Szerintem már erről is írtam, de mivel újra és újra felmerül, így "kénytelen" vagyok, most is említést tenni róla.
Tegnap éppen maryonnal telefonáltam (felvett a családi csomagjába, és így órákat tudunk beszélni ingyen - hozzá kell tennem, egyre jobban örülök, hogy egyszerre várunk babát, mert most már ő is átérzi mindazt, amit mesélek neki / jobb esetben hallgatom), Mr. Férfi hazaért, de ajtólánccal zártam be az ajtót, amit ugye csak belülről lehet kinyitni. A telefont nem tettem le, éppen intim kérdéseket tárgyaltunk meg, viszont az ajtót sem tudtam kinyitni a lánc levétele után, mert szempillantás alatt megjelent Régi, aki arra várt, mikor slisszolhat ki a lábunk alatt. Gyorsan lehajoltam érte, felkaptam, de ahogy felegyenesedtem, a zokniban megcsúsztam a parkettán, és zuhantam hátra felé - egyik kezemben a drága telefonom, a másikban pedig a lánykám.
Valahogy kitárt karokkal, előregörnyedve a konyhaajtóba megkapaszkodtam, de így is zakatolt a szívem, kapkodtam a levegőt az ijedtségtől. Az esés nem zavar, már régen hozzászoktam, de így Printyővel nem szívesen vágódnék se hasra, se hátra.
Ezért megnyugtatásképen kutakodtam a neten, míg a következőket találtam:
1) Mit tegyen a kismama, ha elesik?
Ha megtörténik a baj, akkor a legfontosabb, hogy ne essenek pánikba, pihenjenek le és figyeljék, hogy nem történik-e valamilyen változás a magzatmozgásban. Ha a baba nem mozog, vagy nem olyan gyakran és intenzíven, mint előtte, akkor feltétlenül keressék fel az orvost. Ugyanez a teendő abban az esetben is, ha az elesést követően a magzatvíz szivárogni kezd, vagy vérzés jelentkezik.
2) Elestem és picit megütöttem a hasam
A magzatot körülveszi a magzatvíz, a méh és előlről még az erős hasizom is védelmet nyújt, ezért a kisebb fizikai behatásokkal szemben elég jól védett helyen van. A terhessége alatt minden nő ösztönösen óvatosabb, de ezzel együtt sem kerülhetőek el a kisebb-nagyobb fizikai behatások, de ezek az esetek többségében nem ártanak a babának.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése