Kisbabáknál minden egy hét

A Tiszánál voltunk, s elmentünk fürödni. Igazság szerint ez csak azért fontos, mert ott vettük észre, de még mielőtt rosszra gondolnátok, az előtt, hogy bármi olyat csináltunk volna a gyerekkel (nem, nem vittük be a vízbe). Levetkőztettük, és két lilás pötty volt a hátán. Olyan szemölcsféle, de az a kiálló bőrdarabkás. Megijedtem. Rögvest hívtam a védőnőt, aki azt mondta, hogy vagy csípés, vagy anyajegy. Ne nyúljunk hozzájuk, egy hét múlva úgyis megyünk a dokinőhöz, majd ő megnézi. Megmutattuk volna, de addigra eltűntek.

Az előző poszt képén jól látni, hogy Zsebnek a bal lengőbordájánál van egy kis pukli. Nem jöttünk rá, hogy megütődött-e neki, vagy csípés* következménye. Az utóbbira gondolunk mi is és a dokinő is, mert van egy lyuk is rajta.** Nyomkodtuk neki, ő is, mi is, de nem tűnt fájdalmasnak. Azt mondta, hogy egy hetet várjunk, s ha nem múlik el, vigyük vissza további kivizsgálásra.

Zseb egy teljes hétig nem kakilt! Nála még ilyet nem tapasztaltunk. A leghosszabb kihagyott idő 3 nap volt, de akkor a következő nap 4 széklettel „megajándékozott” minket. Szerdán erre is rákérdeztünk, de a dokinő azt mondta, hogy nyugalom, amíg nem feszes a hasa – és megnézte neki –, addig ez nem ad okot izgalomra az anyatejes babáknál.

Persze, hogy továbbra is aggódtunk. Nem csak mi, hanem az egész família. Mindenki telefonált, hogy naa, mi a helyzet? Nagyi már szerdán – akkor tudta meg, hogy péntek óta nincs széklet – túlaggódta magát, mert az injekciók után most Zsebi nyűgösebb volt, mint az eddigieknél. Többet sírt, többet akart cicin lenni, sőt még a lábát is húzogatta (a két combjába kapott egy-egy adagot). Sejtettük, hogy a szuri, de azért nem voltunk benne olyan biztosak. Nagyi szaladt is a szomszédba glicerines kúpért. Azon nyomban adjunk be neki egyet! Hogyisne! Szuri, kúp, ki tudja, milyen hatással lenne a pici szervezetére. Inkább vártunk vele még egy napot.

Csütörtökön valóban elővettük a kúpot, elharmadoltuk, de még úgy is nagynak tűnt. Szóval még azt is elfeleztük. Egyébként is 3-6 éves gyerekeknek írnak fél kúpot. Először én próbálkoztam vele, de nem akartam megkarmolni, különben is ez a része oly’ távol esik tőlem… Mr. Férfi átvette, és felnyomta a gyereknek. Kissé összezártuk neki a popsiját, ahogy előírták. Azt olvastuk, hogy egy órán belül meg lesz a hatása. Hát… A kaki helyett csak a kúp csúszott ki belőle. Visszatuszkoltuk, de semmi… Az esti fürdésnél dobtam ki az ismét kicsúszót.

Ma elhatároztuk, hogy egy teljes felet fogunk benyomni, ha kell. A reggeli pelenkázásnál – szerencsére – elfelejtettük, a következőnél már nem kellett. Zseb szépen „ült” az apja ölében, nyugodt arccal nézte a tévét***, miközben halljuk a nagy trottyanyást; majd rám néz és elvigyorodik. Semmi erőlködés, semmi nyűgösség.

A tisztába tevés kétszemélyes hadművelet volt, mert egy éjszakai pelust (elvileg nagyobb a nedvszívó képessége) telis-tele sz@rt. Közben gurgulázóan kacagott, kalimpált, nagyon élvezte a helyzetet. Mi meg csak vigyorogtunk, mint a vadalma.

Egy óra múlva megint megismételte.

*hiába, gyakran vagyunk a természetben…

**remélem, nem darázscsípés…

***ez is megér egy posztot.