A délutáni alvás helyszíne mindig is a sötétkék kanapé, melyen a legkényelmesebb hason aludni. Majd a nyugtató álom után kutyamód nyújtózni, "úúú" hangon ugatni, mire a mami nevetve, csókolgatva keresi új kutyusát. Jön az ébredő grimasz, amivel a hirtelen jött feleszmélést próbálja tudatosítani pici, álomittas agyacskájában. Szeme előtt a békét, nyugalmat nyújtó mellet takaró mami kar... Nem kell az oda! Felül, türelmetlenül arrébb tolja a védelmező ölelést, már kitágult pupillákkal, kitárt karral és mutatóujjal mutat a tejet adó mellbimbóra. Nem mondja ki a bűvös szót, felesleges, mert már húzza is fel a mami pólóját, veti is be magát a kényelmes ölbe, kapja is be a tejtől már nedves cicit. És alszik is tovább...
Oldalak
2014. június 30., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Ez de szép volt! :)
VálaszTörlésKöszönöm :)
Törlés