A zöldesség helyett barnaság - avagy a kudarcra itéltetés

Tényleg feladom. Amióta átjöttünk ebbe a lakásba, semmi sem sikerül, amit a konyhában kotyvasztok. A krumplit nem sütöttem meg, nyersen szolgáltam fel; a lasagnát pedig szénné égettem. Most pedig...

Nem olyan régen találtam a Facebookon egy zöldturmixot, mely hozzávalói a következők:

-3 dl frissen facsart narancslé
-2 érett banán
- 1 alma
- 1 csokor petrezselyem
- 1 tk fahéj
- víz

Ugye, nem tűnik nehéznek, és aki szereti a petrezselymet még finomnak is gondolná.. Én is azt hittem... Bár nem volt itthon turmixgépem. Eddig nem nagyon volt rá szükségünk, ha mégis, Fiatal Lánytól kértem kölcsön. De most rá kellett jönnöm, hogy a babához mindenképp muszáj lesz egyet beszereznünk.

Meghámoztam az almát, majd lereszeltem a banánokkal egyetemben egy tálba. Néhány narancsot kettévágtam, és belecsavartam (tuti, nem volt 3 dl), tettem hozzá egy teáskanál fahéjat (na itt rontottam el, mert túl sokat sikeredett beleszórni, így az egésznek fahéj íze lett), végül a petrezselymet. Mr. Férfitől kértem, hogy vegyen egy csokorral, de elfelejtette, így maradt a morzsolt, amit kis tasakokban lehet venni. Az összeset összekevertem robotgéppel, amitől ugyan habos lett, de darabos maradt. 

És ilyen lett. Nem, nem nagyítom ki itt, elég, ha csak így látom, hogy a zöld helyett milyen barna színű. Az íze sem finom, túlságosan fahéjas. Oké, én megiszom, de amikor Mr. Férfit megkértem, hogy csak egy kortyot is kóstoljon belőle, rám nézett, s csak annyit mondott: muszáj? Szerintem még az előtt hozzáfűzte, hogy nem ízlik, mielőtt erőt vett magán. Így a hűtőben pihenő maradékot is majd én egyedül iszom meg - vacsorára. 

Ha mégis valaki úgy dönt, hogy megcsinálja, akkor kérem, írja le, hogy neki hogy sikerült!

Még 2 hétig szavazhatsz rám! Ha szeretsz olvasni, akkor kérlek, kattints rám (is)!