1 éves státusz 13 hónaposan :)

KicsiB és Zseb

Hiába vagyunk itthon többet, a vidéki gyerekorvoshoz ragaszkodom (amíg csak lehet, mert most hallottam nagy bánatomra, hogy el fog menni). Egy hónappal korábban kellett volna megmutatnom neki Zsebet, amikor egy éves volt, de nem jutottam el hozzá - csak most. Végre, mert most így hivatalos és pontos adatokkal szolgálhatok :)

Testtömeg: 10210 gramm (percentilis: 50-75%)

Testhossz: 80 centiméter (percentilis: 90-97%)

Testhosszúságra vonatkoztatott testtömeg percentilis: 10-25% (szóval nem kövér és nem vékony)

Fejkörfogat: 46,5  centiméter

Kutacs: van még, de nem mérték

Mellkaskörfogat: 47 centiméter

Ennél tökéletesebb adatokkal nem is szolgálhatott volna a kismanóm! 

Fogak: 6. Most is hasmenéssel járt a kibújása, viszont fogalmam sincs, melyik napra esett.

Pelus: 10 kg-os gyerekre való bugyipelenka. Ha minden igaz 4-es vagy 5-ös. 

Ruha: a 80-asokat már neki adtam KicsB-nek. Van 86-osa is (méretéből kiindulva elég lenne), mégis inkább 92-eseket húzok rá.

Hordozó: kendő, mei tai, babakocsi. (Drága, rendszeresen olvasó Lányok! Elkezdtem egy cikk-sorozatot a hordozás témában. Ha érdekel, írjatok privit (email, vagy e-mail címmel komment - ezt nem hozom nyílvánosságra), és küldöm a linket.)

Alvás: reggel 8-ig, utána 11-12 felé 2 órát, délután néha, de nem mindig, majd este kb. 10-től. Volt tegnapelőttig a napirendünk. Most az elmúlt 2 éjszaka nem akart elaludni. Délután 5-6 felé elaludt, így éjjel 11-kor is kukorékolt. Mi meg reggel 4-kor keltünk. A nagyiját nagyon zavarhatta a tegnapelőtti ajtócsapkodása (megtalálta az ágyunk melletti szekrény tolóajtaját), mert másnap tette a megjegyzést, hogy igazán kialakíthatnánk valami alvási rutint...

Egészség: ekcémára hajlamos bőr. Kipirosodott bőrfelület, ahová gyakrabban nyúl. Ezt leszámítva egészséges, mint a makk.

Képesség: jár, pakol, magyaráz. Takarít, van külön lapátja, seprűje. A porszívót bevonszolja a szobába, ha csak kivisszük, és nem rakjuk be a szekrénybe. A tévét bekapcsolja, telefont a füléhez tartja. Tudja, mi a bünti. A múltkor maga ment be a ketrecbe járókába. Szinte mindent megért, már mutogatva kommunikál. A Duplót próbálja összerakni, a lyukas tornyot felépíteni (még túlmegy rajta), brummogva tologatja az autókat. Egyszer érthetően megmtatta, hogy nem cicire vágyik, hanem főtt ételre. Hozza és odaadja a dolgokat. 

Beszéd: még inkább csak halandzsázik. A bebe, baba megy állandóan, de már a hintát is mondta egyszer érthetően. A nem, jeje vagy gyegye, pápá, aja kotextusba helyezve is megy neki.

Evés: minden (tényleg minden, a kagylótól kezdve a kardhalon át a csicseriborsóig, eperig minden), de még mindig 90%-ban anyatej. Egy-két falatot eszik, utána megy játszani. Azért néha sikerül "rendesen" megetetni. Kedvence: spenót.

Lányok: mosolyog, ha látja őket, de igazság szerint nem érdekli. A cica sokkal érdekesebb. Bár nálunk ő is veszélyes... :) 

Az evőpálcika esete

Kissé bizarr, talán még gyomorforgató bejegyzés következik.

Családi ház kerttel eladó

Most egy kicsit még személyesebb, zordabb, fanyalgósabb lesz. Illetve családi titkokba avatós. Szóval úgy olvassátok.

A szüleim kapcsolata sosem volt zökkenőmentes. Már az első pillanatoktól fogva érezni lehetett, hogy ők nem valók egymásnak. Mégis kellett vagy 14 év, hogy valóban elváljanak – legalábbis papíron. Még ugyanannyi, ha nem több ahhoz, hogy végre erőt merítsenek, és ténylegesen új utakon induljanak el. Ehhez anyum elköltözött és férjhez ment Ausztráliába. Igen, a Föld másik féltekére… Apum maradt a közösen épített – de anyai nagyszülők által vásárolt – családi házban, amiről persze mindenki tudta, hogy el kell majd adni.

Pont 10 évvel ezelőtt volt egy hullámvölgy, amikor anyum megpróbált (talán nem először) kisétálni ebből a kapcsolatból. A házra jött is érdeklődő, 30 millió (!) forintot kínált a 100 m²-es alapterületű (kétszintes + a pince) épületért és a kertért (szerintem többet  ér, mint maga a ház). Érzelmi okokból nem adtuk el…

Most muszáj eladni. A ház értéke viszont romlott. Maga az ingatlanpiac is a béka feneke alatt van, a vidéki városunkban egyre nő az eladandó ingatlanok száma, és hiába, jó 10 éve apum – férfi létére – egyedül gondozza a birtokot. Ő pedig sosem volt az a rendszerető, tisztaságmániás, tárgyaira vigyázó személy, mint amilyennek anyum szerette volna. Szóval anyum elköltözött és neki kell a pénz. Emellett azt sem szeretné, hogy apum, mint Marci hevesen, boldogan éljen abban, amiért ő dolgozott meg (többet keresett, és a felújítások az ő fizujából történtek általában). Úgy nézett ki, mindenki beletörődött a helyzetbe. Abban mindenki egyetértett, hogy ha eladjuk, harmadoljuk a pénzt. Csak az irányár a kérdéses. Én nem akartam beleszólni, ezt nekik kell(ett volna) megbeszélniük.

Apum a 10 évvel ezelőtti helyzetből kiindulva 25-27 millióért akarja eladni, és ebből nem eged. Anyum már 18-ért is odaadná, csak vigyék. Vagy ennek a harmadáért hadd fizesse ki apumat (a fordított esetről hallani sem akar, a fentebb említett okok miatt). A házat – az új férjével közösen – felújítják, és majd akkor drágábban el lehet adni… Apumnak nézett is egy olcsó házat (a kutyáinkról neki kell továbbra is gondoskodni) egy lepukkantabb környéken. Nem ment bele, neki legalább 8 millió kell. Ráadásul úgy számolt, hogy az én részemet is odaadom, közösen veszünk vidéken egy 3 szobás családi házat, mert azt úgyis Zseb örökli majd, lehet külön szobája, kertben játszhat. Mi – Zseb szülei – először bele is mentünk a dologba. Bennünk is felmerült ez.

Viszont anyum olyan ajánlattal állt elő, ami a mi helyzetünket és döntésünket nagyban befolyásolja. Felajánlotta, hogy azt a lakást, amiben mi albérletben lakunk, megkaphatjuk (azaz a nevemen lesz), ha lemondok a részemről. Egy egyszobás, galériás 45 m^2-es kislakásról van szó a belvárosban, ami jó lenne – egy kis átalakítással (szerintem min. 3 milliós) 2-3 évig még a gyerekkel. Addig tennénk félre egy kis pénzt, és ha úgy 10-11 millióért eladnánk, annyiért már kapnánk egy nagyobbat, ha nem is ezen a környéken. Amennyiben nem emellett döntünk, és nekünk kell mégis a pénz, akkor 1 hónapot kapnánk a kiköltözésre.

Akárhogy nézem is, az utóbbi megoldás jobb lenne. Anyagilag biztosan, hiszen ha apummal közösködünk, akkor továbbra is albérletbe kellene mennünk, a kétszobás lakások 80 alatt nincsenek, semmit sem tudnánk félretenni, arra meg nem szívesen alapoznék, hogy majd egyszer öröklünk…

Igen ám, de ettől apum úgy érzi, hogy hátba támadtam. Ő számított arra, hogy mellette állok, hiszen ő van itt, hozzá megyünk haza minden hétvégén.  És talán ebben is igaza van.

Most itt ülök és könnyes szemmel agyalok, mit is kellene csinálnom, kinek mit és hogyan mondjak, hogy egyikük se érezze azt, hogy ellene vagyok.