Arról, ami talán az olvasókat érdekli, a blog témájáról most nem lesz szó, pedig a gondolataim csak akörül járnak. Mégsem akarom papírra(ti. monitorra) vetni, mert nem akarok semmit se realizálni.
Helyette elmesélem, milyen kupit csináltunk mi Channáhval. Amennyire szerettem fiatalon könyvtárba járni, annyira utálok most. Inkább bemegyek a könyvesboltba, és megveszem, mint elmegyek a könyvtárba, onnan kikölcsönzöm, majd meghatározott (!) időn belül visszaviszem. Ezzel az utóbbival van mindig problémám, mert mint ahogy szinte mindenben, ebben is ki szoktam futni az időből.
Interneten még meghosszabbítom a 2x, de 3x-ra már nem lehet, én meg még mindig olvasom azt a nyavalyás regényt, szakirodalmat. Persze általában előbb, de inkább utóbb eljön az az idő is, amikor már egyáltalán nincs szükségem rá, és visszavitettem (naná, hogy mással!). Így voltam most egy lila kötettel is. Az esküvő előtt elmentem fodrászhoz, addig megkértem papimat, hogy keresse meg, valahol ott van az ágy körül (persze, hol máshol lenne?). Órákig kereste, felkutatta az egész lakást, de sehol, sőt mikor hazaértem én sem találtam meg. Azóta eltelt néhány hét, a könyv nem lett meg, de megkaptam a 3. felszólítómat, hogy most már a behajtókhoz fordulnak, ha nem viszem vissza. Ez hatásos volt, természetszerűen besz... megijedtem. Hívom a sógornőmet - a legrosszabb időben, mert éppen vizsgákra készül - , hogy jöjjön el hozzám (még nem is egy városban lakunk!), és segítsen megkeresni azt a kib... könyvet. Amennyire jólelkű teremtés, nem hagyott pácban, és egy délelőttöt nekem szentelt, amikor végül meglett a könyv!
Hol volt? Egy hátizsákban, ahol már 4x megnéztük. Papi kétszer, én kétszer. Csak volt egy rejtett zsebe, ahová becsúszott és semelyikünk nem vette észre. Most is a legvéletlenebb módon: végigtapogattam a falát is, hátha. És tessék!
Ha már megvan, vigyük vissza. Ezt hagytam volna ki leginkább, sosem szeretek szembenézni a problémákkal. De szerencsére, egy szemöldök ráncoláson kívül, meg abalszerencse... felkiáltáson (azt mondtam, hogy külföldön voltam, ezért nem hoztam vissza) mást nem reagáltak a késésért. A büntetés pedig csak 1.300 forint volt (ami azért tegyük hozzá, hogy nem vészes).
Így a behajtókat megúsztuk...
P. S. Végül egy óriási hülye kérdés: A deodorant parfumét hogyan kell használni? Mert eddig csak golyós dezodort használtam, viszont tegnap Mr. Férfi meglepett egy Swarovski Aurórával Aurával, aminek isteni az illata! Eddig a dezodorral a hónom alját bekentem, majd a nyakamra fújtam egy kevés parfümöt. De erre az van írva, hogy pour le corps... Akkor most tényleg az egész testemre fújjak belőle????
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése