Biztos voltam benne, hogy vannak dolgok, amiket nem jól oldok meg a gyereknevelésben, de eddig egyiket sem éreztem ennyire súlyosnak, mint a mostaniakat.
Zseb lassan 12 kiló. Eddig - bár már a vége felé nehezebben - fel tudtam emelni, és ha kérte még vinni is tudtam. Most ez egyre nehezebben megy; attól tartok, hogy kifordul a kezemből, mert már mozgás közben csak egy kézzel tudom tartani, a másikkal biztonságosabbnak érzem, ha kapaszkodok. Tegnap a félelmem be is igazolódott. Nem volt nálunk a karikás kendőm, és kivételesen Zseb nem volt hajlandó felmenni a lépcsőn. Felkéredzkedett az ölembe, hogy vigyem fel. Felfelé a lépcsőn csak a jobb kezemmel tudtam tartani, mert a bal kezemmel kapaszkodtam a korlátba (anélkül nem tudok lépcsőzni), és leejtettem a saját fiam. Az állán hatalmas var lett az eredménye.
Ma kimaradt a napi alvása (összesen 10 percet aludt egész nap), és ezért este hisztizett. Úgy kezdődött, hogy nem találta a helyét, sétálni akart. Nem tudtam elcsalni a bejárati ajtónktól, emiatt úgy döntöttem, hogy lemegyünk a postaládához, megnézzük, kaptunk-e levelet (előtte 5 órát távol volt a nagyszülőkkel). Szépen, kézen fogva jött velem, de amikor fel kellett volna menni megint az emeletre (az elsőn lakunk), lefeküdt a hideg betonra, és "hisztizett", mert tovább akart sétálni. Amint megértette, hogy sehogy se tud rá beszélni a további sétára, a cicit követelte. Hiába mondtam, hogy fenn a lakásban megkapja, könyörögtem neki, hogy jöjjön velem, ő csak ordított, már vöröslött a feje, taknya-nyála összefolyt, a földről nem lehetett semmivel felállítani. Felvenni nem tudtam már. Nehéz, rá kellett jönnöm, hogy eddig tudtam csak cipelni, már egyre kevésbé megy. Mindent mondtam neki, leülve egy lépcsőfokra öleltem, simogattam, de ő csak dobálta magát és hangosan sírt. A nagyija mentett meg minket, ő hozta fel a lakásba. Rögtön odaadtam neki a cicit, de a sírást továbbra sem hagyta abba, sőt ismételten harapott. Folyamatosan harapni akarta a bimbóm. Ha nem hagytam, húzta a hajam. Többször kellett benyúlnom a szájába, hogy hagyja abba.
Nagy nehezen sikerült lenyugtatnom, de szörnyen éreztem magam.
Olyan anya lettem, aki miatt megsérült a gyermeke; és még meg sem tudom nyugtatni, nem tudom felvenni, ha fáradt, ha kéri.
Először is ne emészd magad. Egy nem mozgássérült anyukával is előfordul az ilyesmi. (Nyugtatásképpen elmesélem, hogy én Zsebbel kb egyidős lehettem, amikor apukám beleejtett engem a vízbe. Én meg elmerültem. Nagyjából fél percig voltam a víz alatt, mire megtalált. Nem emlékszem rá. Nem hagyott bennem mély nyomokat.)
VálaszTörlésNem baj, ha hisztis. Kell az is. És van olyan is, hogy egyszerűen nem lehet lenyugtatni, akármit csinálsz. De neked sikerült megnyugtatni, még akkor is, ha nehezen és sokáig tartott.
Én tudom, hogy a tőled telhető maximumot nyújtod a gyermekednek. Higgy magadban te is. És ne ostorozd magad. Jó anya vagy! :)
Remélem nem veszed tolakodásnak és okoskodásnak, amit írtam így gyermektelenül. Csak enyhíteni szerettem volna a szörnyű érzést. :)
Köszönöm! Egyáltalán nem tolakodás, nagyon hálás vagyok a megnyugtató szavaidért! Most ebben a helyzetben elbizonytalanodtam sok mindenben, sötéten láttam a dolgokat, ezért nagyon-nagyon köszönöm a bátorító szavaid!
VálaszTörlésNálunk Benci kb. 3x esett le az ágyról, mindháromszor akkor, amikor mi is ott voltunk mellette és kb. 2 mp-re elfordítottuk a fejünket. A hiszti az természetes és lesz még bőven részed benne, hidd el. :) A héten nálunk Bálint volt az akit csak az éppen megszólaló bolt riasztója tudott elhallgattatni, mert neki nagyon kellett volna a joghurt. Természetesen a bolt be volt zárva, így semmit nem tudtam tenni. :) (És utána tök büszkén mesélte, hogy ő annyira hisztizett, hogy beindult a viasztó :D ) Aztán kb. 5 perc múlva jött rá, hogy az oviban nem a megfelelő sapit vettük fel és alig bírtam bevinni az útról anyáékhoz, hogy legalább abban biztos legyek, hogy nem üti el semmi miközben ugrál és üvölt az úton. Szóval ha te rossz anya vagy, akkor szinte mindenki az, mert bizony vannak dolgok amiket nem lehet kikerülni a gyereknevelés során, bár állítólag van olyan, akinek a gyereke soha meg se próbálta a hisztit pl. ;)
VálaszTörlés