Már legalább 2-3 hete
megbeszéltük, hogy szombaton mivel munkanap van, anyum délig dolgozik, veszünk
ki szabit és elkezdjük, majd jutunk ameddig eljutunk és karácsonykor folytatjuk.
Természetesen Mr. Férfit* ekkor rendelték ki a cégből külföldre. Meg persze
előtte való napra tették a karácsonyi bulijukat…
Miért is fontos ez? Mert egész héten nem volt itthon, semmiben sem számíthattam rá, és amikor számíthattam volna, akkor sem tehettem meg… Pénteken érkezett meg Magyarországra, onnan rögvest a buliba ment. Közben megbeszéltem apummal, hogy mely bútorokat szállítjuk el a lakásból szombaton, így este hozzáfogtam kipakolni. Este 9-kor hív, hogy unja a bulit és már jönne haza, mert a 200 férfihez kevés a nő, de azért elmegy a többiekkel egy másik helyre is, hátha ott jobb lesz a hangulat. Nem foglalkoztam vele, majd jön, ha úgy érzi jónak. Én 11 felé levetkőztem, lefeküdtem. Alig aludtam el, valami szépet álmodhattam, mert amikor csörgött a mobilom, nem akartam felébredni. Felkelek, felveszem, már rohanok az ajtóhoz, hogy nyitom, amikor közli velem a drágaság, hogy ő még a buliban, de szar a zene és nem érzi jól magát. Mérges és nyugtalan lettem. Nita barátnőm többször mesélte, hogy az egyik barátnőjét a pasija mindig akkor hívta fel, amikor éppen megcsalni készülte. Felhívta, megnyugtatta, a lány többet nem kereste, és nem bukott le – jó hosszú ideig működött náluk.
Úgyis már elültette bennem a bogarat. Amikor elment, kértem, hogy most ne a magyar határnál hívjon, mert messzebb mennek, hanem amikor megérkeznek. Persze, hiába vártam, semmi. Elkísértem anyumat vásárolni, és a nagy nézelődés közepette unatkozva felléptem a telefonom a Facebookra. Mit látok először? Egy baldachinos ágyról képet, amit az én drága szerelmem készített, és hogy üzenetem van. Megnéztem, és mi volt a második mondat, amit olvashattam? „Átadta a baldachinos ágyat a kolleginának.” Nem is tudtam, hogy nem csak férfiak utaztak. Miért fontos ez? Nem tudom, semmiért, de nekem ez olyan információ, amit valami miatt szeretném, ha elmondana. Mert olyan érzésem van, mintha titkolózna előttem. Biztos nem, de nem tehetek róla, mindig is ezt éreztem már az első perctől a kapcsolatunkban. Ne tegyétek fel a kérdést, hogy akkor miért vállaltam tőle gyereket!
Végre elaludtam, de csak rémálmaim voltak. 2 órával később verejtékezve riadtam fel. Még az álom hatása alatt voltam és féltem. Felhívom, hogy merre van. Még a buliban, de ha akarom, indul már haza… Mérgemben megjegyeztem, hogy tudja, hogy reggel költözködés van. Erre kiakadt, hogy neki pihennie kell. Természetesen ezen még jobban felhúztam magam, szóval felkeltem és folytattam a pakolást.
Fél 4-re ért haza, és még volt arca megkérdezni, hogy miért
nem alszom! És még lefekvéskor másnak írt üzenetet, Annyira de annyira utálom!
Ott fekszik mellettem, hátat fordít és másoknak ír. Nem egyszer, nem kétszer… A
hét elején is ezért pukkadtam be, mert ilyenkor még hozzám se ér, nem simogat,
csak fekszik mellettem és belebújik a telefonjába. Hol vagyok én?
Reggel mivel rosszul van, felkelt már korán – még legalább egy órát én szerettem volna aludni. És amíg én folytatom a pakolást, ő húzza délig a lóbőrt, mert másnapos. Sikítani tudtam volna, neki menni. Ebédre pizzát rendeltünk, mert nem főztem semmit se (nem mintha szoktam volna). Persze közben a telefonján ír valakinek. Odamásztam hozzá, mire bezárta. Abban a pillanatban elvettem tőle, hogy megnézzem. Előtte azért rákérdeztem, hogy mi volt az, mire bevallotta, hogy az egyik kolléganőjével beszélgetett. Nem, nem olvastam
el, bele sem néztem, visszaadtam és elkezdtem a sírást.Eddig bírtam. Rákérdeztem, hogy este neki írt-e. Nem, egy másik kolléganőjének, akivel bulizott. Jelezte neki, hogy épen egészségesen hazaért. Miért én nem szoktam? És én nem! 1) nincsenek fiú barátaim 2) alig járok el bulizni – ezen sürgősen változtatni kell! 3) van pasim, akinek bejelentkezem, és nem egy másiknak teszem, főleg akkor nem, ha én magam vagyok a férfi! És igen, szarul esik, hogy mellettem az ágyban más lányokkal beszélget, hogy csak lány barátai vannak, mert ez nem normális, hogy ennyire semmibe vesz, hogy sosem féltékeny rám, hogy nem én vagyok élete szerelme. És igen, még az is, hogy ekkora egy balfasz!
Az meg még jobban idegesít, hogy én meg ilyen vagyok. Féltékeny, magányos, szomorú. Ahelyett, hogy itthon sírok a négy fal között. Ki kellene mozdulnom, flörtölnöm, mással lennem, talán még meg is csalhatnám (mondjuk nincs is olyan, akivel megtehetném, mert kinek kell egy mozgássérült terhes nő?)… Akkor visszajönne a soha nem létező önbizalmam?
*akinek lassan más nevet fogok kitalálni, mert egyre kevésbé érzem ráillőnek.
Nekem ebből a bejegyzésből az jön le, hogy baromira nem beszélgettek a problémákról, ami egy párkapcsolatban rettenetesen nagy probléma. Mondom ezt úgy, hogy nekem 2 éve volt a fordulópont a házasságomban (akkor a nagyobb gyerkőc már 2 éves volt, és terveztük a következőt). Én is olyan voltam, hogy ugyan már minek beszéljek feleslegesen, ha vmi bántott, de akkor ott betelt a pohár. Jól kiveszekedtem magam először és választás elé állítottam páromat, döntött és elindult a kapcsolat egy másik irányba, ahol már nincs hely a lányismerősöknek olyan szinten, hogy mondjuk msn-ezzen velük vagy a mi problémánkat velük beszélje meg. Nálunk elméletileg megcsalás konkrétan nem volt, csak olyan dolgok, amik nekem már nem férnek bele és ugye mindenkinek más más dolog jelent már megcsalást, nekem már ezek is azok voltak. Az, hogy ilyen szinten bulizni járjon meg végképp nem engedtem volna, ha igényt is tartott volna rá. Nálunk is volt rá példa, hogy a céges összejövetelből hazatelefonált, hogy csak az utolsó busszal jön haza, mert nem megy most épp senki a város felé. De ez volt a maximum amiről én már akkor is kőkeményen elmondtam neki a véleményemet.
VálaszTörlésÉn erre csak azt tudom mondani, hogy el kell kezdeni beszélgetni a problémákról és mindenkinek tisztában kell lenni a "játékszabályokkal". Ha igazán szeret megteszi, hisz az a fontos, hogy neked mindenben a maximumot nyújtsa és ne bántson.
Az utolsó zárójeles mondatodat, meg el is lehet felejteni, ha te nem bízol saját magadban és nem értékeled magad annyira, hogy igen is fantasztikus NŐ vagy, akkor ne várd el senkitől, hogy annak tekintsen. Erre szoktam azt mondani, hogy hasat be, mellett ki és csak előre büszkén magabiztosan.
Na ezzel most hiszem, hogy olyan hatalmas nagy tanácsot adtam neked, mert ami nálunk működik nem feltétlenül működik más párkapcsolatban is.....de ismered párod és érzed, hogy mennyire szeret, és remélem nagyon gyorsan sikerül megoldanotok ezt a dolgot, mindhármótok miatt, mert most már nem csak ketten vagytok.
Tudom a pasik sokkal lassabban érzik a felelőiséget a pocaklakó iránt (van akinél csak a megszületésénél jön elő, sajnos van akinél soha), de igen is neki is meg kell tanulni, hogy mondjuk egy 5 hónapos kismamát nem hagyunk egész éjszaka magára és főleg nem hagyjuk rá a költözködés minden mozdulatát.
Köszönöm szépen, hogy megosztottad! Teljesen egyetértek veled, hogy meg kell beszélni a problémákat(és főleg a határokat, mert az mindenkinél más).Én ráadásul olyan természet is vagyok, hogy semmit se tudok sokáig magamban tartani, viszont Mr. Férfi meg semmit se mond el nekem, ami még nagyobb feszültséget produkál köztük. Ilyenkor jön a hisztim, a sírásom, a kiabálásom. Ő meg menekül: szó nélkül elfordul, és megint nem beszéltük meg a dolgokat. Ami miatt mégis "működik": én elmondom, és ezáltal lenyugszom. Nem emészt tovább, tovább lépek (egy darabig, mert amikor jön egy újabb próbatétel, akkor a régi, nem megbeszélt sérelmek ismét feljönnek,és ismét dobálózni kezdek vele, amíg választ nem kapok).
VálaszTörlésMa reggel kissé kiosztottam, és megkönnyebbültem. Tudja, hogy mi bánt, és nekem jelenleg ennyi elég, mert ismerem annyira, hogy biztosan elgondolkodik rajta (még ha nem is változtat azonnal a dolgokon).
Még egyszer köszönöm, hogy leírtad!
Nálunk be vált az, hogy elkezdtünk egymással emali-ezni, mert nálunk pl. neki sokkal könnyebb így.
VálaszTörlésAzonnal semmi nem fog változni, hisz emberek vagyunk és nem tudunk egyik napról a másikra, de ha elgondolkodik rajta és és el tudtok indulni a megfelelő irányba akkor nem lesz semmi gond, nálunk is elég hosszú folyamat volt, mire odáig jutottunk, ahol most vagyunk.
És most nézem, hogy milyen jó lett az előző hsz-em, tele elütésekkel és van, ahonnan szó is hiányzik, de örülök, hogy azért vígy is érthető volt vmennyire, amit mondani szerettem volna.