Meghalni....

Egy anya nem mondhat ilyet...
Egy anyának tűrnie kell...
Zokszó nélkül, elnézve az álnokságot, a kegyetlenséget, a szívdöféseket....

Én választottam a Sorsom... Én akartam anya lenni.... Felelősséggel tartozom...

Férfiért elvetni az életet? Ostobaság! Senki nem érdemli ezt meg! Még az sem, aki átgázol  rajtam, kihasznál, megaláz, fájdalmat okoz...

Léptem... Nem táncolhatok vissza... És az egész miért?

Olyan nehéz engem szerelmesként szeretni? Olyan nehéz egy életre kitartani mellettem? Olyan nehéz megmutatni, hogy egyetlen egy nő van az életében? Akihez hű? Akit tisztel, becsül? És az én vagyok?

Olyan nehéz megmondani az ellenkezőjét? Olyan nehéz kimondani, és továbblépni? Miért kínozzuk tovább egymást? Mi értelme van?

Miért baj, hogy hallani szerettem volna: kitartok melletted jóban-rosszban? Édes feleségem? Miért baj, hogy nekem a férj többet jelent, mint egy ágyrajáró?

Csak egy gyűrű... mind felett... az ő ujján... büszkeségeként...

Ehelyett táncoljak úgy, ahogy ő akarja... Nézzem el, hogy átnéz rajtam, olykor semmibe vesz... Mert neki szabad...

Nekem mi szabad? Azt is a fejemhez vágja... Sosem kapok bocsánatkérést.... Sajnálomot.... Mert ő a legtökéletesebb a világon...

És ezért legszívesebben... még mielőtt...

Vekerdy Tamás: Jól szeretni (előadás)

Szeretem Vekerdynek a gyerekneveléshez való hozzáállását, nagyon hasonlít az enyém az Ő gondolataira. 

Egy hónappal korábban, amikor megvettem a legújabb könyvét, jegyet is vettem a Budapesten tartandó előadására. Rögvest kettőt, majdcsak lesz valaki, aki eljön velem - reménykedtem, hogy esetleg a gyermekem apja. Nem is kellett könyörgőre fognom, azonnal rávágta, hogy szívesen.

Az est tegnap volt. Zsebet a nagyszülőkre bíztuk, és ketten útnak eredtünk. Azt hittem, hogy több kisgyerek is lesz, hiszen mégiscsak a gyerekekről szól az előadás, de talán egynek, ha hallottam a hangját. A gyerek apjának megint igaza lett...

Tetszett, jókat kacagtam a példákon, a Tanár úrnak jó a humora. És valóban ért a gyerekekhez! Legalábbis ez jött le abból a fél-egy órából, amikor az óvódáskorúakról, az iskolásokról és a kamaszokról beszélt. A következő fél-egy óra (időérzékem nagyon nem volt) a közönség kérdéseire adott válaszokról szólt. Néhány kérdéstől a hideg rázott, de volt olyan is, hogy "tátott szájjal" hallgattam a választ, mert annyira érdekelt. Szerettem volna én is kérdezni: "Mitől válik egy ember gonosszá, agresszívé - pszichopatává? Genetika, vagy nevelés?" Tudom, túl sok Gyilkos elméket nézek, de ez mára várandóságom ideje alatt is érdekelt, ha már nekem egyetlen egy a fontos: Zseb szeresse a természetet, állatokat, ne bántson senkit és semmit. Nem mertem feltenni, de lehetőségem se volt rá. Én ilyenben mindig ügyetlen vagyok. Talán jobb is így, legalább nem csinálok magamból hülyét.

A könyvet úgy elraktam a múlt héten, hogy nem találtam meg az estére. Mindenképp szerettem volna dedikáltatni, így inkább vettem egy másikat is. Viszont rájöttem - ismételten, hogy nekem nem szabad személyesen megismerkednem azokkal, akiket dicsőítek. Valahogy ilyenkor mindig rossz szájízzel jövök el. Szerettem volna, ha a könyvet személy szerint nekem dedikálja. "Vivnek, Zseb anyukájának. Vekerdy" Hát nem lett volna szép? Ehelyett az előttem lévők megkértek, hogy fotózzam le őket a Tanár úrral, aki kedvesen belement, de közben elvette az én könyvemet is, és csak "belefirkantotta" a nevét. Semmi személyes, csak ez a haladjunk teória. Persze, ezt is megértem. Közel a nyolcvanhoz, egy hosszú est után sietne, nem a csitri rajongókkal bájcsevegne, de... Megköszöntem az estét, és még rám sem tekintett, csak egy szívesent mondott, miközben már mástól vette el a könyvet. Olyan nagy fáradtság lett volna rám néznie egy pillanatra, egy röpke mosolyt csalni az arcára, miközben kimondja? Tudom, tudom, én vagyok a túlérzékeny... De még gyereklelkem van... 

Visszaszámlálás indul

Pont egy hónap múlva lesz 1 éves. Már tudom, hogy mit szeretnék neki venni, tortát is akarok neki, de még fogalmam sincs, milyen ízű legyen. Azt pedig végképp nem sejtem, hol is fogjuk tölteni azt a napot. Aznap ér Magyarországra anyum, hívtak a keresztapum is a Tiszára, de itt vidéken is jó lenne, vagy otthon Pesten is. Tudom, majd kiderül. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem lesz neki nagy buli, valahogy az olyan szervezésben mindig is rossz voltam, barátai meg még nincsenek.

Addig is jöjjenek az utolsó hófordulós adataink:

súly: 9 kiló 90 deka körül, legutóbbi mérésünk alapján fogyott kb. 10 dekát. Az biztos, hogy még nem érte el a 10 kilót.

magasság: 76 és 80 centi között valahol. Nem hiszem, hogy sokat nőtt az elmúlt hónapban.

fog: továbbra is 3. Harapni már nagyon jól tud velük, főleg a mellemet, vagy az ujjamat. Az ínye több helyen dudorodik már, nyáladzik,mint a német dogom, de még nem bújt elő több.

pelenka: 4-es bugyipelus. Szerintem gyorsan szobatiszta lesz a csemete, mert amikor lehúzzuk róla a pelust, rögvest bekeményedik neki a fütykös (ti hogyan nevezitek?), és már pisil is - a padlóra.

ruha: nem vettem mostanság újakat. Néhány 74-es felsőt ráadok, de már igazi erőember bennük. Néha már a 80-asokat is kicsinylem.

hordozó: most semmi új. Babakocsi, karikás kendő, mei tai. Mindhármat használom. A karikás kendő továbbra is jó szolgálatot nyújt a nyilvános szoptatásokban :)

alvás: a délelőtti alvást nem jó kihagyni, olyankor különösen nyűgös. A délutáni alvás változó attól függően, milyen volt a délelőtti, vagy éppen hol vagyunk. Autóban, babakocsiban szokott aludni, egyébként csak a mellemen tud elaludni. Éjszakáink is változóak, néha már végigalussza, de azért nem ez a tendencia.

egészség: hát... az elmúlt hetekben második otthonunknak mondhatjuk a Heim Pált. A bőre ekcémára hajlamos, és mostanság gyulladt kiütései vannak a füle mögött, az arcán, de még a kis teste is pöttyös. Javulgat, de nem olyan gyorsan, mint szeretném. És persze fogalmunk sincs, mitől jött ki rajta... Kaptam egy jó bőrgyógyász elérhetőségét, de még nem hívtam fel. Szerintem, ha még egyszer kijönnek a pöttyök, rögvest hozzáviszem, nem pedig a kórházba.

képesség: lépked. Íme egy videó róla. Egyébként a lehető legszófogadóbb fiam van. Mindent ért, és tudja is, mit kérek tőle, mit szabad és mit nem. Emellett nagyon akaratos, hatalmas hangja van, ha nem tetszik neki valami,vagy nem akar valamit. Legózik. Még nem tudja összerakni, csak szétszedni. Ha mindegyiket különszedte, odaadja, hogy  rakjam megint össze. Ha építek vele, akkor elveszi, és berakja a dobozába. Most jutott el oda, hogy nem csak ki lehet pakolni a fiókokból, hanem be is. Talán rendszeretőbb lesz, mint amilyen én vagyok. Szeret adogatni is. Mutatja a cici jelet is (többet nem tanítottam neki, csak azt, de azt érti már)

beszéd: pápá (integet hozzá), nem (egyre érthetőbb), a többi is maradt (hööö, hoppá, aa jeje - ez már néha ana gyegye, adda), hallottam már tőle a köszönömnek megfelelőjét is...

evés: mindent eszik. Kapott már kenyérhéjat is, imádja rágcsálni. A tésztát kivette a tálkából, és úgy ette (igaz, a földről). Evett már KFC-s csirkecombot (nem akarok belegondolni, milyen csirke), szétdaraboltam neki, ő meg megette a tányérból. Vettem neki Aventes poharat, néha már önállóan is iszik belőle. A kanalat még nem használja egyedül, bár volt már olyan, hogy elvette, és megpróbált minket megetetni. :)

becenevek: Pelushuszár, Vakarcs, Manó, Zsebike (ettől kiakadok)

lányok: Gigivel már barátkozik, simogatja. Mászott utána, a lány pedig üvegmosó farokkal hátrált. Olyan aranyosak (viccesek) voltak. Annyira jó lenne, ha Kicsi sem harapna... Szép, de megvalósíthatatlan álom, mert ő sosem lesz már bababarát :(

egyéb: volt fodrásznál (életében először), nem sírt, csak forgatta a fejét, szopizás közben tudta a fodrászom levágni a haját :D (én meg vörös lettem)