Zsebecske első karácsonya

Sok szempontból mondható első karácsonynak a mostani. Első, amikor anyum külön töltötte, első Zsebnek, első Szenteste az anyósomékkal, első karácsonya a fának is.

Apum egyedül töltötte volna, amit nem akartam, így az egész családot magunkhoz rendeltem Szentestére. Persze ez sem alakult úgy, ahogy én azt előre elterveztem... 

Anyum és az új férje (még mindig nem szoktam meg) kitalálta, hogy még 24-én is Skype-oljanak nagyiékkal, így elkerülhetetlen volt, hogy a szabadságon lévő apum ne lássa meg az utódját. Közben anyumnak sikerült jó szándékból a tőrt is megforgatni apum szívében a karácsonyi üdvözlőlapjával, szóval az alap hangulat megvolt itthon. 

Keresztapámék este helyett délben jöttek viharzottak be. Jobban mondva majdnem 2 órakor! Zseb megkapta tőlük első karácsonyi ajándékát. Imádja, de bevallom őszintén, én is. A fiúk azon röhögtek, hogy én jobban örültem Mamó ajándékainak, mint ő maga (jó, ez nem is csoda... 8 hónaposan még nem fogja fel úgy a dolgokat). 

Anyósomék pedig akkor érkeztek, amikor keresztapámék éppen indultak. Rosszul jött ki a dolog, kicsit visszás volt a helyzet... A közös vacsorából lett egy felemás ebéd-vacsora. A 10 liter halászlének több mint a fele megmaradt...

Zseb élvezte az ajándékozást. Tetszettek neki a játékok. Rengeteg mindent kapott, az apja már attól félt, hogy hová fogjuk rakni azt a sok játékot. Nekem nem volt annyira meglepő, mert emlékeztem, én is hasonlóan el voltam halmozva anno. Jó, megint kislánynak éreztem magam, és izgatottan bontogattam ki Zseb ajándékait.

Dédim karácsonykor mindig énekelt. A Mennyből az Angyalt. Most nem volt ilyen, helyette a Youtube-ról hallgattunk karácsonyi zenéket. Valahol hiányzott, de valahol mégsem. Saját ünnepet szeretnék kialakítani Zsebnek, ami nem teljesen alapul a keresztény ünneplésen. Tudom, ebbe nagy beleszólása lesz az apjának is, majd meglátjuk, milyen közös kompromisszumot tudunk kihozni belőle.
Próbáltam feldíszíteni a lakást, de maradt a tavalyi díszítés... Csak a karácsonyfa díszeket tudtam egy kicsit frissíteni, illetve az asztalra vettem kis kosarakat. Több pénzem nem volt rá... Nem mintha ötletem lett volna. Kata olyan szépen tudja feldíszíteni az otthonát. Egyszer szerettem volna én is... Majd legközelebb...

Gyerekként nem maradhatott el a csillagszóró, az évek folyamán viszont senkinek sem jutott eszébe nálunk. Szerencsére anyósom gondolt rá. A videón Zseb ismerkedik vele:

 

25-én még tartott a vendégeskedés: jöttek a sógoromék. Viszont amilyen jó hangulatban volt előző nap Zseb, annyira nyűgösködött ekkor. Fáradt volt, nem tudta kialudni magát, és olyankor semmi sem jó neki. Ha egyedül vagyunk, akkor le tudok feküdni vele órákra is, de ha vannak nálunk, ez nem lehetséges. Próbáltam kezelni a fáradt gyerkőcöt, de nem nagy sikerrel.

26-án pedig Juli18 most született kisfiát mentünk meglátogatni. A szokásos évi karácsony partijukat a nem rég történő szülés miatt sem hagyták ki, így a babalátogatást, illetve a bulizást összekötöttük. Csak ketten mentünk Zsebbel, mert az apja lebetegedett, és nem akartam, hogy a pár hetes csecsemőt megfertőzze. Zseb igazság szerint most találkozott először gyerekekkel - a babaúszást leszámítva. Érdeklődve figyelte a többieket, a nagyobbak próbálták szórakoztatni, a felnőttekkel tökéletesen elvolt, semmi anya-mániája nem volt. Nem voltunk sokáig, mert Zseb elfáradt, de nagyon jól éreztük magunkat. Rájöttem arra, hogy most már ideje a kismanót gyerekek közé vinni, mert lenne rá igénye. Most már csak valami jó közösséget kell találni hozzá. Vagy itt vidéken, vagy otthon.*

Kicsit összecsapott lett a poszt, olyan, mint amilyennek éreztem a karácsonyi előkészületeket...

*A babaúszáson nem nagyon barátkozósak a szülők. Valahogy nincs rá alkalom...

Nézzétek meg a többi Zsebről készült képeimet is a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!