Shhh..... avagy Viv a babanyugtató hang

15 hós oltás

Oltás előtt fodrásznál jártunk

A doktornőnk ugye elment Svédországba, most helyettesítik, amíg 3 hónap múlva vissza nem jön. Nagy valószínűséggel kint marad, de mivel nem 100%, így nem keresnek még helyette másik gyerekorvost. Közben a héten a védőnőnk is szabadságon van.

Azonban vasárnap töltötte be Zseb a 15. hónapot. A héten vagyunk itt vidéken, jövő héten már otthon tartózkodunk. Még nem sikerült eldöntenem, kihez szeretném, hogy tartozzon a kismanóm, illetve azt sem, hogy az új orvos az első percben rossz emlékekkel lopja be magát a szívébe. A doktornőtől sem félt, és nem akarom, hogy az új látványától remegne. Ezért úgy döntöttem, hogy várunk az „átigazolással”. A helyettesítővel úgysem fog többet találkozni, így most utoljára megint itt vittem el a kötelező oltásra.

Amíg várakoztunk, nagyon jó fiú volt. Csacsit a Micimackóból kutyának nézte, rajzolgatott (jobb kezesnek tűnik), a fém reklámtáblákat próbálta leszedni a falról, a váróteremben hagyott ruhákkal szaladgált, egy szóval: lefoglalta magát.

A doktornő asszisztense szólt, hogy mehetünk be levetkőzni, mert most két szurit fog kapni, egyet a karjába (MMR), egyet a lábába (Prevenar). Rövid ujjú volt rajta, így csak a nadrágjából bújtattam ki, majd hagytam, hadd játsszon a földön. Igazi Zseb módjára viselkedett: mindent meg akart nézni, mindent le akart rámolni az orvosi szekrényekről, földhöz vágta magát, ha nem engedtem el. Textil pelust elfelejtettem vinni (nem is tudom, hol vannak), így kaptunk papír alátétet az orvosi ágyra.

Jött a doktornő, kedvesen nyugtázta, hogy minden rendben van, de azért ő meghallgatta a tüdejét, megvizsgálta a torkát, hasát. Ehhez levettem Zsebről a pólót is. Nyugodtan ült, amíg a sztetoszkóppal meghallgatták, kinyitotta a száját a nyelvlapocnak, bátran mosolygott a körülötte lévőkre, amikor a doktornő lefújta a karját lidokainnal és a védőnő röptetni kezdte a karját a gyorsabb száradás érdekében.

Még a lefogás ellen sem tiltakozott, nem ijedt meg a tű látványától, csak akkor sírt fel, amikor belényomták a vakcina tartalmát. Látszott rajta, hogy fájt neki. Mégis gyorsan lenyugodott volna, ha rögvest cicit kap, ehelyett hanyatt fektették, és nekem le kellett fognom a karjait. Puszilgattam a homlokát, próbáltam felkészíteni arra, hogy a másik – mivel izomba jut – még jobban fájni fog, de csak sírt és sírt. A szeme könnyes volt, és a következő fájdalomtól felordított.

Gyorsan felvettem, ő pedig úgy csimpaszkodott belém, mint egy kismajom. Meg sem próbáltam felöltöztetni, a váróban leültem vele és cicire raktam. Szopott egyet-kettőt, majd folytatta a visítást, ismét szopizott, megint sírt. A védőnő jött segíteni, de ahogy meglátta, még inkább zokogni kezdett. Alig hallottam tőle, mit kell aláírnom, mibe egyeztem bele és mikor várható az oltás utáni láz. Gyorsan magamra kötöttem a karikással – úgy meztelenül –, és kivittem az autóhoz. Nagypapám kísért el minket, át akarta venni a gyereket, de nem hagytam. Nem akartam megkockáztatni, hogy a) végig sírja az utat, b) megfázzon, c) más is megnyugtathassa. Én akartam babusgatni, szeretgetni.

Az autóban azonnal megnyugodott, hagyta, hogy ráhúzzam a majmos pólóját*. Délután – inkább a délelőtti alvás kimaradásnak tudom be – nyűgösebb volt a megszokottnál, de lázas nem lett. Elvileg még 2-3 hét múlva lázasodhat be az oltástól.

Mire számítsak? Nálatok a gyerkőc belázasodott?

 Egyébként a következő kötelező védőnői, gyerekorvosi látogatás a 18 hós oltás idején kell, hogy megtörténjen; ezért úgy döntöttem, nem foglalkozom addig új doki keresésével. Még egy oltásra idejövünk...

*még Gibraltárban vettem neki...

Anyatípusok, típusanyák

Az anyákat több típusba lehet sorolni. Rengeteg besorolás létezik, mindenhol más és másfélét lehet olvasni. Éppen attól függően, ki kategorizál és milyen szempontokat vesz figyelembe. Mivel nem vagyunk egyformák, de sok mindenben megegyezhet a véleményünk, én is azt mondom, igenis lehetnek típusaink. Általában az idegesítő anyukákat csoportosítják, én is így tettem. Megnéztem, melyektől áll fel a szőr a hátamon.

Az én – idegesítő – listám:

Ősanya típus: aki mindent ösztönből csinál (és ráadásul ha nem is jól, de elfogadhatóan).

Karrierista típus: aki már 5-6 hónaposan bébiszitterre bízza a kicsit, mert neki vissza „kell” mennie dolgozni. Nem azért, mert a megélhetéshez kell a fizetése, hanem mert így jut előrébb a karrier-létrán

Óraműpontos típus: aki 3 óránként szoptat, pontban este 7-kor fürdet, és összedől a világ, ha a napirend egyik pontja is borul. Ehhez jön még az a kétségbeesés is, amikor a kisgyerek változtatja meg a saját napirendjét. Elfogadhatatlan!

Mártír típus: milyen szerencsétlen, hogy otthon kell lennie, takarítania, nincs egy szabad perce sem, csak kihasználja a gyerek. Szeretné vissza a gondtalan életét, de ő feláldozza a gyerekért.

Okoskodó típus: aki mindenkinek megmondja a frankót. Csak ő tudhatja jól, csak úgy lehet, ahogy az ő gyermekével történt.

Versengő típus: aki irigykedve nézi, hogy a másik fia előbb tanult meg járni, enni, beszélni. Vagy éppenséggel fordítva, hangosan dicsekedik azzal, hogy milyen ügyes az ő gyereke, mert míg a vele egykorú csak ezt és azt csinál, bezzeg addig az ő kicsinye már…

Szaranya vagyok típus: akik mindenben saját magukat okolják, hiába van egy édi-bédi, tündéri gyerekük, nekik semmi sem jó.

És legvégül ott van a Para típus, a para mamik, akik mindentől féltik csemetéjüket. Mindenből nagy ügyet csinálnak, mindennel szaladnak az orvoshoz, más anyukákhoz, könyvekhez, semmit sem tudnak egyedül megoldani. Szinte mindegyik mondatuk (beszélgetésük) egy jaj szócskával kezdődik.

Én ősanyának tartom magam, néha azért tudok okoskodni is… Ti tartoztok valamelyikbe (mondhattok olyat is, ami nincs felsorolva)? Vagy melyik idegesít titeket a legjobban?

Fütyi kérdés

 Az egész felvetés onnan jött, hogy a doktornőnk kiutazik Svédországba*, nekem meg keresnem kell egy új gyerekorvost. Eddig vidéken volt az állandónk, néha vittem csak el Pesten ahhoz, akihez – az azóta nyugdíjazott – védőnőnk küldött. Egy kedves, de idős doktornőhöz.

Amint azt már láthattátok, vannak elveim a gyerekneveléssel. Ilyen az orvoslás kérdése is. Nem vagyok homeopátia híve (valahogy nem fogott meg a dolog), nem adok antibiotikumot csak a végső esetben, lázcsillapítás csak 38 fok felett, nem szaladok minden apró csepp dologgal a rendelőbe. Nem vagyok oltás ellenes, minden fontos és kötelező oltásra elviszem, de például rota ellen nem oltattuk, és nem kapott még semmilyen ajánlottat sem. Nagyim csak úgy fogalmaz, hogy „nem kényeztetem el”… És ehhez megfelelő orvost is szeretnék találni. Olyat, aki odafigyel Zsebre, de mellette rám is és előnyben részesíti a kötődő nevelést. Illetve néhány sarkalatos pontban is egyetért velem. Ilyen a fityma kérdés.

Sosem tudtam, hogy a fiúknál mi a szokás. Húzogatni, nem húzogatni, mikortól, meddig?  Unokaöcsémnek fájdalmasan feltépték, utána még több problémája is lett vele. Egy másik kisfiút körül kellett metélni, egy harmadiknak begyulladt… Ilyen és ennél ijesztőbb történeteket hallottam – de csak fél füllel.

Születése után, a kórházban a csecsemős nővérek (de a doktornők is) miután megmutatták, hogyan kell pelenkázni, körbetisztítani, elmondták azt is, hogy a fiú kisbabák fitymaszűkülettel születnek. Ezért a fityma hátrahúzását felesleges erőltetni, utána úgyis visszatapad. 3 éves koráig ez normális. Sőt, az erőltetéstől a hajszálerek szétpattanhatnak, és csúnyán hegesedhetnek, aminek egyenes következménye a fitymaszűkület.

Mivel egy ’70-es évekbeli kutatás szerint a fiúk 80 %-ának 2-3 éves korára spontán feloldódik a letapadás, és 6-7 éves korukra teljesen hátrahúzható lesz a fitymájuk. A mai doktorok többsége is így gondolkodik. Ha bármi baj is van, a gyermek 2-3 éves kora után érdemes felkeresni egy gyermeksebészt vagy egy gyermekurológust. **

Ezek után nyugodt voltam, amíg… nem olyan régen maryon írt egy elég kétségbeejtő üzenetet, hogy minél előbb csináltassam meg Zsebnek, ha fitymaszűkülete lenne az egy éves fiamnak. Továbbra is állítottam, hogy engem nem érdekel, én nem fogom húzogatni Zsebnek, mégis, akaratlanul is jobban izgatott a dolog. Húzogatni kezdtem, és érdeklődve figyeltem, hogy olyan fura. Sokszor feláll neki, mert most nyáron rengeteget van meztelenül, természetes érdeklődés van benne, sokszor húzgálja, fogdossa – hagyom neki, hiszen ez a normális, az is ugyanolyan testrésze, mint mondjuk a lábfeje, vagy a keze. Mégis ilyenkor sem látszik a makk, sőt, ha ilyenkor kicsit meghúzom neki, akkor sem lehet annyira, hogy látszódjon. Ilyenkor olyan neki, mint egy kis tölcsér. Nem tudom, mi lenne a normális, hiszen eddig igazán makkot csak felnőtt péniszen láttam, fogalmam sincs, hogyan kellene egy évesnek kinéznie. Egy biztos: fura. Oké, nekem az is, hogy olyan apróra is össze tud „aszalódni” neki, amikor csak a bőrredőket látni…

Több fiús anyukát kérdeztem, de egyetlen egy kivételével mind megerősített abban, hogy nem kell vele még foglalkozni. Az az egy azt mondta, hogy az ő 4 éves fiának húzták fel (altatásban), és ő bánja, hogy előbb nem csináltatta meg. És ilyenkor már látni kellene a makkot! Megint elbizonytalanodtam… Mégis az anyai ösztönöm azt súgja, hogy ne izgassam magam, 13 éves koráig minden helyre jön! Úgyis csak akkor lesz rá szüksége (azaz reményeim szerint még később…).

Viszont vannak olyan doktornők, akik a szülőket meg sem kérdezik, és már rántják is fel a babának… Ezt mindenképp el szeretném kerülni! Ezért a Facebookon a kötődő csoportban kérdezősködtem, melyik budapesti gyermekorvost ajánlják, aki könnyed, fiatalos, gyermekpárti és modern felfogású. Külön kihangsúlyoztam, hogy nekem olyan kell, aki nem húzgálja a fiam fütyijét.

Jöttek a tanácsok, kettő között vacillálok most (az egyik közel van, de férfi – mondjuk jobb is lehet, ha doktorbácsihoz viszem, ha már fiam van; a másik messze, de rendel a kórházban is, ahol született a Mamó). Több fiús anyuka felkapta a fejét a húzogatásra. Ketten elmagyarázták ugyanazt, amit fentebb írtam, de jött maryon, és tájékoztatta a szülőket, hogy a 15 hós oltás előtt érdemes felhúzatni, mert később még nagyobb traumát fog okozni… 

Valami miatt több hozzászólás már nem érkezett a kérdésemre, és emiatt megint rossz érzés fogott el. Mintha szemben állnánk egymással, és az ő szava lenne az utolsó, a döntő…

Ti hogyan vélekedtek ebben a kérdésben? Ti húzogattátok a fiaitoknak? Ha igen, mikortól? Hogyan kell kinéznie egy 15 hónapos kisfiúnak?

*Milyen jó egyeseknek…

** Dr Bűdi Tamás gyermeksebész oldalán részletesebben olvashattok (azóta Dr. Szőke Henrik oldalát is megtaláltam - érdemes elolvasni őket).

15 hónap a világban

Ritkán sikerül éppen aznap számot adni az elmúlt hónapról, de most kivételesen - a szervizből hazakerült - számítógép elé ülhettem. 

kiló: reményeim szerint maradt 10 kiló valamennyi. Vékonykának tűnik számomra, főleg ha hanyatt fekszik és felnyújtja a karjait. Olyankor látni a kiálló bordáit. 

centi: 80 valahány. Nyurga. Idősebbnek látszik koránál. 

fog:  7. Kíváncsi vagyok, meddig marad így, mert állandóan folyik a nyála, mindent a szájába töm, harap (!)

pelus: 4-es bugyipelenka. Most sikerült két csomaggal is "normál" pelenkát beszerezni. Hát valami fenomenális annak a ráadása. Valahogy mindig ferdére sikerül. Egyébként most, hogy jó idő van, sokat van meztelen popsival. Hiába van bilink, nem tudja még mire való, viszont ha pisil - a földre -, mindig jelzi, hogy hová, és nekünk fel KELL törölnünk. A múltkor csak egy nyálcsepp volt, de addig nem nyugodott, amíg az apja fel nem törölte.

ruha: 86-os. 1 db 80-as kantáros nadrágja van, de annak is arrébb kellett varrni a gombját. Legtöbb ruhadarabja 92-es, viszont a rövid sortok leesnek róla. Tescos ruhákat veszek, mert annyira nem drágák, minőségük is megfelelő, de a nadrágok nagyon bő derekúak. Ráadásul úgy vannak megcsinálva, hogy még gumit sem lehet beléjük varrni, illetve a kötőjük is csak dísz, meghúzásuk egyáltalán nem lehetséges.

hordozó: új Liliputi karikásom van. Könnyebb meghúzni, mint az Amazonast, viszont rugalmatlan, ezért Zseb lábánál mindig felcsúszik combközépig. (Továbbra is, ha valamelyikőtöket érdekel a hordozásos cikksorozatom, írjatok privit (e-mail, vagy email címmel komment - ezt nem hozom nyilvánosságra), és küldöm a linket).

alvás: megint kezd valami rutin kialakulni. Délelőtt alszik, fél 12 felé elalszik és olyankor alszik 2-3 órát. Ha ez kimarad, a délutánt alussza át. (két nap én is aludtam vele másfél órát). Este 10 felé kerül ágyba. Olyankor szeret viháncolni, a fejemen táncolni, hajókat dobálni (a koponyámhoz), falat bontani.

egészség: minden rendben :) Talán ma kijött neki két anyajegyszerűség. Remélem, elmúlik még neki...

képesség: hú, itt most oldalakat zenghetnék.... Tünemény ez a gyerek, egyedül ül a széken, fel-lemászik a kanapéról, ágyról, nem kell tartani, hogy leesik (ha mégis, más miatt). Kézen fogva sétál. Takarít, a porszívót szétszedi, a kapcsolókat be szeretné dugni a konnektorokba. Egyedül eszik, egyedül iszik. Ő kapcsolja be nekem a mosógépet. Zenére táncol. Labdázik, rúgja, dobja. Mutogat, fogja a kezünket, odavezet a dolgokhoz. Lépcsőzik (elég érdekes módon, de odafigyelve).Telefonál, azaz a mobilt a füléhez tartja és gagyog bele. Megmutatja, hol lát kutyákat. Hozza a képeskönyvét, és mutogatja az állatokat, majd vezeti a kezünket, melyiknek szeretné hallani a nevét, hangját. Felül a zongoraszékre, és "zongorázik". Motorozik. Játszótéren hintázik, homokozik. Felmászik a két éveseknek készült (itthoni) csúszdán és lecsúszik. Autózáskor brümmög. 

beszéd:  még - hála az égnek, mert imádo, - halandzsázik. úúú - ugat a kutya. Illetve maga a kutya. Bárhol hallja, felismeri és mondja. De ha mi kérdezzük, akkor is. cissz- cica. Egyébként ezeken kívül minden be és minden ba. 

evés: nagyjából egyedül. Nem eszik sokat, még mindig inkább anyatej. De már egyedül eszik velünk egy asztalnál. Csipeget, ízlelgeti az ízeket. Miután már nem kér többet, a földre dobálja a falatokat. Kedvence a leves. Imádja a zöldborsót - ezt sosem fogom megérteni :)

lányok: érdeklődik irántuk, de még mindig fél az állatoktól. Kicsi továbbra is harap, ezért nem lehet olyan könnyen összebarátkoztatni. Kellene egy kiscica neki... 

Tervezés - 1. fázis

Napok - sőt talán már hetek - óta tervezem, hogy leülök és megírom a mostani eseményeket. Zseb hihetetlenül fejlődik, minden nap valami újat produkál. Mégis, mire odakerülök, hogy elalszik és lenne időm, inkább berakok egy Criminal minds részt (emiatt már a 7. évadnál tartok).

Csak veled, mami!

Az éjszakát apumnál töltöttük Zsebbel. A nap folyamán keveset aludt, ezért reméltem, korán elalszik. Fáradt is volt, csetlett-botlott, mégis búgócsigaként izgett-mozgott. Este tíz óra felé azért megpróbáltam lefektetni. Bementem vele a gyerekkori szobámba, a "hitvesi" ágyunkba, cicit adtam neki, már-már azt hittem, bealszik*. 

Behívtam valami csekélység miatt apumat, mire sikerült kivernünk azt a kevéske álmot is Zseb szeméből. Felült, pápázni kezdett a nagyapjának, hogy menjen ki. Apum el is köszönt, de mielőtt becsukhatta volna maga mögött az ajtót, Zsebecske is utána eredt. Lemászott az ágyról, és tipegett kifelé. A hangom állította meg, pápáztam neki, és mondtam, hogy én maradok. Nem kellett neki más, már csoszogott is vissza. Az ágyra felmászni még nem tud, kicsi hozzá, nekem kellett felemelnem. Megcsiklandoztam**, adtam neki puszit, majd cicit. Nem is remélhettem egy percig sem, hogy maradni fog, mert ahogy bekapta  a cicit, szippantott néhány kortyot, indult is megint kifelé. Én ismét pápáztam neki, mire ugyanúgy visszajött, felkéredzkedett, de a cicizés helyett megragadta a kezem, és úgy próbált lecsúszni. Nem engedte el a kezem, csak húzott kifelé. Olyan erősen, hogy szinte nem tudtam lépést tartani vele. Ahogy kijöttünk a szobánkból az előtérbe, ahol apum nézte a tévét, Zseb diadalittasan rám nézett, elengedett, és ment játszani az otthagyott játékaival. 

Én csak arra kellettem, hogy ott legyek vele egy helyiségben.  ♥

*e szó egy nyelvtani "vitán" esett át a közelmúltban :)
**rettentő csikis.

Diamant szájfény

Pár hónapja kaptam a Happy Skintől egy szájfényt kipróbálásra. 

Ha kimegyek az utcára, nem tudom elképzelni, hogy ne legyen rajtam egy minimális festék. Általában a szememet hangsúlyozom ki, így a számra csak egy enyhe szájfénnyel hívom fel a figyelmet. Ehhez tökéletes választás a Happy Skin Diamant szájfénye!

Az üvegcsében tört fehérnek, csillogónak látszó szájfény már használat előtt is meggyőzi az embert, hogy ettől szép, izgatóan fényes lesz az ajkunk. A szivacsos fejű, kényelmes applikátorral gyorsan és tökéletesen (egyenletesen) felkenhető anyag valóban azt a hatást éri el, amit várunk tőle: a tartósan puha, nedves érzés mellett szép fénylő szikrákat, mely annyira irányítja ajkunkra a tekinteteket, amennyire mi szeretnénk. Illata, íze már-már semleges, aminek köszönhetően nem nyalogattatja le magát. Mindennapi használatra a lehető legtökéletesebb!

Esti szórakozásra, egy vadabb színű rúzsra ajánlom, amit még inkább kihangsúlyoz, és megakadályozza a rúzs olyan könnyű nyállal történő eltávolítását.

De én személy szerint továbbra is ezért örülök a legjobban: