Semmi sem jó: ha nincs pénzed, de ha van annak sem örülnek - főleg hétfő reggel.
A fizumat csak kedden kaptam meg, ami azért fontos, mert a hétvégei lovaglás miatt kiürült a bukszám. 100 forint nem volt benne... Az itthoni kasszánkban viszont volt egy 10 ezres, amit szépen magamhoz vettem - reggelizni szerettem volna. A villamos felé mindig egy Fornetti pékség mellett haladok el, ahová néha (okés, elég gyakran) betérek. Most is, de mivel jó fej akartam lenni, előtte megkérdeztem:
- Egy 10 ezrest fel tudsz váltani?
- Nem, még visszaadni sem tudok belőle.
Ekkor esett le, hogy nem is azt kérdeztem, amit szerettem volna, így szabadkozni kezdtem - feleslegesen:
- Én is vásárolni szerettem volna... Na mindegy, akkor nem reggelizem.
A gyomrom ez ellen hangosan ellenkezett.
A megállóval szemben is van egy pékség. A villamost lekéstem, volt még egy kis időm, ezért átcsámborogtam.
- 10 ezresből tudnak visszaadni?
A pultosnő nem igazán tudta a választ, de a raktárból kijövő kolléganője elég határozottan rávágta:
- Nem!
A hasam egyre hangosabban korgott...
Megfogadtam, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor jó fej vagyok. Tudtommal kötelességük már hétfő reggel is felváltott pénzt tartaniuk a pénztárgépben. Mivel Magyarországon a legnagyobb kibocsátott pénz a 20 ezres, mehettem volna én nagyobb bankjeggyel is fizetni, és ha nem szólok előre, akkor kiszolgálás után kérik vissza az árut?
Végül egy Coopban vettem, tartósított croissant-t (ami elvileg csokis ízesítésű, de valamitől olyan savanykás, hogy a felét nem is ettem meg...
---
Depis vagyok, akármit mondtam, érzelmileg most is a padlóról kell majd felkaparnotok...
Este megyek nődokihoz... Rákérdezek a lombikra...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése