Engem is elért a Facebook-játékok láza. Castleville. Nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatnom, stratégiai-építkezős színes "szimulátor". Szóval, aki játszik vele, nyugodtan vegyen fel az ismerősei közé...
Amiért felhoztam: így az én kicsike netbookom nem éppen a legjobb - túlságosan lassú, órákat kell várni, hogy betöltődjön, ha van annyi ereje a memóriájának. Mr. Férfi is játszik, így jelen esetben anyum laptopját vettük kölcsön, amin acsarkodunk egymással, mert mindketten mindig a gép előtt akarunk ülni...
*
Az elmúlt hetek legnagyobb szenzációja, hogy a barátnőm (dr. X-né) férjhez megy. Ez normálisan nem lenne nagy szám, örülnék neki, de az előzményeket figyelembe véve mégis csodaszámba megy - jobban mondva ahogy tudomást szereztem az eseményről.
Néhány éve szakított az előző barátjával. Addig a barátságunk felhőtlen volt. Aztán a szakítást követően eltűntem az életéből néhány hónapra. Mentségemül szolgál(hat), hogy én is szakítófélben voltam az Exemmel, és 300 kilométerre laktam tőle, és a magam saját bajai miatt nem hívtam fel, de ő sem keresett.
Ez nagyon rosszul esett neki, mert úgy érezte, hogy a padlón van, és ilyenkor a barátoknak ki kell tartaniuk mellette, sőt felkaparni a földről, amihez én nem asszisztáltam.
Bocsánatot kértem tőle, úgy-ahogy kibékültünk, de a barátságunk többé nem folyt ugyanabban a mederben. A régi közvetlen beszélgetéseket felváltotta az évente 4x-i (születésnap, névnap) telefonálás, ahol a minden rendben, és a jól vagy kérdések elhangzása után el is köszöntünk egymástól. Talán ez az élet rendje, de azért sajnálom, hogy egy 20 éves barátságnak így kellett véget érnie.
Most júliusban aztán kaptam egy e-mailt, miszerint meghívtak a lánybúcsújába. Azon nyomban visszaírtam, hogy megyek. Őszintén menni akartam... Bár kicsit rosszul esett, hogy a dr. X-né annyi "fáradtságot" sem vett, hogy rám dobjon egy SMS-t, hogy "hé, öreglány, férjhez megyek :)". Semmi, vadidegenektől kellett megtudnom. Szépen nyugtáztam, hogy július utolsó hetében kerül sor a lánybúcsúra, a számtalan levelet pedig olvasatlanul beraktam egy mappába - nem volt időm elolvasni őket, annyi jött.
Eljött a hét, nálunk a cégnél hajtás volt, mert születésnapi partit adtunk. Ez azzal járt, hogy reggel 7-től este 8-ig legalább dolgoztam. A rendezvény után felsóhajtottam, és elkezdtem tervezni a másnapi lánybúcsút, amikor... ismét megnéztem a dátumot, és láttam... hogy egy héttel korábban volt.
Belegondolva azon a hétvégén nem is voltam otthon, így nehéz lehetett volna elmennem, viszont ha nem nézem el a dátumot, akkor a programomat lemondom, és dr. X-né buliját helyezem előtérbe.
Na de nem... Ezért bűntudat fojtogatott, aminek a következménye, hogy nem mertem felhívni a barátnőmet. Féltem a reakciójától. Nem kellett volna, mert most is a szokványos kérdések és válaszok után lerázott. Hiába ajánlottam fel neki, hogy találkozzunk, egy "rendben, majd megbeszéljükkel" elintézte, amiről tudom, hogy nem fog megvalósulni...
*
Kedden voltunk kint a Szigeten, így ma már nem mentünk csak a The Pogues kedvéért, pedig az eredeti felállásban játszottak. Úgyis a youtube-on élőben meglehet nézni a koncerteket. Természetesen pont ezt nem adták le...
Szóval ha valaki volt kint és megnézte őket, akkor írja meg milyen volt! Ha pedig még videót is készített róla, akkor bármit kérhet tőlem, ha megmutatja.
2012. aug. 11. 23:10 | még nincsenek kommentek
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése