f

2012. január 6., péntek

Hapci - totál kész vagyok!

Azon gondolkodom, hogy előveszem a gyerekkori orvosságaimat, és félredobom az összes vitamintablettát, amit mostanság szedek. Egyszer sem voltam beteg, amíg Vitacolant szedtem. Csak hát étvágygerjesztőként is funkcionál, én meg mostanság súlyproblémával is küszködöm. Miért is ne?

Már írtam, hogy múlt héten sikeresen összeszedtem valamit. A szokásos tünetekkel kezdődött: torokfájás, fejfájás, egy napig ágynyomás, de aztán hiába vártam, nem kezdtem köhögni, tüsszögni, zsebkendőt használni. Ahogy jött, úgy el is múlt.

Ki nem örült volna ennek? Egy nap betegség, és utána továbbra is makkegészséges vagy. Ezért is ért meglepetésként az, hogy néhány napja egyre több zsepi fogyott, és már a 200-as zacskó is kifogyott. Én nem vagyok beteg, most voltam!, gondoltam és tüsszentettem egy hatalmasat, mire az egész ház belezengett, sőt később az irodánk is. Szegény kollégáim csak úgy kapkodták a fejüket ijedtségükben, mert Thetisz nem tud csendesen tüsszenteni. Haaaaaaaaaaaaaaaaaapccccccccciiiiiiiiiiiii............ Na tessék, erről beszélek!

Végre este lett, és már vártam, hogy bebújhatok a meleg pihe-puha paplan alá, hogy ott folytathassam a haaaaaaaaaaaaapccccccccccccciiiiiiiiii.........-t a trombitálással együtt, mire Mr. Férfi is hazatért: fáj a fejem, megfáztam. Úgy látszik, ez a ragály terjedőfélben van. Hú, de jó! Gyorsan előhalásztam neki egy Algoflexet és Neocitran kíséretében lenyomtam a torkán. Hiába Mr. Férfi is csak egy férfi, aki szereti a babusgatást.J

Mr. Férfi most kétszeresen is megérdemelte a törődést. Nem tudom, hogy a többi nő hogyan éli meg a menstruáció kezdetét, de én nagyon rosszul. Legalábbis, amióta abbahagytam a hormonadagolást. Fizikailag kevésbé visel meg, bár azért a tüneteit megérzem, mentálisan viszont a padlóra teper.

Mindent magamra veszek, megsértődöm, sírógörcsöt kapok, vagy kiabálni kezdek. A legjobb, ha az utóbbi kettőt egyszerre alkalmazom Mr. Férfival szemben. Mint most is. Pedig csak segíteni akart, de én ezt így értelmeztem: "kis szőkém, még olvasni sem tud". Szóval a fejét vettem. Néhány óra kellett a lenyugvásomhoz, addig megnéztem az Arisztokraták utolsó részét (nem mintha a többit láttam volna). Mr. Férfit nem érdekelte, inkább lefeküdt aludni - szerintem ezzel csak a megbántódását jelezte, míg azt várta, hogy odakússzam hozzá.

Most rajtam volt a sor, hogy bocsánatot kérjek. Úgy látszik, mindkettőnknek meg kell tanulnia, mert egyikünknek sem megy olyan könnyen a beismerés. A megbocsátás annál inkább - homlokon csókolt, miközben ezt suttogta: "tudom, hogy  most csak hormontúltengésed van". Ti nem olvadtatok volna el a helyemben? Én megtettem!

Lassan ideje munkába mennem, de addig is hallgassátok meg velem, mit találtam ma hajnalban:

Legyen egy szép napotok!

 

Update csak úgy magamnak: 4 napos,  bár szívesen elsuvickolnék egy teljes napot, mert fogadok, eme véreset kellene elsőnek tekintenem...

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...