Maximum 5 nap

Tegnap Mr. Férfi telefonált, hogy azonnal beszéljek a nődokival.

- Miért?

- A kollégám barátnője megszült! 23-án reggel 9 órakorra volt beírva császárra az István kórházba.

Nem kellett sok, valóban letéve már csörögtem is a nődokinak, hogy van egy üresedés. Egy kis mellébeszélés után (ha izgatott vagyok, kevésbé lehet megérteni, mit is szeretnék kihozni a mondókámból) megegyeztünk, hogy a délután folyamán utána jár, és ha valóban van üresedés beír. Ha meg nincs, akkor megpróbáljuk „spontán indulásnak” beállítani a dolgot, ha már annyira akarom azt a 23-át.

Nem hívott vissza a fejleményekkel kapcsolatban, én meg nem mertem zaklatni, viszont Mr. Férfi is izgatott, és többször is megjegyezte, hogy igazán beszélhetnék vele. Ilyenben tényleg bátortalan vagyok, így inkább megkértem anyumat, hogy ő hívja fel – úgyis jó ha pontosan tudja, mikorra is vegyen ki szabadságot, ha bent akar lenni velem (egyébként a protokoll szerint nem lehet).

Beszélt is vele, de még mindig ott tartunk, hogy a 24-e biztos, a 23-át még próbálja elintézni, ha már ennyire szeretném. Egyébként ő továbbra is a 24-ét tanácsolja, mert akkor az első éjszaka így is, úgy is őrzőben lennék, és akkor onnan mehetnék azonnal az alapítványi szobába, nem kellene egyetlen egy napot/éjszakát is közösködnöm más anyukákkal.

Nem tudom, melyiknek örülnék jobban… Az biztos, hogy már nagyon szeretnék túl lenni rajta, mert nemcsak türelmetlen vagyok, hanem már a csípő- és jósló fájdalmaktól már fáradok is. És ha már szülés előtt elfáradok, mi lesz utána?