Bár jól
kezdődött: az éjszakát végigaludtam, csak fél nyolckor kellett kimennem a
vécére. Csináltam Mr. Férfinek reggeli kávét, magamnak kakaót és leültem a gép
elé, amíg drága párom fel nem ébred. Na, ezt nem kellett volna, vagyis éppen
de! Csupa rossz hírt kaptam. A csütörtökön meghirdetett vizsgára nem elég, hogy
készülnöm kell, de az előfeltételének számított tanulmányt visszadobták, újat
kell írnom, a határidő ugyan április 30, de előtte még van egy szülésem, és már
6-a van…
Bánatomban
felléptem a Facebookra, hátha találok valami
vidámat, vagy van fenn valaki az ismerőseim között. Ehelyett egy szomorú hírbe
botlottam: a gyerekkori barátnőm eltűnt és most mindenki őt keresi. Emellett
már az én „apró” problémám semmiségnek tűnt, hiszen semmit sem tudhattunk a
lányról, hol lehet, él-e még. Persze, a legjobbakat reméltem, és délutánra meg
is kaptam a jó hírt: a kereső kutyusok valóban megtalálták. Kórházba került, de
a körülményekhez képest jól van.
Azt
gondolhatjátok, hogy megkönnyebbülés után hozzáfogtam tanulni. A francokat! Legkésőbb
17 nap múlva be kell feküdnöm a kórházba, ahol egy altatás után már kisebb
hassal, de ketten leszünk. Meg mindjárt betöltöm a 37. hetet is, ideje lenne a
kórházi csomagomat. Itt lecsekkolhatjátok, mit
raktam be végül. Vannak rajta változások, mielőtt azt hinnétek, hogy a
múltkorit linkeltem be.
Pocaklakóm jól
van, bár keményedik a hasam, menni éppen hogy sikerül, de reményeim szerint nem
akar korábban előbújni. Ennek ellenére úgy vagyok vele, hogy most már bár
melyik pillanatban megindulhat a szülés, jobb felkészülni rá, mint később
mással összekapkodtatni a cuccaim.
Barátnő
hazakerülése, bepakolás után mégsem fogok még hozzá átírni a 40 oldalast
tanulmányom – inkább gyorsan hajat mosok, mert este végre kimozdulunk még
utoljára a baba érkezése előtt. Majd holnap foglalkozom a hivatalos ügyeimmel…
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése