A mai nap nem is ma kezdődött. Inkább a tegnapnak a kiterjesztése.
Végül csak hazajöttem vidékre – a lehető legfáradtabban. Vasárnap ellenére korán keltünk, mert Zsebi Baba szokásához híven 5 óra felé ébresztett, Mr. Férfi pedig utána már nem tudott visszaaludni. Előtte való este pedig TerraNovát néztünk. Ismételten megvilágosodtam: ízlésficamban szenvedek, mert ami nekem tetszik, másnak nem – szóval a kedvelt sorozataimat 1-2 évad után kaszálják (vagy rosszabb esetben olyan fordulattal állnak elő, amitől megutálom). A kevés alvásnak köszönhetően egész nap olyan voltam, mint a mosott rongy. Amihez az is hozzájárult, hogy hiába van már majdnem 10 éve jogosítványom, olyan alapvető bakikat követtem el (nyugi, senki életét nem veszélyeztettem, max. az autónk futóműjét), ami már nekem is fájdalmas volt. A nap folyamán többször is be kellett ülnöm a volán mögé, amitől egyre idegesebb lettem. Ahhoz, hogy lenyugodjak, a puzzle a legjobb megoldás. Még általános iskolás koromban szoktam rá, de igazán az egyetemi éveim alatt vittem tökélyre: azaz vizsgaidőszakban inkább kirakóztam, mint tanultam. A legújabb, 5.000 darabosból már alig volt pár száz, így este a kedvenc sorozatom után nem aludni tértem, hanem folytattam, amit délután elkezdtem.
Hajnali négyre végeztem is az egésszel, de annyira felspirázott a dolog*, hogy képtelen voltam elaludni. Még egy órát olvasgattam. Keresztanyám ajánlotta Ang Lee Oscar-díjas filmjét, a Pi életét, melyet apum azért nem nézett meg, mert sajnálta az állatokat. Ismerve a végkimenetelt, érdekel a sztori, de nem merem megnézni, inkább hajnalban átolvastam a filmről írt kritikákat, kommenteket. Nem szeretném lelőni a poént, de a történet allegorikus csavarja nélkül szívesebben megnézném. Nekem az jobban tetszene…
Reggel viszont ugyanúgy ébredtem hétkor, mint rendesen. Két óra alvás után a mai napom cseppet sem jobb a tegnapinál. Mintha nem is aludtam volna egy szemhunyásnyit sem. Kávézom, mert kívánja a szervezetem a fáradtság ellen. Nem hat ki Zsebi Babára – legalábbis nem lett tőle mozgékonyabb. Nem úgy tegnap egy kocka csokitól! Úgy hullámzott a hasamban, mintha éppen hastáncot jártam volna. Apum már-már rosszul volt a látványtól, de azért le sem tudta venni róla a tekintetét.
 |
| Kicsi 10 hónaposan (a valóságban nincs ekkora farka :D ) |
Közben Kicsi felnőtt lett. Látványosságában megduzzadt a pérája és büdösebb lett az átlagnál. Azt hittem**, hogy ilyenkor majd nyüzsögni fog, nem lehet bírni vele, erre egész nap csak alszik, sőt bújik is hozzám. A végén még öleb lesz… Jövő héten műtét. Hétfőre szerettem volna időpontot, mert Mr. Férfi akkor lesz szabin, de csak keddre kaptam. 15:00 órára, amit gyorsan áttettem 16:30-ra, mert éppen akkor jön hozzám a gyógytornászom, aki legalább egy hónapja nem volt nálam. Nem mintha tudtam volna bármennyit is tornászni… Örülök, ha megmozdulni sikerül. Utána meg vihetem taxival a pici jószágot. Isteni lesz!
Cipő meghalt… Szerettem a Republicot. Ma egész nap csak őket hallgatom. Igaz, nem máshol, mint a Youtube-on, pedig valahol még bakelitlemezem is van tőlük.
Szombat éjjel szerintem megtapasztalhattam, milyenek is a jósló fájások. Vagy lehet, hogy csak begörcsölt a hasam. Fel kellett ülnöm, hogy egy kicsit múljon. Megijedtem, mert eddig*** nem éreztem ilyet a terhességem alatt.
Hallottátok, hogy kiadják az új Magyar Helyesírási Szabályait, amelyben rengeteg változtatásra számíthatunk? Remélem a de viszont továbbra is helytelen marad, mert azzal mindig kiverik nálam a biztosítékot. Pedig Havas tanár úr szájából is hallottam már…
*több éve raktam már…
**legalábbis úgy emlékeztem rá…
***azóta sem…
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése