Vendéget vártunk, ezért abból a disznóólból, amiben leledzünk, próbáltunk valami elfogadható kinézetet alkotni. Előtte azért meg kellett mászni a csigalépcsőt többször is - legalább annyiszor, hogy a lépcsőzni, gyereket emelni nem éppen tudó anya beleőszüljön (még szerencse, hogy festem a hajam), és egy jó 10 percet büntivel ne sújtsa a szegény gyereket.
A porszívózás közös feladat lett, először én kezdtem, majd Zseb kivette a kezemből a csövet. Oké, hagyom, hadd játsszon vele, de azért lekapcsolom, hátha közben csengetnek.
Még van mit eltennem a szobában is. Egy percre leülök a kanapéra, míg a dohányzó asztalunkat letakarítom. Nem sikerült teljesen, mert egyszer csak hirtelen egy szúró fájdalmat érzek a gerincem egy pontján. Hátranyúlva egy körömvágó ollót érzek a gyerek kezében. Gyorsan elveszem tőle, és pislogok, hol a fenébe találta? Akaratos és bosszúálló fiúról van szó, nem volt kétséges, hogy az ollót vissza akarta szerezni, de mivel nem adtam, muszáj volt belém harapnia! A pulóveremen keresztül belém mélyesztette a fogait. És igen, most ismét megtörtént... Pofon csaptam, de úgy, hogy még a ház is belezengett. Utána megint sajnáltam, persze, de fájt, amit velem csinált. Nem a szúrás, mert ott én voltam a felelőtlen. De hol volt eddig az az olló? Harapni viszont ne harapjon! Szándékosan biztosan ne! Sírás lett a következménye, majd a jól bevált cici. Attól most is megnyugodott.
Visszatérve a konyhába rájöhettem, honnan szerezte az ollót. Secperc alatt felmászott a konyhaasztalunkra, ami a hűtőhöz van tolva (ott fér csak el), így a frigóról könnyedén lepakolhatott. Az olló pedig csak oda volt lepakolva.
A csengetés előtt pedig észreveszem, hogy a hűtő melletti konnektort kirántotta a falból. Szívszélhűlést kaptam, azonnal. Most mit tegyek? Vissza én nem tudom szerelni, elé pedig nincs semmi, amit rakhatnék, és a Manó nem ráncigálná el. Fogtam, és saját kezemmel visszaveregettem a falba. Az csak egy órával később esett le, hogy a hűtő abba volt bedugva, és most üresen árválkodik az ajzat a falban.
De azért jó is történt velünk. Azaz Zseb tünemény volt!
Fürdött a zuhanytálcába helyezett kiskádban. Nem akart kijönni, még játszani szeretett volna. Hagytam, elmosogattam, beraktam egy mosást is. Nem indítottam el magam a programot, csak beállítottam, ekkor még nem is sejtettem, micsoda ötlet!
Zseb később sem volt hajlandó kiszállni, így cselhez folyamodtam. Igazán nem volt az csel, csak megkérdeztem, hogy szeretné-e bekapcsolni a mosógépet. Imádja, szóval most is láttam rajta, hogy tetszik az ötletem.
Visszatérve a konyhába rájöhettem, honnan szerezte az ollót. Secperc alatt felmászott a konyhaasztalunkra, ami a hűtőhöz van tolva (ott fér csak el), így a frigóról könnyedén lepakolhatott. Az olló pedig csak oda volt lepakolva.
A csengetés előtt pedig észreveszem, hogy a hűtő melletti konnektort kirántotta a falból. Szívszélhűlést kaptam, azonnal. Most mit tegyek? Vissza én nem tudom szerelni, elé pedig nincs semmi, amit rakhatnék, és a Manó nem ráncigálná el. Fogtam, és saját kezemmel visszaveregettem a falba. Az csak egy órával később esett le, hogy a hűtő abba volt bedugva, és most üresen árválkodik az ajzat a falban.
De azért jó is történt velünk. Azaz Zseb tünemény volt!
Fürdött a zuhanytálcába helyezett kiskádban. Nem akart kijönni, még játszani szeretett volna. Hagytam, elmosogattam, beraktam egy mosást is. Nem indítottam el magam a programot, csak beállítottam, ekkor még nem is sejtettem, micsoda ötlet!
Zseb később sem volt hajlandó kiszállni, így cselhez folyamodtam. Igazán nem volt az csel, csak megkérdeztem, hogy szeretné-e bekapcsolni a mosógépet. Imádja, szóval most is láttam rajta, hogy tetszik az ötletem.
- De ahhoz ki kell jönnöd.
Nem mozdult.
- Ha nem jössz, bekapcsolom én.
És már nyúltam a gombhoz.
- Nem.
- Oké, nem kapcsolom, de akkor gyere ki.
Még két nemet kaptam, aztán már nyújtotta is a kezét, hogy vegyem ki. Kint törölközés közben ügyesen elindította a mosást.
Nálatok voltak hasonlóan idegőrlő helyzetek, vagy ilyen csak velünk történik meg? Meséljetek!
Nézzétek meg Zsebről készült képeimet a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!
Megint én, a szélsőséges tapasztaltaimmal :))) Én mindig hasonló cselhez folyamodtam. Mivel átok rossz kölkökről volt szó, sose lehettem biztos abban, hogy mit csinálnak, ha félre nézek... Mindig a picivel voltam otthon reggelente, akkor takarítottam, így hogy ne tegyen kárt magában, ne rosszalkodjon, adtam neki bútorápoló kendőt, törlőkendőt. Míg én porszívóztam, ő jött-ment, csinálta a kis dolgát, öröm volt nézni.
VálaszTörlésHajtogatásnál adogatta a ruhákat, közben megtárgyaltuk, hogy ez kié, ha megtalálta a sajátját, akkor büszkén mutatta. Náluk a bepisilés jelentette a fő problémát, így sokszor volt, hogy a középső kiscsaj elbújt, mert bepisilt, na azt a gyanús csendet! :D No, meg 3-an voltak, két lány-egy fiú, így állandóan csépelték egymást. Nálam általában rend volt, anyuka ezt sose tudta tartani, ő megengedte, hogy a gyerek kavargassa a forró levest, rá is tenyerelt a főzőlapra... Engedte, hogy felmásszon a mosogatógép lenyitható ajtajára... Többet kellett szaladgálnom, ha ott volt az anyjuk, mintha csak magunk lettünk volna :)))) De én is kaptam kokit a fejemre jó kemény játékbaba fejjel, nem kell hozzá kisolló :P