Hiába a 13. hét arról szólt nálam, hogy már ideje lenne elkezdeni vásárolgatni Printyőnek.
Vasárnap a szüleim kimentek Budaörsre, így mi is mentünk velük. „Muszáj” volt, mert a Brendon nem sok helyen van a városban (jó formán sehol sincs a közelünkben).
Az Ikeában rájöttem, hogy ha csak a legszükségesebb dolgokat veszem meg, akkor is legalább 100.000 forintomba kerül a gyerekszoba (kiságy matraccal: 33.000 forint, szekrények 20.000 forinttól, és kellene legalább egy nagy és egy komód, szoptatós karosszék (jó, ebbe beleszerettem, biztos, van olcsóbb is) 40.000 forint). Persze anyám már megint megjegyezte, hogy minek már most szekrényt nézni… Szóval ennyim mostanság nem igen lesz, így üres kézzel és nagy álmokkal sétáltam ki az áruházból (jó, vettünk gyertyákat).
Azért mégiscsak kellett valami vigaszdíj J Így a legközelebb Deichmannba betért az egész família, és senki sem jött ki üres kézzel (egy lóti-futi piros tornacipő tavaszra – mely tökéletesen illeni fog a babakocsihoz).
A babakocsihoz, melyet a Brendonban sikerült kinéznünk. Megérkezve anyám totál lenézően viselkedett velem, mert az árak a csillagos eget verték. Hiába mondtam, hogy most nem vásárolni akarok, hanem felmérni a babakocsikat, hogy milyenre is van szükségem. Most az áruk nem érdekel. Erre ő: pedig kellene! Tudjátok azokra gondoltam, amiket az előző posztban felsoroltam (kiegészítve az ultrakönnyű jelzővel).
Anyumék előre szaladtak, én megálltam annál, amit kinéztem az interneten. Integettem nekik, hogy jöjjenek vissza, de nem vették észre. A nagy igyekezetemben még fütyültem is, mire az eladócsaj, aki éppen egy másik párnak segített, rám nézett, hogy neki fütyülök-e. Égett a bőr az arcomon J
A kiságyak itt 10.000 forinttól kezdődtek, plusz a matracok. Amik már tetszettek is jóval 20 felett voltak, mégis úgy gondoltam, hogy itt veszek, mert ezeket jobban lehet állítani. Ami tetszett volna természetesen 200.000 forintba került, jó az egész gyerekkorban, kamaszkorban is jó lett volna, annyira jó volt a dizájnja. Álmodik a nyomor! J Rájöttem, hogy szeretnék egy bölcsőt is (tudjátok, nem azt a hinta-palintázósat, hanem amelyiket fel lehet függeszteni mondjuk a plafonra. Van egy olyan is, aminek le lehet húzni a védőrácsait, és a magassága pedig tökéletesen az ágyakhoz méretezett, így nyugodtan velünk aludhat a baba úgy, hogy nem fekszünk rá, és van külön ágyacskája. Csak hát ez se két fillér!
Végre eljutottunk a babakocsikhoz. Itt megint okoskodott anyum egy sort, de szerencsére megmentett az eladócsaj. Elmondtuk, hogy mit keresünk, mire megjegyezte, hogy akkor jó helyen vagyunk, mert a múltkor is jött egy fiatal kismama, aki még nálam is rosszabbul járt, és találtak maguknak babakocsit, igaz, nem tudja megmondani, hogy melyiket választotta végül.
Amit elsőként ajánlott, olyan volt, amilyet kerestem, csak lap alakúra lehetett összecsukni, én meg rájöttem, hogy ernyőformájút akarok. Erre rákérdeztem, mire mondta, hogy igen van olyan is, csak az háromkerekű! Ez kellett csak, mindig is azokért voltam oda, sőt kiderült, hogy olcsóbbra is jön ki az egész, mert kompletten 3 részesben kerül 70.000 forintba! A színe nem éppen a legszebb, piros-szürkésfekete, de magába a formájába, a könnyűségébe, a kerekeibe, mindenébe beleszerettem!
Szóval ezt megvesszük!
Rájöttem, hogy a babakocsinál én újat akarok. Ki tudja, mennyire gyapálták le előttünk, illetve ha internetről rendelem, akkor milyen is az valójában.
Közben az egyik barátnőmmel beszélgettem, aki felajánlotta, hogy megnézi, milyen állapotban van az ő kiságya, illetve megkérdezi a nővérét, hogy a kinőtt kocsiülést kölcsön tudnák-e adni, mert már ők úgysem használják. Hú, nagyon jó lenne!
