Megérkezett 1. rész

Nem akartam(tunk) ennyi időre eltűnni, de ahogy eddig is észrevehettétek, a terhességem ideje alatt szinte semmi sem úgy alakult, ahogy akartam. Az egész 9 hónap mottója lehetne: „Ember tervez, Isten végez.”

Mivel a 23-a nem lett százszázalékosan biztos (amit utólag egyáltalán nem bánok, sőt!), úgy voltam vele, hogy nem is bánnám, ha már előbb meglenne a kölyök, mert nem bírom tovább. Jósolgattam, türelmetlen voltam, szerettem volna már túl lenni rajta – persze rettegtem is tőle. Emellett viszont ott volt a kérdés, hogy ha előbb megszületik, hogyan lesz bika fiúm. A kosokkal sincs semmi bajom, többel jóban vagyok, ráadásul a csillagjegy még hasonlít is az oroszlánéra, viszont a halak jobban kijöhet a bikákkal, mint a faltörő kosokkal. Ezen tanakodva Fiatal Lány jegyezte meg, hogy szülessen 20-21-én, mert akkor ez is az is lesz egy kicsikét. És Zsebikém szót fogadott.

Szombaton ki akartuk használni Mr. Férfivel az utolsó „kettesben” töltött szabadidőnket és a jó időt: elmentünk a Millenárison lévő Könyvfesztiválra. Én nem sokat nézelődtem, mert már akkor olyan furán éreztem magam, de Mr. Férfi sikeresen beszerzett magának egy Jo Nesbo regényt és láthatta élőben a PULIT.Már ott egyszer belém hasított valami hihetetlen fájdalom, muszáj volt leülnöm – az Alexandra standjánál találtam egy üres széket, ahol megpihenhettem. De ahogy jött, el is múlt.

Folyt. köv.