Úgy tűnik, az imádságaink meghallgatásra találtak. J
Lehet, hogy túl korán írom meg ezt a posztot, debabonaságból a múltkoriból kiindulva most szétkürtölöm a világnak. Miért is? A pogány vallásokban (amit jómagam is vallok) azt tartják, hogy a legnagyobb hatalom az akaratnak van, és ha a világon mindenki ugyanakkor ugyanarra gondol, akkor az teljesül is. Ebből kifolyólag mindenkinek elújságoltam/om a jó hírt, hogy pozitív energiákat gyűjtsek a szeretteimtől, olvasóimtól. J
A számítások szerint csütörtökre volt várható a mensesem. Vártam a hasam, de semmi, vártam a mellem, de alig, vártam a folyást, ami most bővelkedett, mert sikeresen elkaptam valami gombás fertőzést, amitől úgy viszkettem, mint állat.
Péntekre ez a folyás erősödött, olyan volt, mintha állandóan pisilnék, vizes, fehéres trutyi. Délutánra valami késztetést éreztem (természetesen nem reggel, hanem ebéd után), hogy mi lenne, ha csinálnék egy tesztet. Mit veszíthetek? Ha negatív, akkor legalább tudom, hogy hamarosan számíthatok a vérre (pecsételésre), ha pozitív, akkor meg…
Fogtam a telefonom (az óra miatt), a tesztet (a szokásos 10-es Qupido) és egy joghurtos dobozt, és ráültem a vécére. Ülök, csak ülök, nem igazán akaródzott sikerülni. Mit is gondoltam, így ebéd után! Mégis néhány perc után eljutottam a csepegtetéshez (most is kazettás tesztet választottam). Leraktam a földre, hátradőltem, és várakozás alatt yatczit játszottam a telefonomon keresztül. 3 perc helyett 5 percet vártam – a biztonság kedvéért, amikor megláttam.
KÉT CSÍK, pozitív! POZITÍV!
Egyszerre kezdtem nevetni, sírni és kétségbeesni. Boldog voltam, de a rettegés azonnal előjött, hogy mi van, ha ezzel is úgy járok, mint az előzővel (amiről kiderült, hogy nem vetélés volt, csak egy abortiv pete). Ezért is mondtam/om el mindenkinek! J
Elsőként természetesen anyumat hívtam, akinek csak annyit mondtam, hogy kellene a holland papucs – nem esett le. Utána jöttek a barátnőim, a keresztanyum, akitől megkérdeztem, hogy szerinte elmondjam-e a család többi tagjának. Azt mondta, hogy ő még várna, de ahogy gondolom.
Mr. Férfinek is akkor szerettem volna elmondani, amikor a többieknek, de felhívott és a lányokról kérdezett, mire a következő párbeszéd folyt le közöttünk:
- Nem tudom, de azt sem, hogyan foglak rávenni, hogy takaríts utánuk.
- - Miért? Néha szoktam.
- - Igen szoktál, de most legalább egy évig csak neked kellene.
Nem is kellett többet mondanom, rögvest rájött, mi a szitu. Természetesen nem így akartam, romantikusabban, a papucsot átadva… Na mindegy, a papucs még így is jól jött, amikor nagyim névnapján megleptem az egész családot.
A folyás nem akar múlni, sőt csökkeni sem, de mellé ma már a hasam is fáj jobb oldalt. Ettől természetesen beparáztam. Nem menstruációs görcseim vannak, hanem jobb oldalt egy pontban fáj, ugyan folytonosan, de ha mozgok, vagy megnyomom szikrákat vet a szemem.
Tavaly a vakbélgyulladásnak álcázott bakteriális fertőzésemkor fájt így a hasam, de ennek ellenére most nagyon félek, hogy más miatt van, és nem marad meg a baba (ha hihetek a tesztnek). Gondoltam rá, hogy csinálok több tesztet, de nem mertem. Most hétvégén jó kismamának érezni magam, és majd jövő héten, visszatérve a hétköznapokban csinálok egy újabbat, hogy valóban elhihessem, hogy végre anyuka leszek.
Drukkoljatok, hogy ez most megmaradjon!
P.S, Az ötleteket, hogy mitől van ilyen erőteljes folyásom, illetve mitől fáj a hasam, szívesen fogadom, még akkor is, ha nem biztatók! J
4. hét 1 nap
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése