Még nem estem át a ló túloldalára - ilyen szinten. Még annyira nem estem kétségbe, hogy felmerüljön bennem a következő gondolat: "nekem miért nem, ha másoknak igen."
Boldogan, bár félve vigyázok gyerkőcökre. Természetesen közben felmerül bennem, hogy mi lenne, ha az enyém lenne, hogyan viselkednék akkor vele, hogyan nevelném én.
Ma Simike, a rakoncátlan kis kölök jött látogatóba hozzánk. Az egész ház felbolydult, körülötte sendergett. Figyelmeztettek minket, hogy akaratos, hisztis szokott lenni, de ezt csak a vége felé tapasztalhattuk meg, összvissz két esetben: az elsőben nem is értettük, mit szeretne, a másodikban pedig annyira jól érezte magát, hogy még nem akart hazamenni.
Játékokat szedtünk elő neki. Volt egy télapós puzzle, amit szíves-örömest szétszedett, de már összerakni nem akart (Mr. Férfival ketten tudtuk...), Duplo panda, amit megnézett, majd ledobott a földre, legó tűzoltó autó (esze ágába sem volt bekapni a darabjait, amíg az apja meg nem érkezett...), aminek az ajtaját nyitogatta. Zongorázott, furulyázott, fiókot pakolt, de mindent secperc alatt megunt. Amíg elő nem került a porszívó.
A kétéves kisfiú imád takarítani! Port törölni! Órákat elszöszmötölt egy-egy sarokba, az összes porcicát eltüntetett, egy piszok folt se maradhatott a könyvespolcon - igaz, mindent a porszívóval próbált felszívni.
Ezt látva Apum a következővel viccelődött:
- 3000 lesz - mondja majd Simike apukája.
- De hát mi nem pénzért vigyáztunk a drágára - feleljük mi.
- Nem is! Ennyibe kerül a takarítás, amit nálatok végzett.
Szóval tündéri gyerekként viselkedett, jól érezte magát velünk, megígérte, hogy máskor is eljön. :)
Én pedig a 20. napnál tartok. (Kezdek izgulni...)
Végül jöjjön Simike kedvence:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése