A döntés megszületett. Ugyan szerdán a szülésfelkészítőn megint elbizonytalanodtam, mert annyira egy csodaszép dolognak írták le a természetes szülést, hogy szinte el is felejtettem a félelmeimet, az előttem álló fájdalmat. Az István kórház Budapesten az egyetlen szülészet, ami a baba-barát címet viseli. Ennek különösen örülök, mert olyan értékrendeket tartanak szem előtt, amiket én is vallok. Viszont, mióta ismételten menni sem tudok – sőt anyósom is felhozta –, nagyon is elgondolkodtam a császáron, sőt bele is törődtem. Különösen azután, hogy olvastam a baba-mamabarát császármetszésről. Igen bevallom, ez tette rá az i-re a pontot.
Annak ellenére, hogy csak a természetes hüvelyi szülésről volt szó, én is kérdezgettem. Összesen 3 alapítványi szoba van: egy teljesen különálló fürdővel 12.000 forintért (ezt szeretném), a másik kettő 10.000 forintosnak közös fürdőszobájuk van. Ezeket érkezési (kérési) sorrendben „adják ki” a kismamáknak. A 3 ágyas szobáknál is van fürdő, de a 4-5 ágyasoknál nincs, csak a folyosó legvégén – ebbe a csoportba tartozik az egyetlen egy ágyas nem-alapítványi is.
A kismamák a szülés után 2 órát ott maradnak a picivel a szülőszobában, csak utána viszik át őket a kórterembe, ahol room-in rendszer működik. A látogatók nyugodtan bemehetnek a kórterembe reggel 9-12 és 14-20 óra között. Természetesen ajánlott odafigyelni a többi kismama óhajaira is (szoptatáskor menjenek ki, ne hangoskodjanak, stb.). A szüléskor a hivatásos dúlán kívül egy személy tartózkodhat az anyukával, aki lelkiekben a legjobban tudja támogatni (közben azért cserélődhetnek a támogatók személyei…). A fürdetésnél nyugodtan meg lehet kérni, hogy az apa is részt vegyen, bár ehhez külön protokoll jár.
Végül megkérdeztem (igaz, nem mertem a többi kismama előtt), hogy a császárnál ezek a feltételek is fennállnak-e, és azt mondták, hogy persze. Ezt a nődokival is kitárgyaltam. Ha nem akarunk őssejt-levételt, akkor megvárják, míg a köldökzsinór magától abbahagyja a pulzálást, a hőmérséklet sem olyan hűvös, mert ott az UV-lámpa, ami világítja a kicsit. Azt persze elfelejtettem megkérdezni, hogy anyum a „műtét” alatt is bent maradhat-e velem, mert én nagyon szeretném, ha olyankor is támogatna.
A nődoki is azt mondta, hogy a csípőm és a medencetágulástól fáj a lábam (ezt másnap a védőnő is megerősítette), és ebben csak annyit tud segíteni, hogy a szülést előbbre hozzuk a 36. hét környékére, viszont ezt nem lehet az István kórházban, mert ott a nagy természetesség miatt csak a betöltött 39. hétben engedik meg a „programozott” császárt. Ehhez ki kellene menni a Telkibe… (ahol, később megnéztük, 530.000 forint lenne a szülés) Nem mertem felhozni, hogy annyi pénzünk nincs, bár nagyon szeretném azt a luxust, így csak arra hivatkoztam, hogy nagyon szeretném április 23-án megszülni, mert ahogy már írtam fontos lenne a 23-a. Az pedig már beleesik az utolsó hétbe. Nődoki gyorsan számolt egyet, és rábólintott. Azt mondta, hogy gondolkodjak még rajta (három hetet), és legközelebb megbeszéljük, és ha valóban emellett döntök, akkor akkora elintézi nekem a szobát, mert ő is egyetért abban, hogy jó lenne, ha ott lennének velem. Sőt az ellen sem volt kifogása, hogy meg akarom kímélni magam a vajúdás fájdalmaitól. Ha már nem szülhetek természetes úton (mindenki megkönnyebbült ezt hallva), akkor nem akarok fájdalmakat sem.
Nem kell rajta gondolkodnom, ha Zsebi Baba is egyetért velem, akkor aznap fog születni. Mr. Férfi is megrémült ettől (én is), mert eddig ott volt, hogy majd valamikor április végén – május elején lesz egy kisfiunk. Most meg az van, hogy legkésőbb április 23-án szülők leszünk… Ijesztő nem? J
Hűű :) Nem ijesztő inkább izgalmas :))
VálaszTörlésIgen, izgalmas (is) :))
Törlés