Támasz nélkül...

A családos születésnapi beszámoló még várat magára, ugyanúgy a 16 havi státuszos is. Se időm, se energiám megírni. De leginkább lelkierőm nincs. Önsajnálatba burkolózom, mert néha olyan jó...

Az sem lenne utolsó dolog, ha valakivel meg tudnám osztani a gondolataimat, szomorúságaimat, félelmeimet, és nem kellene mindennel egyedül szembe néznem. Sosem tudtam, mindig - még felnőtt fejjel is - kellett valaki, aki ott állt a hátam mögött és támogatott. Most nincs ilyen... 

Oké a szüleim... a nagyszüleim... de őszintén 30 évesen (még mindig fáj ezt leírnom) nem éppen a szülőkre akarunk támaszkodni, nem? 

-most olyannal folytattam volna, amit jobb nem leírni...

Ahogy már írtam, felmondtam. A gyereket választottam, aki most is az ölemben alszik, ahogy ezt írom. Lenne mit tennem, itthon is akad teendő, nem is kevés, de inkább hagyom, hogy a buksija a vállamra bukjon, keze a mellemet szorongassa és a kezem-lábam zsibbadjon a súlya alatt. Még megtehetem, mert még idebújik. Úgyis eljön az idő, amikor már soha többé nem élhetem ezt át.

Közben a gondolatok meg suhannak át a fejemen. Nem elég, hogy már egy hete fáj a fülem, tegnap több mint egy órát vártam a vizsgálatra, ahol nem derült ki semmi. Valószínűleg meghúztam az egyik arcizmomat... A cégnél pedig nekem kellett puszik után koslatnom, egy tábla csokit sem kaptam az elmúlt évekért, míg mindenki másnak csináltak búcsúbulit... Sz@rul esett...

Emellett filózhatok azon, hogy anyagilag hogyan jövünk ki ezek után. Mert a mi közös kasszánk mindig is vicces állapotban van, és amíg az egyikünk megteheti, hogy gondolkodás nélkül megvegyen magának bármit is, addig nekem igencsak lavíroznom kell a pénzügyeinkkel. S ha megjegyzést teszek arra, hogy tartozásunk van, akkor még tőlem kérik számon, hová is folyt el a közös kasszánkból a pénz. A jó életbe, oda... Most, hogy nincs bevételem, egy szavam sem lehet, nyelhetek mindenért, amit az oroszlánrészem nem igazán tűr. 

És tudjátok, mi a legjobb? Itt - a nagy világba - megosztom ezeket az igencsak magánügyi problémákat, ti elolvassátok, meghallgattok, maximum tanáccsal láttok el, de akivel valójában meg kellene beszélnem, az inkább messziről kerüli ezt a helyet is...

Lehet, hogy jobb lenne az egészet törölni, ha már megígértem, hogy róla ide nem írok... -.-"