2. filozófálás

Olyan szánalmas vagyok...

Kell, kellett, kellett volna, kellene...

Sz@r egy nap.

Folyok, mint egy vízesés. Már leírtam, hogy utálom a betétet, így reggel nem raktam be tisztaságit a bugyimba. Az a kevés fehér folyást a bugyi is kivédi, este úgyis kimosom. Gondoltam.... Mire beértem a munkahelyemre, már szinte csöpögött. Még szerencse, hogy a múltkoriban vettem egy édes Love feliratút, így a vécében kicserélhettem - nagy kínok árán.

A vécé ülőkére kellett leülnöm. Persze, hogy ne kapjak el semmiféle fertőzést (ott szoktam általában összeszedni ezeket a vackokat), a táskámban hordott kézfertőtlenítővel behintettem, mint gyereket a pap szenteltvízzel. Így is próbáltam a legszélére csücsülni, de mivel nem tudom felemelni a lábam anélkül, hogy hátradőljek, így a derekam súrolta a vécéülőke fedelét. Az ajtó ugyan zárva volt, de a csőnadrág le-felhúzásánál igencsak dörömbölt. Szerencse, hogy nem csizmában mentem, ahogy reggel gondoltam, hanem egy "simicipőbe" bújtam, csak a fűzővel kellett szórakoznom egy sort, mielőtt kibújtam belőle, majd vissza.

Megvolt a reggeli bohóckodásom - szerencsére nem látta senki, a "használt" bugyim is jó mélyre rejtve a táskám eldugott bugyrában. Reménykedtem, hogy ezzel vége a napnak, pedig csak ekkor kezdődött.

A nap legrosszabb pillanata, hogy hibáztam. Ügyféllel való telefonálás közben egy üzleti titok csúszott ki a számon. A főnök előtt! Abban a pillanatban kikapta a telefont a kezemből, míg én csak ültem megalázva. Jogosan, hiszen hibáztam.

A fentebbieket a hasfájásomnak tudtam be. 21 CN-nél tartok, ami azt jelenti, hogy még legalább vasárnapig nem kellene megjönnie. Én meg már napok óta érzem a hasam, ezt ugye már olvashattátok is. A mai nap annyira, hogy az egész irodát végigkérdeztem - még a pasikat is! - , hogy kinek van görcsoldója. Néhány órás kérdezősködés után végre kaptam valami rózsaszín bogyót, aminek 10 perc alatt hatnia kellett volna. Nem tudom, hogy sikeres volt-e, bár nem fájt annyira, nem mélyítettem a körmeimet a tenyerembe, de továbbra is éreztem. Sőt azóta is!

Azon gondolkodok, hogy holnap elmegyek a nődokimhoz. Csak ahhoz pénzt kellene kérnem Mr. Férfitől, aki... Á, semmi, lényegtelen, ma nem kérek tőle, pont.

De ha holnap elmennék UH-ra, akkor kiderülhetne, hogy a méhfalam vastagabb-e, mint eddig. Ha igen, tudjátok!

Tudom, hogy van babám. Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e így leírni... A mellbimbóm továbbra is érzékeny, a fehér folyás, csak a jobb oldali szúrást a hasamban nem tudom hová tenni.

Mondjátok azt, hogy a babától van! Kérlek bennetek! Totálisan kétségbe vagyok esve...

Utálom ezt a két hetet!

Utálom ezt a két hetet. Amikor már biztosan túl vagyok az ovun, de még várni kell, hogy valóban történik-e beágyazás, vagy még peteérésem se volt, és semmi se.

Ahogy írtam tegnap, a melleimet érzem. Nem nőtt még meg, még csak a bimbónál érzem a feszülést (az elmúlt hónapokban a menses előtt is így volt, szóval ez még egyáltalán nem biztató).

Este azt hittem megkönnyezem, annyira begörcsölt a hasam. Totálisan menstruációs görcseim voltak és azóta is érzem a nyomást (igaz, most is hason fekszem, lehet, hogy pont azért, de ha megfordulok, akkor is fennáll). A legjobb ebben, hogy fogalmam sincs, mim fáj a hasamban, mert olyan jobb oldal felé érzem. Félek, hogy ez nem a méhem az erős akaratú Csöppségtől, hanem a petefészkem. Viszont ha az utóbbi, akkor lehet, hogy most ovulálok?

Illetve még váladékozom is, ez is csak este lépett fel, addig semmi. Olyan fehér trutyis lett a bugyim.

Szóval nem tudom, hogy mi van. Hétfőig várnom kell, addig nem is csinálhatok tesztet. Hétvégén meg jönnek az anyósomék hozzánk húsvétozni... Jó lett volna addigra tudni, hogy mi a helyzet. 25 CN lesz, szóval akkor még nagyon felesleges tesztet készíteni. Főleg, hogy ha akkor volt ovum, amikor gondoltam, akkor hétfőn lesz meg a 14 nap. Vagy megjön addigra, vagy tesztelek. Én az utóbbit szeretném! :)

Még egy hét...

Jobb oldalt, láthatjátok, külön szedtem a várandós-kismama blogokat. Ma találtam néhányat, amiket szíves-örömest a figyelmetekbe ajánlok.

Nem egy jó nap áll a hátam mögött. Amit elterveztem, a negyedét sem tudtam végrehajtani. Csak az esti film éltetett. Lusta voltam, de nagyon. Legszívesebben egész nap aludtam volna.

Ez azért is lehetett, mert fél 5-től fel vagyok. Sajnos a lakásunk egyszobás garzon, ami azt jelenti, hogy még az étkezőnk is egyben van a hálószobánkkal, így nincs ilyenkor lehetőségem, hogy különvonuljak. Mr. Férfit meg nem szívesen ébresztem fel, hiszen így is korán kel, és későig dolgozik. Végső megoldásként e-könyvet olvastam a paplan alatt.

Amikor már kelni lehetett volna, bealudtam. Olyan voltam, mint egy felmosórongy. A reggeli tejeskávém (erről még nem tudtam lemondani, talán nem is fogok) hozott vissza az életbe, és végre a tej véget vetett a napok óta tartó székrekedésemnek (most valahogy nem fájt miatta a hasam, más miatt fájt). Tegnap a színházban felment a savam, amitől égett a gyomrom, és úgy tűnt ez az érzés ma is állandó vendégem maradt. Sőt ehhez még hozzájött az a fura állandóan érző has, ami a menses előtt szokott megjelenni. Viszont a Norculotból van még 4 szem, a 20. CN-nél tartok, legalább 5 nap kell ahhoz, hogy megjöjjön.

A mellem eddig nagyon érzékeny volt, mára viszont nem is éreztem - csak akkor, ha a kezemmel külön megnyomkodtam. Az ugye nem számít?

Ha jól számolom és múlt hét hétfő környékén volt ovum, akkor még csak 7 nap telt el, semelyik teszt sem mutatja ki. Vasárnapig-hétfőig várnom kell még, azaz kb. 8 napot. Nem bírom ki!

Van valami tippetek ezekre a napokra? Kérlek, írjatok valamit!

Folytatódik a Jég és Tűz dala

Trónok harca 2. évad

Ma, 22:00 óra, HBO, kódolatlanul!

UPDATE: Az órát elírtam. A mostani 22 óra a helyes. Sorry!

Mr. Férfi elkényeztet

Imádok színházba, koncertre, moziba járni. Nem csak a darab, zene, vagy a film vonz, hanem a hely hangulata.

Mostanság sok kulturális programban lehet/ett részem. Olvashattátok, a múlt héten voltunk Loreena McKennitt koncerten, tegnap moziban, ma pedig színházban. A Mágnás Miskát néztük meg Bajor Imre és Oszvald Marika főszereplésében. 27-én pedig Nightwish koncertre megyünk.

Igen, egy szavam sem lehet, mindez pedig Mr. Férfinek köszönhető!

A koncertjegyeket ugyan én vettem, de ha ő nem jönne el velem, akkor én sem mennék. A mozira is én beszéltem rá, de ha nem említi a filmet, eszembe nem jutott volna. Viszont a színház teljes mértékben meglepetés volt:

- Vennem kell fel pénzt - jegyezte meg kedden.

- Mit szeretnél venni?

- Ki kell fizetnem a színház jegyeket.

- Színház?

- Igen, Mágnás Miska. Vasárnap délután, úgyis itt maradtunk a városban. Egyébként sem láttam még.

Ennyi. Ma az Operettszínházban voltunk.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő meglepetése. :)

---

Érzékeny a mellem, fáj a hasam. A ciklusomból 9 nap van még hátra. A Hoxán biztatnak...

Tevenyálas, zebrakicsis, pávatollas délelőtt

Egy picit visszafelé tekerem az idő kerekét. Szó volt már  délutáni mozifilmről (ami éjszaka álmaimban kísértett), de a délelőtti állatkerti látogatásunkról nem meséltem.

Féltem, hogy esni fog, így túlöltöztem. Végül már a metróban  levetettem a pulóverem (ami alatt trikó és vastag hosszú ujjú felsőt. jó, kabát volt rajtam, de másra nem volt szükségem).

Rábeszéltem Mr. Férfit, hogy vegyünk állatcsemegét, amivel lehet etetni a kedvenceket. Hát, mit ne mondjak,nem vált be. Mindenhol ki volt írva, hogy még azzal se etesd! Csak az volt a baj, hogy ahol bementünk a zsiráfokhoz, nem volt figyelmeztetés,és mások  is azt tették, így mi is adtunk az egyiknek. (A képen a most született pici.) Ahol kimentünk, ott láttuk kiírva a kérést. Kicsit rosszul esett, hogy a másik oldalon nem figyelmeztettek minket, mert nem szívesen bántottuk volna a zsiráfokat. Egyébként nem sok állatnak jó a nasi, a víziló kapott - ahogy nyitogatta a száját, és várta, hogy beledobjak egy-egy darabot, olyan édes (és telhetetlen) volt! Imádnivaló!

Az állatsimogatóban adtuk oda a maradékot a kecskéknek, akiktől mozdulni sem lehetett. Legalább négy-öt  kecske Mr. Férfin lógott, hatalmas szemekkel, feltartott fejekkel bámulták, még rá is ugráltak.  Egyszer célba vettek engem is, mire Mr. Férfiért sikítottam. Nem szerettem volna még egyszer elesni aznap. A félelmemet pedig egy szőke kislány kikacagta. Ha nem ijedek meg attól, hogy a kecskepiszokkal teli földre esem, még én is nevettem volna, így inkább szaladtam ki az alpakkákhoz, akik meg oda sem hederítettek rám.

A kígyóknál estem el előtte. Akkor jöttem rá, hogy a telefonommal, milyen egyszerű a fényképezés, így a legtöbb csúszómászóról készítettem egy-egy fotót. Két bébikígyó is volt, egy csörgőkígyó és egy zöld nemtommilyen. Az utóbbit is szerettem volna megörökíteni. Fényképezéshez leguggoltam, felemeltem a telefont, de amikor benyomtam volna a gombot, elkezdtem hátrafelé dőlni. Semmi sem volt, amiben megkapaszkodhattam volna. Ekkor is Mr. Férfiért kiáltottam, de ő a terem másik végén volt, így nem is hallotta, de nem is látta hátra bukfencem.

Egy külföldi úriember próbált felrántani, amivel még kínosabb helyzetbe hozott, mert képtelen vagyok ilyenkor felnyomni magam - segítséggel sem. Még a földön meg kell fordulnom, és csak úgy tudok felállni. Cink, de ez van. Angolul bocsánatot kértem, de elutasítottam a segítséget, mire a férfi mentegetőzni kezdett. Amikor ismét sikeresen talpon voltam, jól nevelten megköszöntem a segítségnyújtást, mire a külföldi csak legyintett, hogy más is kibillent volna a helyemben. Na ekkor ért oda Mr. Férfi, és csak csodálkozott, hogy mi történt. Egyébként a balra látott képet lőttem éppen az esésem pillanatában.

Emellett volt még egy nagyon cikis pillanatom, amikor nem hazudtoltam meg önmagam. Papámnak a születésem előtt volt pávája, a tollaival még én is játszottam. Emiatt egész életemben rajongtam a pávákért. A gyönyörű kék madarat fotóztam, amikor kitárta a tollait -háttal nekem. Csalódottságomban felkiáltottam:

- Hé, fordulj már meg az Istenért!

Nem lett volna gond, ha előttem nem áll egy idősebb házaspár, akik azt hitték, hogy nekik szólok. Valamit mondott Mr. Férfi, amíg én azt vártam, hogy drága pávánk megforduljon, de a pár továbbra is rám meredt. Feladtam, hogy sikerül a kitárt tollazatát is lefotóznom, elnézést kértem tőlük - ekkor nagy kegyesen visszafordultak a madár felé. Kínos helyzetemből menekülve gyors ütemben tovább ügettünk a wombatok  felé. Természetesen ekkor fordult meg a páva.

Kifelé menet mentünk el a tevék mellett. Külön teve csemegét lehetett kapni. Egy százasért egy maréknyit. Zacskónk nem volt így a tenyeremet tartottam oda, amire a teve azonnal rácuppant, én meg csurogtam a nyálától. Megpróbáltam még megsimogatni, de kaja nélkül már nem volt olyan kezesbárány :)

Ha érdekel, milyen képeket készítettem még, itt megtekintheted!

A fekete ruhás hölgy

Moziban voltunk Mr. Férfivel. Ő hozta fel, de ennek ellenére sikerült veszekednünk miatta, mert mire odakerültünk, nekem lett hozzá kedvem, ő pedig inkább hazajött volna már.

A film trailere:

A továbbiakban spoiler-dömping lesz! (Elárulom a végét is!!!!)

Hőmérőzés

Az elmúlt hónapokban mértem a hőmet, de sosem jöttem rá, hogyan emelkedik-csökken.

Mindig az ébredési hőmérsékletet kell mérni, azaz ébredés után azonnal mindig azonos módon (pl. csak szájban vagy csak hónaljban), lehetőleg digitális lázmérővel kell mérni a testhőmrésékletet (az pontosabb). A menses utáni néhány napban a hőmérséklet ingadozik akár egész fokokat is. Aztán egyszercsak jön 1-2 nap, amikor nagyon leesik, ilyenkor van a tüszőrepedés, majd az ezt követő pár napban emelkedni kezd egészen 36,8-37 fokig és innentől kezdve minden nap nagyjából azonos a hőmérséklet. Ez normál ciklus esetén is így van, tehát akkor is megnő akár 37 fok körülire a testhőmérséklet!
De nem kell feltétlenül ennyire megnőnie, van, akinél 36,6 fok a magasabb, másnál meg akár 37 fok fölé is mehet, ez teljesen egyéni, érdemes hozzá tudni az előző hónapok adatait is. Ami biztos, hogy ha nem ingadozik a testhőmérséklet nagyokat, hanem nagyjából stagnál, akkor már volt peteérés.

A menstruáció közeledtével visszaesik az ébredési hőmérséklet, de van, akinek csak a menses alatt megy vissza az érték. Jó jel, ha a menstruáció előtti napon vagy az első napján még nem esett vissza a testhőmérséklet és a menstruáció sem jött meg. Ez egy gyanújele lehet annak, hogy valóban teherbe estél. A terhességi testhőmérséklet magasabb és ez akár még a szoptatás alatt is eltarthat.

olvashatjuk Vida Ági Kismamablogján.

A fentebbiek szerint jártam el, reggel ébredés után, digitálissal mértem, de állandóan ingadozott. Egyik nap 36.4 másik nap 36.6, következőleg megint csökkent majd megint nőtt - de mindig 0.2 fokot.

Pénteken elutaztunk, a hőmérőmet meg itthon hagytam. Így a következő napok természetszerűen kimaradtak.

Aztán jött a kedd, talán a peteérésem napja. Nem tudom pontosan mikor van, nem tudtam még kiszámítani, nem jöttem még rá az ovu-tesztekből sem. Úgy gondoltam, hogy már felesleges mérnem, úgyis csak a megadott napokon tudunk együtt lenni Mr. Férfival (péntek, hétfő, szerda, csütörtök - tudom, hogy a nődokim azt tanácsolta, hogy előtte 5 napig szünet, de ki bírja ki?).

Most meg már azért nem mérem, mert félek. Izgulok, hogy esetleg most tényleg megfogant a Csöppség, és most inkább hagyom magam két hétig abban a hitben, hogy gyermeket hordok a szívem alatt. Majd kiderül, hogy bejön-e, vagy csak áltatom magam.

---

17 CN, 11 nap múlva esedékes...

Hétvége = rossz idő

Ha nyár van, akkor megszokhatjuk, hogy egész héten, amikor bent kell ülni az iroda négy fala között, ragyogó napsütés, hétvégén, amikor viszont szabadtéri programokat szervezhetsz, hideg van, zuhog, vagy több száz kilométeres sebességgel fúj a szél.

Én már rettentően unom! Minden két évvel ezelőtt kezdődött, amikor elterveztem, hogy meglepem anyósomat egy repüléssel egybekötött kirándulással. Szombaton még kint napoztunk a kertben, vasárnap, amikor a pilóta is ráért, szakadt.

A húsvét a kirándulások ünnepe. Tavasz van, virágoznak a magnóliák, csiripelnek a madarak, minden újjászületik. A család együtt piknikezhet. Aha. Tavaly az egész famíliát összeverbuváltuk egy jó kerti partira. Kint is voltunk de a pulóver, kabát nem került le rólunk. Majd másnap a várlátogatások során esett az  eső.

Idén is hasonló program vár ránk, és csak imádkozhatom azért, hogy jó idő legyen, ne kelljen a négy fal között kuksolnunk.

De az állatkerttel is mindig így járunk Mr. Férfivel. Amikor a kis gorilla született, elmentünk egy szombati nap. Pénteken még sortban szedtem az epret, az állatkertben pedig már szélkabátban, esernyő alatt vacogtam.

Most hétvégére kaptunk belépőt, ami miatt itt maradunk a városban. Ma reggel nézte meg Mr. Férfi az időjárást. Szerintetek? Fagy jön a jövő hétre! Szombaton, amikor megyünk még 16 fok is lehet, de már felhős, szeles!

Őszintén miért nem lehet jó idő a hétvégéken?

---

16. CN, tegnap elkezdtem a második Norculot levelet. Mr. Férfivel pénteken, hétfőn és tegnap is együtt voltunk. Szóval reménykedem. :)

Varázslatos, vörös hajú tündér

Amióta elolvastam Agatha Chrisitie-től A kristálytükör meghasadcímű könyvét, Tennyson rajongó vagyok. Azóta is tudom azt a két versszakot, amit a könyvben idéztek a Lady of Shalottból.

Gimiben fel is mondtam az egyik barátnőmnek, aki ekkor felkiáltott:

- De hát én ezt ismerem! - és bevezetett egy csodálatos, mesebeli világba, aminek az úrnője Loreena McKennitt.

Abban az évben, amikor Mr. Férfivel összejöttünk, Loreena megörvendeztetett azzal, hogy fellépett nálunk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon - zuhogó esőben.

Szuper volt, leszámítva a zuhogó esőt, Mr. Férfi hűvösségét és rajongását egy másik nő iránt. Még régi ismerősökkel is találkoztunk.

Idén megint abban a szerencsében részesülhettünk, hogy idehaza meghallgathattuk a Celtic Footprints Tour egyik koncertjét. A helyszín a Pap László Sportaréna, így nem kellett attól tartani, hogy ismételten megázzunk, közben Mr. Férfivel már élettársi viszonyba kerültünk, a hűvössége veszekedéssé változott, a rajongását pedig most megtartotta magának, ha még egyáltalán van. A bennem élő zöld szörny szerint sosem fog elmúlni, az eszem viszont biztos abban, hogy már réges-rég a múlté, ami akkor fog teljes mértékben megbizonyosodni, amikor megszületik a Csöppség. A régi ismerősökkel most pedig már egymás mellé foglaltunk helyet.

Loreena örök és időtlen. Zenéi a szívembe hatolnak. A hegedű, a cselló, a furulya olyan csodálatos hátteret varázsol a harmonikájának, hárfájának, zongorajátékának, amitől úgy érzem magam, mintha kint lennék Skóciában, vagy Írországban. Gondolatban a hihetetlenül zöld füvön szökellek, faunokkal táncolok együtt, tündérekkel muzsikálok.

Furcsa mód szünetet tartott az énekesnő, méghozzá hosszút! Volt időnk beszélgetni. Barátaink éppen az esküvőjükre készülődnek, így egy csendesebb pillanatban át is nyújtották a meghívót. A menyasszonyhoz illő, kicsit elvont, de gyönyörű meghívót elolvasva láttam meg, hogy ugyanakkor van, mint Mr. Férfi öccsének az esküvője. Szinte percre pontosan. Hálálkodva megköszöntünk, őszintén sajnáltuk, de nem fogadhattuk el, de a meghívót kiemelt helyen fogjuk őrizni.

Nem tudom mi illik, de úgy gondolom, hogy mindenképp meglepem őket esküvői ajándékkal. A menyasszonyhoz valami kelta motívumú dolog illik, olyan, amely Loreenát és a boszorkányokat idézi. Még nem tudom, pontosan mi.

Ihletmerítéshez talán megnézem a tegnap vásárolt Loreena DVD-t...

---

15. nap, holnap kezdem az újabb levél Norculotot.

Dafke - ismeritek ezt a könyvet?

Egy ember, aki nincs. 
És két másik, aki érte küzd. 
Várhatnak-e segítséget? Orvostól? Természettől? Istentől? 
Egy regény a reményről, az elvérzésről, a beletörődésről és a föl nem adásról. 
Egy család, hat együtt töltött év. 
Egy történet a szeretetről. 
A nagy sikerű Ajvé írónője új regényében a mai napig tabutémának számító meddőségről ír, amely elemi erővel dúlja fel egy család életét. 
Humoros és torokszorító pillanatképek egy letehetetlen könyvben.

moly.hu

Valaki olvasta? Valakinek megvan? Mi a véleményetek róla?

Gravida a DM-ből, avagy hogyan lehet gyógyszert venni telefonálás közben

Ismét eljött az ovu-tesztek ideje. Az elmúlt egy hónapban felesleges lett volna, hiszen nem volt peteérésem, viszont most a Clostilbegyt után a nődokim is csak javasolni tudta a használatát, és a ciklusom is átlépte a 10. napot, a Hoxán pedig azt ajánlották, hogy utána nézzem a csíkokat.

Otthon volt még egy darab, de az ugye semmire sem elég. Nem maradt más, mintismételten beszerezni legalább egy ötös csomagolást. Hazafelé tartva csak át kellett mennem az úttesten a DM-be, ahol olcsóbban árulják, mint a Tescoban (ha éppen van, mert a héten nem is volt).

Séta közben telefonálgatni szoktam (emiatt a telefonszámlám mindi meghaladja a megengedettet, én meg csak irulok-pirulok a számonkérésnél), a kezeimmel pedig úgy hadonászok, mint egy karmester. Most éppen a sógornőmmel trécseltem – még vásárlás közben is, bár akkor már a kosár lefoglalta gesztikuláló kezeim.

Megláttam a gyógyszeres polcnál, hogy régi, lejárt darabokat bevesznek (jó lenne tudni, hogy csak azokat, amiket ők is árulnak, vagy olyat is, ami a patikából maradt ránk). Ha már úgyis ott voltam, végigböngésztem, miket lehet vény nélkül kapni. Meglepetésemre aGravida is közöttük volt. Jó, azzal tisztában voltam, hogy nem vényköteles, hiszen az Elevitet én is recept nélkül vettem anno. A Hoxán sokan áradoznak róla, az Elevittől pedig nem lettem terhes (rokonlány azt állította, hogy már az első hónapban állapotos lett tőle), és nem kell még elmásznom máshová…

Éppen egy hülye libát beszéltünk ki, így oda sem figyelve húztam ki az üvegajtót, ami mögött ott lapultak a filmtabletták. Csakhogy az üveglap meg sem mozdult. Jött a két kezes hadművelet, majd a tíz köröm bevetése, de semmi. Már szinte leizzadtam a nagy próbálkozásban, amikor észrevettem, hogy kulccsal nyílik! Gyorsan szétnéztem, ki láthatta szánalmas tevékenységem. Miért is ne, pont egy eladó! Lerázva magamról a zavarom, a headsetbe szánt két mondat között odavetettem neki, hogy gyógyszert szeretnék.

- Mindjárt – ezzel elfordult, és ott hagyott egyedül.

Nem akartam tovább bénázni a szekrénynél, inkább tovább mentem, úgyis még nem vettem meg azt, amiért jöttem. Eltöltöttem néhány percet a sorok között, míg az unatkozó nők kegyetlen játékait tárgyaltuk ki a telefonban, de a kért Gravidát csak nem hozták. Megunva a várakozást, mentem fizetni. Max. nem veszek vitamint.

-A gyógyszer! – csapott a homlokára a pénztáros lány, mire csak bólogattam.

Naná, hogy elfelejtette, nekem meg már korábban kellett volna szólnom, mert… A gyógyszert csak bizonyos alkalmazottak adhatják ki. Telefonon szólt hátra, de míg onnan egy másik lány előre jött, már sor állt mögöttem. Mielőtt fennakadást követnék el a kérésemmel, megkérdeztem, hogy a Gravida ugye terhesvitamin. Nem válaszolhatott erre, mert a gyógyszerekről nem adhatnak felvilágosítást, nézzem meg a kihelyezett leírásokban. Amíg vártam, hogy jöjjenek kiszolgálni, volt időm elolvasni, milyen vitaminokat tartalmaz a készítmény.

Végre jöttek, kivették a dobozt, de ahelyett, hogy a kezembe adták volna, hátra vitték. Mert a hátsó számítógépnél kell először lehúzni a vonalkódot! Ennek ellenére volt olyan kedves a hölgy, hogy a pénztárnál előbb lehúzta, csak utána vitte hátra, mert így legalább fizethettem, és haladhatott a sor.

A Gravida jól megdobta a fizetendő összeget, amiért nem kevés pontot kaphattam volna – ha nálam lett volna a törzsvevői kártyám. Skóciába menet kipakoltam a pénztárcából minden ilyen jellegű plasztikot, azóta meg nem raktam vissza. A pontokról pedig szépen lecsúsztam.

Sógornőmtől hazaérve köszöntem el. J

It's a boy!

Ma nincs sok időm elmélkedni. A géptől alig állok fel, így nem is történik velem semmi érdekes. Viszont anno még amíg volt Hallmarkom, néztem a Doc Martint, úgy a harmadik évadig.

Most a 4-5. évadból lesz egy spoiler, ha nem láttátok a sorozatot, de megnéznétek, akkor ne ugorjatok tovább, viszont ha láttátok, vagy egyáltalán nem is érdekel a sorozat, nyugodtan nézzétek meg! És rájöttök, miért is illik a bloghoz :)

Citológia, bogyók, viszketés, amit csak el (nem) akarsz képzelni

E-mailen megkaptam a múltkori citológiai eredményemet. Megnyugodtam, mert P2-es lett (a P3-asnál kellene aggódni), viszont azért voltak elváltozások is. Jobban mondva kettő x nem tetszett nekem, de a dokim azt írta, hogy élettani (egészséges) az állapotom. A következők viszont be voltak karikázva:

• endocerv átm. zóna hiányzik
• technikai probléma: a-f
• cytolisis
• metaplasia

Nem igazán értem őket, bár amikor kezdtem utánanézni, valami olyasmit találtam, hogy a PH érték eltolódása is okozhatja az utóbbi kettőből az egyiket (meg nem mondom már melyiknél olvastam). Ez megalapozza a dokim állítását is, hogy a menses idején azért kapok el mindenfajta nyavalyát, mert ilyenkor a PH elcsúszik (ne kérdezzétek merre). Írt fel valami hüvelykúpot ellene, amit a menses előtt kellene 2-3 napig használnom.

Ám a Norculot miatt dunsztom sem volt, hogy mikor fog megjönni. Úgy gondoltam, jó esetben is 28 napra, erre a gyógyszer abbahagyása után rögvest, 24 napra.  Így a kúpokat nem is használtam, aminek tegnap érezhettem a következményét.

Anyósoméknál voltunk, családi napot tartottunk, mert a családban többen ünnepelnek név- és születésnapot így az év elején. A mensesem még megvolt, bár egy tampon egy napra tökéletesen  elégnek bizonyult - volna, ha...

Délután a jó időt kihasználva elmentünk sétálni. Kéz a kézben, kicsit romantikáztunk a Duna-parton. Na jó, többen voltunk, de azért mégiscsak kéz a kézben sétáltunk. :) Még a séta felénél sem tartottunk, amikor azt a rettentően kellemetlen érzésem lett, hogy a tamponom megtelt, és naná, hogy nem raktam be mellé betétet. Visszaérve bár nem sietve, de meglátogattam a mellékhelyiséget, és lám-lám, semmi. Azért tamponcsere, aminek viszont az lett a következménye, hogy ismételten Julian királlyá avanzsáltam magam. Monopolyztunk a többiekkel, miközben az egész társaság előtt riszáltam magam, hol előre, hol hátra. Mr. Férfi nem vette észre,  így reménykedni merek, hogy voltam annyira ügyes, hogy más sem. Azért a körmeim nyoma meglátszott a tenyeremben, ahogy próbáltam türtőztetni magam. Itthon első dolgom volt arcszesszel bekenni magam, régi praktika a fertőzések megfékezésére - beválik, de majd' bepisilsz a fájdalomtól. A második, hogy előszedtem a Cannesten krémet, és megkértem Mr. Férfit is, hogy ő se maradjon ki a kenegetésből. Muszáj, ha a későbbiekben nem akarok bajt.

A viszketés egyiktől sem akart elmúlni, nem volt mit tennem, a Hoxán is megkérdeztem, hogy van-e valami jó ötlet rá. Kaptam is két tanácsot:

1. Aloe vera
2. Grapefruit magkivonat

Eszembe jutott, hogy apuméknál volt még anno a polcon, hátha most is van. Gyorsan felhívtam telefonon, hogyha megtalálja, hozza el anyum holnap, amikor jön vissza a városba. Apummal beszéltem, de anyum is ott volt mellette, és mindenre rákérdezett. Nem akartam én részletezni, mire is szeretném szedni, de anyum minek az neki?kérdése elegendő volt ahhoz, hogy részletekbe menőlen kitárgyaljuk, hogy allergiás a betétekre, és ha elmegy vécére, használjon kéztörlőt. Azaz én, de ezt mind úgy hallgattam, hogy apumnak mondta, én meg replikázhattam, hogy pontosan tudom mi bajom van, nem kell kioktatni, egyébként is csak annyit kértem, hogy ha van még otthon, hozza el.

Este egy ehhez hasonló beszélgetést folytattam apummal csak az SZTK-s dokikról. Nem vagy megelégedve a Nődokiddal? Dehogynem! Csak hát ismételten a Hoxán olvastam, hogy a Clostil mellett INGYEN nézik UH-n a peteérést...

A legviccesebb mégis az volt, amikor megtudtam, nagyanyám is állandóan viszketett, és ami jót tett neki, egy megfelelő kézkrém! Ezek szerint nem mindegy, hogy mivel mosol kezet, ha odanyúlsz? Vagy nem is mosott előtte? Hümm-hümm...

Alma

Mr. Férfivel gyakran járunk moziba, és gyakran nézzük meg a legújabb animációs filmeket. A kedvenceink a Pixar történetek (Up!), ahol nem csak rózsaszín az egész, hanem igenis olyan mondanivalókat adnak át a gyerekeknek, amik emberségre tanítják őket.

A Pixar emellett még nagyon jó rövidfilmeket készít! Szívfacsaró, megrendítő és gyönyörű meséket!

Ma indulás előtt, mert hosszú napnak nézünk elébe, még böngésztem a Freeblog oldalán (lent jobbra megtalálod a linkjét), és belebotlottam Antibaby egyik hozzászólásába, ahol a bloggerina nem tudom miért éppen azt, de egy rövid animációs filmet szúrt a posztja végébe. Naná, hogy megnéztem, és azóta is nézem, pedig a szívem zakatol tőle. Hú!

Adva van egy álmos francia kisváros - a zenéből gondolom. Tél van, valószínűleg téli szünet, vagy hétvége, mert főhősnőnk, Alma az utcákon próbálja elütni az idejét. Amíg meg nem lát egy babát egy kirakatban!

Minden apró részletre figyeljetek oda! A legapróbb elemek is hozzátartoznak az egészhez. Valami fantasztikus, de egyben hátborzongató is!

Rodrigo Blaas rövidfilmje, akinek olyan alkotások kapcsolódnak a nevéhez, mint a Wall-e, Finding Nemo és The Incredibles.

Nekifutás, indulás!

• 
  • 3. ciklusnap (2. nap Meristines fájdalom)
  • 1. nap Clostilbegyt (reggel kávé után, joghurt előtt)
  • Pilates (könnyed feladatsor alatti beszélgetések)

Sajnálom

Sajnálom! Bocsánat! Ne haragudj!

A leggyakoribb szavak, amiket az életemben mondtam.

Tegnap is mondtam. Úgy éreztem, ezt kell mondanom, pedig egyáltalán nem éreztem hibásnak magam. Mert ami az egyik embernek abszurd, a másiknak nem, amit az egyiknek nem természetes, úgy a másiknak az. Azt elismerem: csúnyán viselkedtem, de azt mégsem tudom megígérni, hogy legközelebb okosabb leszek. Az eszem tudja, de a szívem továbbra is fél. Retteg, pedig bízik is.

Nem akarok gondot, ráadásul mindenkinek meg akarok felelni, így ha nem is örülök neki, elmondtam, amire kértek. Hisz ezt követeli meg a tisztesség. És a végén sírás, fájdalom, rettegés lesz, de nem akadályozhatom meg...

Félelem elleni shoppingolás

Az elmúlt napokban sok mindent átgondoltam, amit tegnap a gimis barátnőmmel ki is tárgyaltam.

Néha, jó, elég gyakran ostobának éreztem magam, de Sophe megnyugtatott, hogy ő már kisebbekért is kiverte a hoppot.

Az előzményekről érdemes annyit tudni, hogy soha életemben nem voltam féltékeny, viszont Mr. Férfi igazán ki tudja belőlem váltani a zöld szörnyeteget. Olyan vagyok, mint Gena Showalter hősei -emberbőrbe zárt démonok.

Igazság szerint csak tegnap jöttem rá, miért is vagyok elvetemült hárpia. Ahogy már írtam oroszlán jellemvonásaim vannak, amit akarok, megszerzem. És így voltam a pasijaimmal is. Nem törődtem azzal, hogy esetleg utána én sérülök, mindent elkövettem, hogy ha csak rövid időre, de "ágyba csaljam". Mr. Férfit is én akartam. Nem ő akart engem, nem is gondolt rám, mint nőre. Tökéletesen megfeleltem neki, mint barát, csakhogy én a vége felé többet akartam. Végeredmény: több éves, boldog kapcsolat.

A boldogságnak viszont van egy hátulütője is: az örök bizonytalanság. Az egész lelkem ebben a kapcsolatban, és félek, hogy a másik részről nem. Sophe azzal nyugtatott, hogy már gyereket akarunk, és ehhez az ő megalapozott érzései sem  hiányozhatnak, ha már igent mondott rá.

A bizonytalanságot egy lány még jobban kiemeli, akivel szemben mindig is kisebbségi érzésem van - köszönhetően, hogy ismerem Mr. Férfi "előéletét". Ha ő szóba kerül, valami furcsa, kellemetlen bizsergést érzek a gyomrom tájékán, amire tegnap rájöttem, nem féltékenység, inkább gyerekes félelem, hogy most is hátra kerülök a sorba.

A félelem ellen fel kell vérteznem magam! A legjobb dolog, ha elmegyek shoppingolni. Nem vásárolgatni, hanem igazi amerikai módra, shoppingolni! Belevetni magam a sétálóutcák rengetegébe, számtalan ruhával bevonulni a próbafülkébe, és nem darabokra gondolva, hanem kész outfitekkel a kasszához sétálni.

Ha nem nézem a kedvezményeket, így 69.000 forintért vettem magamnak ruhákat, amikben holnap elmehetek találkozni a lánnyal, és amikben reményeim szerint végleg elengedhetem a félelemem.

---

Tegnap megjött. A ciklus első napjánál tartok, holnapután kell bevennem a Clostilt :D Szurkoljatok!

Felavattuk...

Mint mindig, most is ügyeskedtem. Olyan büszke lehetek magamra...

Az első nyáron Mr. Férfivel egy kicsi takaróval takaróztunk. Azaz kettővel, de valahogy reggelre mindketten egy alatt aludtunk. A későbbiekben - főleg a hidegebb időszakokban - már kihasználtuk mindkettőt, bár azóta is szeretjük - legalábbis én -, ha a meztelen testünk egymáshoz ér. Tudjátok, az a forró férfitest <3

Kétszemélyes takaróról álmodoztam, ami hatalmas, ellep minket, mi meg nem félünk attól, hogy lerúgjuk, vagy elhúzzuk a másiktól. Bár skóciai utazásunknál az utóbbi kérdése felmerült Mr. Férfiben, mert ott megtapasztalhattuk az egyetlen egy takaró előnyeit, hátrányait, engem viszont egyáltalán nem zavart. Ugyan nem én voltam, aki azért panaszkodott, mert elvették a takarómat.

Mr. Férfivel egy korai beszélgetésünknél megállapítottuk, hogy egyikünk sem szereti a fehér falat a hálószobában(ennek ellenére az albérletünkben fehérek a falak), színeset, vidámat akarunk, amihez viszont jól illenek a fehér bútorok. Így a karácsonyra vásárolt franciaágyunknak fehéret választottunk, fehér matraccal.

Beállítottuk a szoba közepére, mint kiemelt bútordarab a matraccal egyetemben. Vörös ágyneművel takartuk le, ami nagyon jól mutatott a puha, vörös szőnyegünkkel. Csakhogy... Egy hétig sem bírt ki épen és főleg hófehéren.

Egyik reggel leültem az ágy szélére, és felbontottam egy üveg kólát. Nem kellett volna, mert előtte - nem tudom hogyan - összerázkódhatott, és a fele rám, illetve az ugyan letakart, de vadonatúj matracomra. Gyorsan lerántottam a takarót, de már késő volt. Egy hatalmas folt virított a fehérségben. Soha többé nem jött ki, és egy elsárgult folt emlékeztet arra, hogy én valójában utálom a kólát.

Ma itthon voltam, a húsvéti ajándék megkaptuk, így úgy döntöttem, felhúzom. Erre is vörös színű takarót vettem, mert - igen, illik a szőnyeghez - az előzőhöz volt már vörös lepedőnk. Megágyaztam, amit még letakartam egy - vörös - vastag takaróval. Csakhogy... Egy óráig sem bírta ki...

Vacsorázni mindig az ágyban szoktunk, a híradó nézése közben. Ma a Gordon Ramsay-vel az Amerikai Mesterszakácsot néztük. Mr. Férfi valami őrjítően rossz Nestlé Milo Itallal lepett meg, amit leraktam egy reggeliző tálcára, a pici netbookom mögé. Mr. Férfi pedig egy doboz sört rakott mellé.

Nem tudom, hogyan, de a gépecském monitorával sikerült felborítanom a két dobozt. Szóval a sör is és csokis ital is kiömlött a takaróra - sikeresen eláztatva a füzetemet, a netbook táskámat, a takarót, de még a fehér, szívecskés paplanunkat is! Hiába mostuk ki szivaccsal, sikáltuk törölközővel, még a büdös sem akart kijönni belőle, nemhogy a barna folt!

A sírás kerülgetett, mire Mr. Férfi megjegyezte:

- Csak felavattuk! Egyébként lehetett volna rosszabb is...

Hát igen... Ha ellenkező irányba dőlnek, a most elkészült mini kékes színű gépemre is ömölhetett volna! De nem!

Norculot vagy a szex hatása?

Rájöttem, hogy nem minden kedves olvasóm érdeklődik a pikánsabb részletekért, és ehhez a nagybetűs Felnőttképzés kategóriám nem biztos, hogy elég figyelemfelhívó/-elterelő. Mert a kategóriákat alul jelölöm, és nem is szándékozom felülre hozni. Ezért úgy döntöttem, hogy ennél a kategóriánál a főoldalon egy párszavas lead lesz olvasható, a többiért az archívumba kell mennetek :) Remélem, így mindenkinek megfelel :)

Mozgássérült kismama

Ha már az előző posztban leírtam, akkor ezt is elmesélem.

A Gugli jó barátunk, mindent meg lehet találni, amit csak kívánunk. Sok cikk, weboldal szól a terhességről, több fórumon beszélik meg a dolgokat a kismamák.

Kíváncsiságból beírtam a keresőbe a mozgássérült kismamakifejezést, és igazándiból semmilyen hasznos dolgot nem találtam. Persze, olvasni lehet, hogy vannak fogyatékkal élő nők, akik szültek (egy asszony még a saját egészségét is kockáztatta csak azért, hogy természetes úton szülhessen), de a témát érintő cikkek is egy-két mondattal lerendezik az egészet. Fórumtémában 2009-ből találtam egy-kettőt, de azok is néhány hozzászólásban kifulladtak, semmi érdemlegeset nem olvashattam. A kereső is inkább olyan dolgokat dobott ki, hogy mozgássérültek és kismamák. Különszedte, mintha nem jelzős főnevet írtam volna, hanem két különálló szubsztantívumot.

Ha mégis foglalkoznak a kérdéssel, akkor külön kiemelik a csípőficamosokat. Ez áll hozzám a legközelebb, mégsem valid, ahogy Mr. Férfi fogalmazott.

Jó lett volna egy-két hozzám hasonló esettel találkozni, véleményeket olvasni, hogy mikre számíthatom, de mivel sehol sincs, mintha a téma nem is létezne, így Mr. Férfivel azt a konklúziót vontuk le, hogy majd rájövök magam, egyébként sincs két egyforma ember, így két terhesség sem zajlik ugyanúgy.

---

25 nap.

Friends

Amióta az eszemet tudom, legózok. Volt Lego-városom piaccal, parkos játszótérrel és lovardával. Volt több városom, amit játékvasút kötött össze. És voltak azok a társas legózások, amikor az unokabátyámmal játszottunk.

Eltelt számtalan év, felnőttem, és valahogy a rózsaszín maci ládámmal együtt a Legóimat elnyelte a szekrény mélye.

Aztán jött Mr. Férfi és az egykori Legoblog, a mostani Kockagyár. Előszedtük a Legókkal teli macit, a hiányzó alkatrészeket a Vaterán beszereztük, és végül valahogy így néz ki a lakásunk minden egyes polca:

A LEGO legújabb témája a Friends. Először nagyon ódzkodtam tőle, mert anno volt egyBelville készletem, ami egyáltalán nem volt kompatibilis a többi LEGO kockával, így nem is játszottam vele.

Viszont nőnapra kaptam  egy ezermester Friendset. Aranyos volt, főleg mert a gyerekkoromat juttatta eszembe, amikor még lent segédkeztem apumnak a pincébe, és a satut ki-betologattam. Nagyon szeretetre méltónak találtam az új "barátokat".

Ami ténylegesen elkápráztatott a kávézó. Ha eddig elleneztem volna az új készletet, most beleszerelmesedtem, és megértettem, miért is kértek ilyet a lányok a LEGO felmérésben.

A színei fantasztikusak, a kéktől a rózsaszínig mind-mind élénkek, de szemet gyönyörködtetőn. A babák ugyan nagyobbak, mint a minifigek, de egy kislány kezébe valók. Le tudnak ülni, biztonságosan állnak, a kezük is eléggé mozgatható ahhoz, hogy ne (műanyag) fabábuknak tekintsük őket. A ház építése valódi LEGO élményt nyújt: apró darabokból tevődik össze. Rendben, sokkal kevesebb elemből, mint mondjuk egy CREATIV, de ahhoz éppen elég, hogy még a fiúk is élvezhessék, ha a "lányos" utálatukat legyűrték (Mr. Férfi élvezte a közös építést és a színek is bejöttek neki). Minden apró részletre odafigyeltek, ami egy gyereknek fontos: van hatalmas hamburger, amihez ha kérnek, adnak ketchupot és/vagy mustárt. Van fagyigép, ha valaki szereti - és a gyerekek általában mindent megadnak egy gombóc  fagyiért. Régi fajta virágok, amiknek a szirmaikat külön és a fantáziára bízva lehet felrakosgatni. Ezer éve nem láttam virágot a készletekben! A nagyobb bábuk miatt a székek változtak: a padok nagyobbak lettek, sima felületűek, amitől az egész egy babaházra emlékeztet. A kis villák, kések, tepsik, serpenyők is a régi Barbie-házamat juttatták eszembe, amihez még apró, műanyag jégkockám is volt.

Ezek után eldöntöttem: a leendő Csöppségnek (egyértelműen magamnak!) megveszem (vetetem) az összes Friends készletet!

Meseszerű csókok

Emlékeztek az első csókotokra?

Én igen. Túlságosan is. Ehhez az is hozzátartozik, hogy utána meg is írtam. Az volt az első novellám, amit befejeztem.

Más miatt is fontos volt. Volt merszem lány létemre odaállni a pasi elé, és azt mondani neki:

- Csókolj meg!

Évek óta szerelmesnek képzeltem magam. Muszáj volt, hogy tőle kapjam az elsőt. Nem érdekelt, hogy fülig szerelmes a barátnőjébe, és számomra a csók nem tartozott a megcsalás kategóriájába. Természetesen azóta ez megváltozott, és el sem tudom képzelni, milyen csetepatét rendeznék, ha Mr. Férfi csak úgy megcsókolna bárkit is.

Talán mert ő az enyém, és jó abban a hitben élni, hogy ő csak engem csókolt meg. Persze, ennyire naiv én sem vagyok, a férfiak sosem a párjukat csókolják meg először, egyetlen egy romantikus regényben sem lehet ilyet olvasni, mindenhol a férfi a tapasztaltam, ő tanítja meg a csábításművészetére a hősnőt. A nyugati romantikában a csók nem feltétlenül tartozik ide de a japán mangákban sok-sok esetben a lányok attól kapják az első csókjukat, akikhez majd később hozzámennek.

Nem vagyok feminista - nagyban ellenzem, hogy a franciák eltörölték a mademoiselle megszólítást. Én szeretek kisasszony lenni, büszkeséggel tölt el, és engem ne szólítsanak még madame-nak. Nem mintha bármikor is elő fog ez fordulni. 1) Mr. Férfi nem kéri meg a kezem 2) a leánykori nevemen nem fogok változtatni.

Az angol ms. megszólítás tetszik. Olyan nőies, mégis független. Talán a franciáknak is kellene valami hasonló, ami mellett a mademoiselle megmaradhatna az olyan romantikus lelkűeknek, mint amilyen én vagyok.

Szóval igenis a férfi legyen úr mindenhol - még az ágyban is. Ne egyenlőek legyünk, mutassa meg, hogy ő az erősebb. Ehhez viszont nem a tapasztalatára van szükségem, hanem a fantáziájára, és a szenvedélyére. És ez vonatkozik a csókra is.

Ezért álmodom azt, hogy Mr. Férfi engem csókolt meg legelőször (jó, egy halvány kísérlet még az én tudatalattimban is megjelenik), pedig tisztában vagyok azzal, hogy az előttem leélt 30 éve során több barátnője, szerelme volt - ugyanúgy, mint nekem.

Rengeteg rózsaszín romantikával telített könyvet olvastam, ahol minden varázslat egy meseszerű csókkal kezdődött. Sosem hittem bennük, nem is azért olvastam őket, viszont most fülig szerelmesen (vitatott kérdés), szeretnék én is olyan szerelmetes kapcsolatot, amelyben a fülledt erotikával fűszerezett csók örökre megmarad a happy end után kezdődő szerelmetes kapcsolatunkban.

----

21. nap, a telefonom szerint holnaptól kell belevetnünk magunkat.