Utazunk...

Annyi mindenről szeretnék írni. Főleg úgy, hogy már Zsebikém is szombaton egy hónapos lesz, s az első 4 napjáról számoltam be összesen. Hová tűnt a többi 21? Őszintén bevallom, nem tudom. Valahol a szoptatás és az alvás utáni vágy között félúton elveszett...  

A kórházból autóval vittük haza Zsebit. Oké, jó idő volt, de azért azzal veregettem a vállam, hogy rám hasonlít: be az autóba (nála már az autós ülés is ennek számít), és már húzza is a lóbőrt. Ezt az is bizonyította, amikor 6 naposan vidékre vittük (ahol azóta "pihengetünk"). 100 fokban előttünk állt 80 km a péntek délutáni csúcsforgalomban. Mr. Férfi félt tőle, még az előre megbeszélt nagymama látogatást is ki szerette volna hagyni, de nem hagytam neki. A nagyi már öreg ahhoz, hogy utazgasson, mi meg június 20-a előtt nem hiszem, hogy visszamennénk. Azt meg nem kívánhatjuk tőle sem, hogy a dédunokájával ne találkozzon 2 hónapos kora előtt! A kölyök viszont jól viselte az egész hajcihőt. Be az ülésbe és már aludt. Melege volt, és az egész úton egy törölközővel árnyékolhattam neki, hogy ne süljön meg a napon, de ezen kívül nem hinném, hogy bármi baja lett volna azzal az egy-másfél órás autókázással. 

Azóta csak egyszer utazott: le nagyanyámékhoz. Apum szüleivel nem igazán tartom a kapcsolatot. 18 éves voltam, amikor sikeresen megbántottak, és azóta valahogy nem nyitottunk egymás felé. Ha találkoztam velük, köszöntem, érdeklődtem az egészségük felől, de sosem mentem meglátogatni, nem kerestem telefonon, nem köszöntöttem fel ünnepnapokon őket. Igaz, viszont sem. Fogalmam sincs, melyikünknek kellett volna "megbocsátóbbnak" lennie. Nekem, akit semmibe vettek, nekik, akik kisemmiztek... Nekik megvolt a másik két unoka (plusz négy dédunoka), nekem meg ott van a másik nagyim, illetve a nővére, akit nagymamámként szeretek. 

A városunk nem nagy, autóval 5 perc alatt el lehet bárhová jutni. Ez az öt perc éppen elég volt ahhoz, hogy drága Zsebi elaludjon. Mivel olyan szépen szundított, így megérkezve nem volt szívem kivenni a hordozóból, ő pedig emiatt nem ébredt fel. A látogatást végigaludta, csak itthon nyitotta ki a szemét. A vége felé ugyan már ébredezett, mi meg siettünk, nehogy megtörje az eddigi utazási szokást.