Ma írtam először az idei (Jane Austen) évkönyvembe. Bejegyeztem a napi jó cselekedeteimet és a februári utazásomat. Skócia, a repjegy már kifizetve (ne várjátok a beszámolót, az jó esetben nem itt lesz olvasható).
Az első szó, amit beírtam az Elevit, amit ma reggel elkezdtem szedni. Megbízható forrásból azt hallottam, hogy még teherbe sem esek, de már hízni fogok. Ha úgy haladok mint tegnap (tudni illik, egy egész doboz 12 darabos Fererro Rochert megettem), akkor a hízáshoz még étrend kiegészítő sem kell. L Ennek ellenére a mai csoki adagom is megvolt – bár 4 helyett csak egyetlen egy Sport szelet (meg valami tokaji aszús Dianás cukorkaszerűség, amit ajándékba kaptam). Tudom, csoki függő vagyok, amit egyre jobban látni a ragyásodó bőrömön.
Fogyikúra a csoki után: vittem magammal ebédet. Finom sajtos husi (naná, hogy sült burgonyával, még szerencse, hogy előtte párolva is volt, az mégis csak jobban megfelel az egészséges életmódhoz). A husi nagy része a szemetesben kötött ki, mert mea maxima culpa, de nem szeretem a hús áporodott ízét. A sajt továbbra is finom volt.
Egészségesebben kellene élnem, tehát gyümölcsöket is kellene fogyasztanom. Vettem egy csomag narancsot, ami mindig is a kedvencem volt. Szépen beosztva csak egyet vittem magammal. Előre láttam, hogy fura színe van (a képen nagyon jól látható), de csak akkor tudatosult bennem, hogy vérnaranccsal (nem a vérnyúllal!) van dolgom, amikor megláttam a gyönyörő, vörös gerezdeket. Kínáltam én agyra-főre, de senkinek sem kellett. Egy gerezdet sikeresen leküzdöttem a torkomon, de keserűnek bizonyult (a vérnarancs köztudottan keserű), így követte a husit a kukába. Pedig, mennyire ráizgultam előtte!
A szokásos: 8 és még mindig véres napos. Nem hosszú ez egy kicsit???
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése