcsolatában jelenik meg. Féltékenységi dührohamokat kap, ha azt veszi észre, hogy hazudnak neki, vagy eltitkolnak előle dolgokat, mert így nőtt fel. Az autó hátsó ülésén ült, amikor az anyja azt leste ki,  hogy az apja kivel csalja, az ágyban sírt, amikor az apja azt sulykolta belé, hogy új apukája lesz, de azért ő is szeretni fogja, csak kapkodta a fejét a sok csalás és ámítás között.

Képtelen túllépni ezeken az érzésein, pedig tudja, hogy ostobán és önző módon viselkedik. Mert úgy érzi, hogy ő mindenét beleteszi a kapcsolatba, és viszonzásul hazugságot, titkokat kap, és retteg, hogy ők is arra a szintre jutnak, ahol a család többi párja áll.

---

Leesett a hőm, barnázom, szóval nincs baba ;(

100. bejegyzés, avagy boldog véres anyák napját!

Eddig háromszor éreztem úgy, hogy sikeres hónap áll mögöttem. Mindannyiszor éreztem, hogy egy új élet lengi körül testem, simogattam a hasam, és minden öntudatlan mozdulatommal is azt sugalltam, hogy babám lesz.

De mindannyiszor megjött. Először csak fehér folyás, majd napokig tartó barna pecsételés, amikor még reménykedtem, hátha.

Ez volt a harmadik. Gyógyszert szedtem, középidőben elmentem a nődokimhoz, aki megállapította a 22 milis petesejtet, megmondta, mikor legyünk együtt, és együtt voltunk. Minden klappolt.

Péntekig, amikor már éreztem a folyást a lábam között, a hasam is jelzett, bár egyáltalán nem fájt. Tegnap még reménykedtem, mert fehér folyás volt, szagtalan, de annál több, és azt írták, hogy ez nyugodtan lehet a terhesség jele is. Úgy voltam vele, hogy a Norcoluttól van, ezt váltja ki, és most van a beágyazódás. Nem fog megjönni, mert terhes vagyok.

Ma viszont - anyák napjára - amikor be kellett volna ágyazódnia annak a pici lénynek, csöpögni kezdett belőlem. Először a fehér, ragacsos valami, majd két óra múlva már barna foltos volt a betét, amit a csöpögés miatt tettem be.

Azóta sírok. Nem tudok mosolyogni, kiborultam. Igazságtalanság! Tudom, a kilenc hónap még semmi, de a gyerek utáni vágyam már 15 hónapos.

Találnom kell valamit, amivel lekötöm magam, amivel elfelejtem azt, hogy babát akarok. Bármit, ami erősebb ennél a vágyamnál. A munkába hiába temetkezem el, a gondolataim csak a baba körül járnak. De fel kell adnom, mert beleőrülök!

Boldog anyák napját minden szerencsés nőnek!

Azt hiszem...

...egy darabig csendben ülök, és várakozom.

Jövő héten esküvő. Az a ruha, ami soha életemben nem volt még rajtam, a biléta is rajta, de egy teljesen ugyanolyan már igen, az újnak számít? Vettem hozzá cipőt (2 egyformát is).

Tegnap bevettem az utolsó Norculotot. 26 CN tartok (a pecsételéstől kezdve), elvileg a hétvégén kellene megjönnie. De ovum csak most hétvégén volt, még egy hét sem telt el... A hőm pedig nagyon ingadozó. Most mikorra várjam? Mikor csináljak tesztet? Egyáltalán van értelme?

Hőingadozás - ti értitek?

Metál őrület

Nem volt elég, hogy vasárnap tönkretettem az egész életem, de bebizonyosodott az a mondás, hogy a baj csőstül jön.

Ezt a napot vártam már hónapok óta. Imádom az Imaginaerumalbumot, oda-visszahallgattam már, így nem volt kérdés, hogy el kell menni a Nightwish Imaginaerum European Tour 2012koncertre.

Arról persze természetesen elfeledkeztem, hogy ha nem is teljesen heavy metal, de biztosan szinfónikus metal: a rajongók fekete cuccban jellenek meg. Erre persze pirosba öltöztem. Mr. Férfi meg ingbe. Azért legalább a pulóverem fekete volt. Kabátot nem vittem, amit nagyon megbántam. Az utcára még éjszaka sem kellett, de a koncert alatt végig libabőrös voltam, és remegtem a hidegtől.

Rövidlátó vagyok, majdnem 2-es szemüveget hordok, ami azért már elég erős, hogy ne lássam a színpadon az emberkéket. A körvonalukat, de ennyi. Mivel szombaton utoljára a táskámba raktam a szemüvegem, így nem is kerestem ellenőriztem le, hogy ott is van. Kellett volna, mert kiesett belőle és begurult (a tokjában) az ágyunk alá. Az Arénábankerestem hiába.

Persze mindez nem volt elég! Mr. Férfi széke leszakadt. Szóltunk az egyik ottani dolgozónak, aki elment intézkedni, de hozzátette, hogy üljünk eggyel arrébb. Meg is tettük, de természetesen az a a szektor telis-tele volt, így nem sokkal később jött egy helyes srác, hogy a helyén ülök. Ha nem lenne Mr. Férfi most áradoznék róla. (Helyes volt, vicces, jó fej, szimpi...) Csak a végén elfelejtettünk elköszönni egymástól.

Visszatérve a székes mizériára. A másik oldalon még volt egy üres hely, csak a 2. zenekar alatt érkezett meg a hölgy, így Mr. Férfi átült az enyémre, én meg az ölébe. Imádok az ölében ülni ♥ Persze, sokáig kényelmetlen, de a szünetben jöttek, és lecserélték. Egy csavarhúzóval kipattintották, kirántották, az újat visszadugták, majd a csavarhúzóval visszapattintották, és kész is volt a székcsere.

Az első előzenekar az Eklipse volt. Érdekes volt, ahogy hegedűre olyan pop számokat írtak át, mint Lady Gaga vagy Justin Timberlake slágerei (címeket sosem tudtam). Nekem jobban tetszett, mint az utána lévő Battle Beast, de azt nem tagadhatom hogy a hegedűn mindenki bepilledt. A heavy metal viszont továbbra sem az én műfajom. Nem volt rossz, de nem is az igazi. Hörögnek, ordibálnak, hangjuk meg mintha nem lenne, persze van, csak az egyáltalán nem hallatszik.

A Nightwish hatalmas kezdéssel indított! Az Imagineurum első két dalával kezdtek: a Taikalvi alatt egy hatalmas hintaszékben énekelt Tuomas, majd a fehér lepel lehullva jött a Storytime, amit tűzijáték kísért. Ütős kezdés, és az ezzel megteremtett hangulat a végsőkig megmaradt. Amit sajnáltam, hogy nem csak ez az album volt, hanem a régi számaikból is énekeltek. Jó, bevallom, az Angel sem zavart annyia, az Islander pedig továbbra is a kedvencünk Mr. Férfivel, és ha nem hallom élőben, akkor tuti hiányzott volna valami az életemből. Az kell!

Szóval tomboltunk, és videóztunk. Elvileg egyébként is lehetett, de a telefonnal mindenki felvette a kedvenceit. Az elején nem mertem még elővenni, így a Storytime kimaradt (de más felvette közelebbről), a többinél meg vagy az eleje hiányzik a számnak, vagy a vége. De tudjátok be, hogy ez volt életem első videózása egy koncerten.

A többi itt és itt és itt és itt és itt található.