 |
| Kapaszkodva, de már egyedül felállt |
Mostanság mindenhol ezt a képet mutogatom - többször is, mert igen, büszke vagyok rá. Nem gondoltam, hogy egy "hétköznapi" tette ekkora csodálatot vált ki nálam, pedig de. Eddig annyira nem is éreztem, most annál inkább. Kis ügyes fickóm.
Zseb tényleg nagyon ügyes, erős kis fickó! :) Hatalmas gratula Neki, csak így tovább!
VálaszTörlés(lehet,h 1éves korában már futkározni is fog...akkor aztán nem lesz egyszerű elkapni egy gyertyaelfújós-tortábanmatatós fotóhoz... :D )
30 éve van egy szokás nálunk: a tortába belenyomjuk az ünnepelt fejét egy fotó erejéig (nem nagyon, hogy a torta ne sérüljön, csak az ünnepelt arca habos legyen). Kíváncsi vagyok Zsebbel ezt hogyan fogjuk eljátszani. Lehet, hogy őt nem is kell majd nyomni? :))
TörlésLehetsz is rá büszke! :) Előbb tanult meg állni, mint kúszni :) Lassan kihívom egy futóversenyre! ;)
VálaszTörlésSzurkolhatok majd neki? :))
Törléstyű, de ügyi! látom, járókáztok, gondolkodom rajta, hogy kell-e nekünk....miért döntöttél mellette?
VálaszTörlésNem akartam, mert "olyan, mintha börtönben lenne", utána rájöttem, hogy ha egyedül vagyunk, kell egy hely, ami biztonságos neki, mert van olyan, hogy kiszaladok a fürdőbe, ki kell mennem ajtót nyitni, stb. A kiságy kicsinek bizonyult, megfordult benne, beszorult, féltem, hogy kiesik belőle. Míg nem ült, nem tudtam bele sem rakni, mert alacsony volt. Ezért választottam ezt a "karámot", aminek van ajtaja, be tudok menni, akkora, hogy én is le tudok feküdni mellé, ha kell. Illetve így van egy "játszótere" (külön gyerekszobánk nincs), ahol vannak a játékai. Ha ott vagyok mellette, akkor általában vagy bent ülök mellette, vagy nyitva hagyom az ajtaját - ez valahogy megnyugtatja, és én is csinálhatom a dolgom. :)
Törlés