Eltelt ismét 3 hét, így a sztárocskánk ismételten image-képpel állt elő!
A Youtube-on több videót néztem, hogyan nézhet ki az én drágám, de őszintén bevallva sokkal látványosabbak ultrahangfelvételeket találtam, mint amilyen a tegnapi, miénk volt. DE az az érzés, hogy ő a miénk, és ő van a hasamban, ahol még igazság szerint nem is érzem, az fenomenális!
Szerettem volna, ha Mr. Férfi is elkísér, mert most már nem úgy néz ki a baba, mint egy pondró, és hallhatni a szívhangját is, de a drága apa azt mondta, hogy dolgozik, és ráadásul aznap lesz németórája. Így ugye nem meglepő, hogy mikor szerda reggel csörrent a vekker, semmi meglepire nem gondoltam, és már bújtam is ki az ágyból.
- Miért nem alszol még? Korán van...
- Készülődnöm kell nekem is.
- De még csak hajnali 5 óra! Bemegyek előbb, hogy el tudjalak kísérni az orvoshoz.
Ezek után nem csoda, hogy még az irodában is vigyorogtam, mint a vadalma. :) Imádom, amikor csak délelőttös vagyok, így siethettem most is haza. Időm nem volt sok, mert Nita jött fél 3-ra megcsinálni a frizurám, előtte pedig nem ártott volna végre hajat mosni - két hét után. Éhes is voltam, időszűkében is szenvedtem, míg a Fiatal Lánnyal beszélgettem telefonon, betértem útközben az - eddigi - kedvenc pizzériámba, ahol meglepetten tapasztaltam, hogy a régi dolgozók helyett vadiúj emberkékkel állok szemben (csak a futárral ismertük egymást, de vele annyira jól, hogy pontosan tudja, hol lakom, illetve hol dolgozom).
Gyorsan kértem elvitelre egy Margaritha pizzát erős paprikával - imádom. Majd a következő párbeszéd zajlott le a pincércsajjal:
- Cím?
- X utca x szám 6-os csengő 2. emelet, jobban mondva első, de van félemelet.
- Akkor hányadik emelet is?
- Első.
- De az előbb azt mondtad második.
-~itt megismételtem a fenti mondatot~
- Hányadik ajtó?
- A baloldali (összesen 2 lakás van az emeleten).
- Jó, de hányadik?
- Nem tudom, nincs kiírva semmi, a baloldali!
- De a futárnak fel kell írnom!
Na itt már sikítottam volna... Nyugalmat erőltettem magamra, még válaszoltam egy-két hasonló kérdésre, de a borravalóról mindenki lemondhatott, pedig náluk busásan szoktam hagyni.
Nita egy orosz frizurát választott nekem, de az első próbálkozás nem sikerült tökéletesre. Mivel nem volt sok időnk - összesen másfél óra a hajra -inkább nem nyúlt hozzá, nem szedte szét. Természetesen ezt anyámnak meg kellett jegyeznie, amikor elvitt a nődokihoz! Öregasszonyos a frizurám, mert elől az egyik tincs (a gyors futás miatt, hogy odaérjek az orvoshoz) szétjött, és előrecsúszott.
A nődokim előtt találkoztunk Mr. Férfivel is, aki most először jött megnézni a babócát. Annyira jó most idejönni, semmi aggodalom nincs ilyenkor bennem - ami azért is baj, mert a fontos kérdéseket mindig elfelejtem, most se kérdeztem meg, hogy mi van a cisztámmal.
Miért is ne, a vizeletmintámat otthon az ajtóban felejtettem, ami csak az orvosi rendelőbe belépve jutott eszembe, Mr. Férfi rögvest látta rajtam, valami baj van, de hallgattam, mint a sír, mert nem akartam, hogy ott mindenki előtt lecseszést kapjak. Az ég áldja, de nem kértek, nem derült ki a feledékenységem, csak vért vettek (megint tökéletes volt az eredmény: 4), megmérték a vérnyomásom (122/77 - ha jól emlékszem), illetve a súlyom: 54,2 kg. Na ezen kiakadtam, mert indulás előtt otthon megméretkeztem - ugyan csizma nélkül, és pontosan 53 kg voltam. A csizma nem adhatott rá 1,2 kg-ot, vagy mégis?
A nődokimnak elsőként mondtam, hogy a csípőm bekattant, alig tudok lábra állni, kaptam is beutalót terhes tornára, és rám parancsolt, hogy már úgyis átlépek a 2. trimeszterbe, kezdjek el erősen tornászni, meg mozogni, illetve ajánlotta az úszást is.
Jött az ultrahang, amit alább ti is megnézhettek (a mostani 2 perc után kezdődik). Printyő mórikálta magát, integetett az apjának, és gyönyörű kisbabává formálódott (már egyáltalán nem pondró, illetve fogadni merek, hogy az én ajkaimat örökölte :D). A nődokim tényleg ért a mesterségéhez: megkereste a lábacskáit, ujjacskáit, a szemét, az orrcsontját, megnézte a nyaki redő vastagságát (semmi anomáliát nem vélt felfedezni :D), szóval nem kellett elmenni ezért genetikai ultrahangra sem. Pontosan 57 mm volt szerdán az ülőmagassága a picinek, így nyugodt szívvel állíthatom, hogy már a 6 cm-t is meghaladta!
Az Utrogestant abba kell most már hagynom, a terhességi vitamint továbbra is szedjem (Gravidát tanácsolta hála az égnek - tudjátok, ott van egy köpésre tőlünk a DM), nem kell már Magne B6-ot szednem, elég a normális magnézium, folsav.
Kaptam beutalót vérvételre, toxoplasmára, EKG-re nem, azt mondta, hogy mostanság az már nem szükséges. Csütörtökön vették le a vért, de még nem tudom az eredményt...
Szóval nem vagyok veszélyeztetett terhes, nyugodtan dolgozhatom, mozoghatok, élhetem a megszokott életem - természetesen Printyővel egyetemben. És legközelebb egy hónap múlva kell megint megjelennem (pont aznap, amikor a védőnőnél is, és amikor újra vérvételre kell mennem).
maryon 9 hetes terhes...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése