Emelkedett!

Ha autóval visznek a munkahelyemre, akkor nem kések el... Így már fél 8-kor próbáltam hívni a labort. Idekapcsoltak, odakapcsoltak, majd nem vették fel, csak az az irritáló zene játszódott újra és újra - közben meg pergett az óra (kíváncsi vagyok ezért mennyit kell majd fizetni). Egy óra múlva meguntam (jó, volt közte egy negyedórás reggeli szünet, epres joghurtot ettem, és megint megállapítottam, hogy nem szeretem az epreset, pedig az eper egyébként bármikor jöhet). Utoljára próbáltam, amikor végre felvették, de nem örültek nekem. Közölték, hogy menjek be személyesen 8 és 10 között, telefonban nem adják ki az adatokat, meg "különben is, Csillagbogár, meg se jegyeznék az értékeket"! Csillagbogár? Vagy nagyon ostobának hitt, vagy nagyon fiatalnak, esetleg mindkettőnek. Nem hagytam magam, ha már egyetlen egy számról volt szó, de ő sem tudta megadni, tovább kapcsolt, ahol már nem vették fel. Ennyi volt, nekem is dolgoznom kellett...

A nődokit nem mertem hívni azért, hogy ő hívja fel a kórházat. Hogy nézett volna ki? Egyébként is tegnap beszéltem vele, és hogy is mondjam, már éreztem, mindjárt az agyára megyek a nagy aggodalmaskodásommal - jogosan. Inkább megkértem anyumat, hogy telefonálgasson helyettem.

10 óra előtt hívott vissza, hogy végre beszélt a kórházzal, és

ß-HCG: 4566,2

Örömmámorban úsztam, megkönnyebbültem. Tegnap reggel a fenti értéket mutatta, ami mostanra biztosan sokkal több.

Kisbabát várok! Kisbabát várok! *.* <3

Azzal már nem is foglalkoztam, hogy beszélt-e az orvossal. Majd felhív... Bár azon se csodálkoztam, hogy nem hívott... Fél 5 után felhívtam anyum, teljesen más miatt, de azért rákérdeztem, mire ő:

- Persze, beszéltem vele. Azt mondta szépen megnőtt, ilyen magasnál már sok mindent lehet látni. Szerdán vár, akkor talán már a szívhangját is hallhatjuk.

Hallani? Hú! De ha már sok mindent látni, akkor tegnapelőtt miért nem lehetett látni legalább a szikhólyagot, hogy az miatt ne nyugtalankodjak?

Emellett tegnap elkiabáltam a hasam, mert ma megint fájt. De most már nem foglalkozom vele, mert tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, így a terhesség elején. Itt olvashatok erről.

A hányinger meg olyan furcsa: nem jövök rá arra, hogy azért öklendezem, mert éhes vagyok, vagy mert kisbabát várok... Nem feltétlenül az első.... de a második sem...

A Kismama szerint ma kellett belépnem a 6. hétbe... Majd szerdán kiderül...