30 hetesen elmentünk ismét 4D-s ultrahangra. Anyum helyett most apum jött el velünk. Jó volt, mert autóval elvitt minket, így még azt a pár perces sétát is megúsztam, amit hazafelé kellett volna megtennem (odafelé van villamos, de visszafelé nem áll meg a rendelőnél...).
A fiúnk először szégyenlős volt, alig akarta megmutatni azt az édes pofikáját. A kezével rejtegette az arcát, inkább a lábával rugdosott, hogy hagyjuk már őt békén. Ezt a későbbiekben még arcgrimaszolással is megerősítette, de azért a képen látható drága mosoly sem maradt el (igen, itt mosolyog, ha valakinek nem tűnik fel :D). Szóval van egy gyönyörű, egészséges fiúm, mely jelenleg az apjára üt, bár továbbra is azt állítom, hogy a száját tőlem örökölte :)
Az orvosi adatai is tökéletesek. Másfél kiló a gyermek (ha őt levonom a súlyomból, akkor még nem léptem át a bűvös határt - bár pár hét és egyedül is kiteszek majd annyit). Úgy 3,5 kilóra várható a születési súlya. Azt mondta a dokinő, hogy ez normális, de valahogy én kicsit sokallom. Anyum volt ennyi. Viszont a hosszát nem néztük meg, így nem tudom, hogy duci lesz-e, vagy csak hosszú. Remélem, az utóbbi.
Nézzétek meg magatok is:
Szerintem Rád hasonlít! :) De akármelyikőtökre is hasonlít majd jobban,nagyon szép már most is!Olyan édes kis pofija van!Ahogy látom azért megdolgoz Téged keményen! :)
VálaszTörlésMég hogy duci vagy hosszú, hát ez legyen a legnagyobb baj. Kis fogni való úgy sem árt, legalább a nagyik is tudnak mit fogni, és nem azt fogják hinni, hogy szegény nem kap enni. :P
VálaszTörlés