Vagy mégsem...
Szerdán eredetileg úgy volt, hogy délután dolgozom. Reggel még ágyban feküdtem, éppen a Castle új részét nyomtam be a lejátszóba, amikor SMS-t kaptam a főnöktől, hogy hol vagyok, mert ma is egész napos vagy. Húúú, b.+!
Ránéztem az órára, és éppen fél 9 volt, amikor már mindenképp az irodában kellett volna lennem, ha nem akartam késni. Gyorsan jeleztem, hogy most legalább 1 órát kések: fél óra elkészülés (bocsánat, ennyire egy reggel minimum szükségem van), s ugyanannyi idő bejutni a céghez.
Pont ennyi kellett mindenhez, igaz, kicsit szaladtam a villamos után, miközben azt mantráztam: "nem, nem fogok elesni" - szokásom ilyenkor megbotlani. Nem történt semmi baj, a másik villamost is elértem. Valószínűleg azért, mert vagy kimaradt egy, vagy később indult - zsúfolásig teli volt. Az első ajtón nem is jutottam, be, a következőn kellett utolsóként fellépnem. Amivel nem lett volna baj, ha a villamosvezető megvárta volna, hogy az utolsó lépcsőfokról feljebb lépjek. Egy centin múlott, hogy nem ragadtam a két ajtó között.
Beljebb már nem jutottam, ami igazándiból nem zavart, mert a továbbiakban a másik oldalon nyílnak az ajtók. Alig indult el a jármű, felgyorsított, majd belefékezett egy jó nagyot: az álló emberek pedig dőltek, mint a kártyavár lapjai. Egy fiatal srác meglökte az előttem álló urat, aki teljes mértékben nekem zuhant - engem szerencsére megtartott a lépcső közepén lévő korlát (éppen olyan magas, hogy kényelmesen rá lehet ülni), így az egyik kezemmel meg tudtam fogni az urat, hogy "csak" a mellemet nyomja "agyon", a hasamhoz ne érjen - azért már ugrottam volna. A mellem is érzékeny, alig lehet hozzáérni, de ha a babácskámat bántotta volna, nem álltam volna jót magamért.
Egyébként még nem látni, így a többi utas nem tudja, hogy kismama vagyok. De azt mondjátok el, hogy lehetek szép, csinos kismama, ha a nadrágjaim már most kényelmetlenek? (erről írok legközelebb)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése