Csak úgy...

Jelenleg nem nagyon vagyok gépnél, ezért nincsenek most posztjaim. A telefonomba azért jegyzetelek, miket szeretnék majd elmesélni. 

Most csak két dolog.

Az egyik: a fekete szeder leves, amit én eszek, az anyatejen keresztül meghajtja Zsebet. Már biztos, 6-ból 6 alkalom.

A másik egy idézet a kismamablog Facebook oldaláról. Csak úgy magamnak, hogy meg legyen, hogy ne felejtsem el, és mert talán valahol szíven is ütött.

"Hová születik az én kis magzatom?

Gondoljunk bele, hogy egy babának mire van szüksége. Kiegyensúlyozott szülőkre, arra, hogy szeressék és várják őt, és hogy az a két ember, akiknek az ivarsejtjeiknek egyesüléséből ő lett, szeressék egymást. Ha ők nem szeretik egymást, akkor a gyerek tudat alatt, aztán később tudatosan is azt az üzenetet kapja, hogy meg kell tagadni az egyik felét, mert ilyenkor az egyik szülő mindig domináns, és a másikat elnyomja, becsméreli, és a másik lesz a rossz. Tehát ha a párunkat bíráljuk, benne mindig a gyermekünknek a másik felét is bíráljuk. 

Ez nem jelenti azt, hogy együtt kell maradni, ha nem működik a párkapcsolat, vagy meg kell játszani magunkat, ha már nem szeretjük a másikat. Elég annyit tudni, a párkapcsolat véget érhet, de mint szülők sosem szűnünk meg létezni. A családi kapocs örökös. Abban a 3-mas egységben mindig anya az anya,apa az apa és a gyermek a gyermek. Tehát ezt tiszteletben kell tartani, mert ez nem a másik ember hibáiról szól, hanem a családról, külön kell választani a két dolgot, mert ha ez összekuszálódik, akkor az rányomja a pecsétjét mindenki boldogságára. 

Tehát a gyermek annak örül, ha olyan szülőkhöz érkezik akik szeretik őt, és szeretik egymást, de legalább tisztelik. Gondoljunk bele. Olyan szobába nem szívesen lépünk be, ahol feszült a légkör, vagy idegesek, boldogtalanok a bent lévők, esetleg bántják vagy nem szeretik egymást. Nos, a gyermek sem érkezik ilyen helyre túl jó érzésekkel. Ennek ellenére megérkezik, mert ezt a sorsot is sokan választják, mert rengeteg tanulni valót hordoz magában, persze nem egyszerű.

Aztán gondoljuk el, hogy hogyan érezzük magunkat, amikor olyan szobába lépünk be, ahol a bent lévők nevetnek, boldogok és vidáman köszöntenek minket a belépésünknél...sokkal bátrabban lépünk be, és átragad ránk is a jókedv. Hát a baba, is ezt érzi amikor ilyen családba születik."