Először nem akartam még beleolvasni sem, mindenhonnan ez folyt, és mivel Twhilight fanfic, így még jobban viszolyogtam tőle. (Olvastam az Alkonyat könyveket, tetszettek is, de valahogy a szereplőket nem tudtam elképzelni más környezetben - szerencse, hogy a kiadott példányban megváltoztatta végül a neveket.)
Éjjel fél háromkor felébredtem, és legújabb e-bookom (már megjelent magyarul is az e-változata) nem más, mint A szürke ötven árnyalata. Jó, be kell vallanom a címe már elsőre megfogott. Imádom a szürkét (a szobám fala is szürke - rózsaszínnel vegyítve), az árnyalatokra meg mindig kíváncsi vagyok. Szóval belekezdtem, és azt vettem észre, hogy csörög Mr. Férfi ébresztője.
A történet az elején a szirupos romantikus, erotikus ponyvaregényekre hajaz: fiatal, szép szűzlány és az ellenállhatatlan, kifogástalan milliárdos, aki minden nő álma. (Legalábbis azoké, akik ilyen könyveket olvasnak.) Az első döbbenet akkor éri az olvasót, amikor a szimpla csók előtt szerződésről esik szó, az arcul csapás pedig a játszószoba analitikus leírása, mely egyaránt elborzaszt és kíváncsivá tesz. A játékszabályok ismerete pedig olyan világot idéz fel, melyről az olyan nők, mint én is, a legsötétebb tudatuk (Anastasia is ezt használta) legmélyén álmodoznak. Behódolni egy férfi előtt, a játékszerévé válni, teljesíteni a parancsait, kiszolgáltatottá válni...
Ahogy olvasom, nekem nem a Bella-Edward szerelmi kapcsolat jut eszembe, hanem Elizabeth McGraw és John Grey (hm, itt is egy Grey...) szadomazohista kapcsolata, mely kb. úgy is végződik, mint Elizabeth McNeill regénye. Nem tehetek róla, ha a két könyv között választanom kell, melyik érintett meg lelkileg jobban, a 9 és fél hét nyerne, de ez semmit sem von le a másik értékeiből.
Reggel megkérdeztem Mr. Férfit, hogy hallott-e róla.
"Persze, hogy hallottam, de nem fogom elolvasni. Minél jobban felkapott egy könyv, annál kevésbé érzem késztetésnek az elolvasását."
El sem tudnám képzelni, hogy ezt olvassa, vagy ne adj Isten tetsszen neki! Ez nem férfiaknak szól, nekik az alaptörténet túlságosan csöpögős, ugyanúgy, mint a szexjelenetek (legalábbis addig, ahol én tartok). Talán, ha elfojtott BDSM vágyaik vannak, és ezzel a könyvvel próbálják rávenni a feleségeiket egy kis "változatosságra", vagy éppenséggel a nő próbál így hatni a férfira.
Mivel úgy végződik az első kötet, mint Elizabethé, így remegve várom a folytatásait, mert ugyan annak a történetnek nem lehetett volna sosem jó vége, ennek azért még el tudnám képzelni... Ugyanúgy, ahogy Bella is vámpír lett, és megszületett Renesmé... Azt se felejtsük el, hogy trilógiáról van szó!
Grey és Anastasia a következő ~gyönyörű~ operarészletet hallgatta a kocsiban (lehet, hogy a következő írásaim végén lesz egy-egy a soundtrackjéből...):
Azóta nem találom...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése