Tegnap tartottam meg az anyósoméknak a születésnapom. Mivel mostanság "fekvőbetegnek" tituláltak (egyébként sem én sem a baba nem beteg, de jobb a semmit tevés, mint a pecsételés...), itthon semmit se takarítottam, ami a lakásunkon igencsak meglátszott. Anyum felajánlotta, hogy ugyan ő dolgozik, de nyugodtan átmehetünk hozzá, apum meg jött segíteni takarítani (amin Mr. Férfivel igencsak veszekedtünk, mert hétvégén ő is ki tudott volna takarítani... Viszont amíg apum a sütőt sikálta, ő csak a telefonját nyomogatta...).
Délután ajándékokkal - rágcsákkal, italokkal felszerelkezve átvonultunk anyumhoz, ahol a kapuban összefutott a két család. Először a felköszöntések voltak hátra, névnap-születésnap, ajándékok hada (nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én a táskámat nem szívesen dobom le a földre - ennek ellenére mindig ott van -, mert 1) piszkos lesz, 2) a babona szerint kifolyik belőle a pénz. Erre Channáh nagyon is emlékezett, így a lehető legpraktikusabb ajándékkal leptek meg: egy nagyon szép táskaakasztóval.)
Itt volt az ideje a mi nagy bejelentésünknek. Én úgy gondoltam, hogy ezt Mr. Férfinek kellene megtennie, mivel az ő szüleiről van szó, de ő rám hárította a feladatot, én megpróbáltam Channáhra, de végül anyum lett a szószóló.
A hírrel örömet okoztunk mindenkinek, és vissza-visszatérő téma lett a Printyő. :) Mr. Férfi, illetve a nagypapák, Channáh unhatta, én viszont a világ legboldogabb emberének éreztem magam.
A látogatás után elmentünk az Ikeába. Azt vettem észre, hogy szinte kivétel nélkül minden nő állapotos volt, vagy kisgyermekes anyuka. Ennyi csecsemőt csak a bölcsikben láttam! Persze, rajtam még semmit se lehet látni (jobban mondva a hasam nagy, de az a zsírpárnától, nem pedig Printyő miatt), de jól esett, hogy én is ebbe a csoportba tartozhatok :)
Lámpaizzót, szekrényt szerettem volna, meg örültem volna egy állótükörnek is. Nem meglepő, hogy egyiket sem kaptam, helyette olyan kis apróságokat vettem, mint fürdőrózsa, váza, fogas.
Nézegettük a gyerekdolgokat, mint a sarokvédőket, a kiságyakat, amikkel nekem személy szerint az volt a bajom hogy csak két méretre lehet állítani a magasságát. Mert egy egyensúly-problémás anyukának nem olyan könnyű lehajolni, majd a babával felegyenesedni. Ne mondjátok, hogy majd megoldom, mert éppen ennek az eredményessége miatt szeretnék olyat, ami úgy alakítható, ahogy én akarom.
Mr. Férfi pedig svéd dolgokért jött, így hamarabb kimentünk az üzletből, mint a szüleim. Sok finomságot vettünk, amíg anyumék is találtak valamit Printyőnek: a képen látható összecsukható pelenkázóasztalt. Azért választották, mert könnyű, tisztítható és befér az autó csomagtartójába, így mindenhová vihetjük magunkkal. Gondolták a leendő nagyszülők - de a valóságban az Audi csomagtartója kicsinek bizonyult hozzá, így a lábunk előtt vittük haza a hátsó ülésnél.
Szóval van most már 3 éves kortól való játékunk, fapapucsunk, gyapjú plédünk (amit nem feltétlenül fogunk odaadni a picinek), pelenkázónk, babakocsink (bár a tartozékok szerintem hiányoznak, mint a 0 hós babának való háromszög, a esővédő, a napernyő - hiába több mint 20 éves, és már 3 gyereket kiszolgált). Mindez úgy, hogy még csak
6 hetes 2 napos terhes vagyok! (Persze, ez majd szerdán az ultrahangnál kiderül, amikor megkapom a kiskönyvemet is)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése