 |
| Ugyanilyen géppel vizsgálták Zsebit is. |
Szóval korán érkeztünk. 4-en voltunk, apum a sofőr, Mr.
Férfi az erő, Zsebi a vizsgált alany és én a tejcsárda. Apum kísért el a recepcióra,
Mr. Férfi Zsebit már rögvest a fül-orr-gége kiírású tábla felé tolta. A
bejelentkezésnél egy 7 hónapos kisfiút toltak előttünk*, őt is az audiológiára
hozták. Később kiderült, hogy őnála nem merült fel semmilyen komplikáció, csak
az édesapja nem hall az egyik fülére. Legszívesebben megkérdeztem volna**,
milyen „nehézségeket” okoz az életében, de erőt vettem magamon, hogy ne legyek
már ilyen illetlen.
Az audiológia a fül-orr-gégészet alagsorában van. Nagyon
tetszett, hogy az ajtókhoz hozzá sem kellett érni, már a mozgásérzékelője
beindult, és mint „Szezám tárulj”, nyílt is ki előttünk. Annyira az ajtóra
figyeltem, hogy ugyan észrevettem a szembejövő férfit, de nem is néztem rá.
Megköszöntem, hogy előre engedett, de a köszönésére nem reagáltam. Valahol a
tudatom mélyén felfogtam, és csodálkoztam is, hogy ilyenkor vadidegennek kell-e
köszönni, de inkább Mr. Férfit kerestem. Ott ült az ajtó mellett egy ablak
előtt. Míg szóltunk neki, hogy mehetünk le az alagsorba, a férfi, aki
kiengedett, visszajött, és megszólított.
- Én ismerlek téged!
Jaj, de jó nekem… Már a héten rájöttem, hogy senkit, de
tényleg senkit nem ismerek fel arcról, vagy ha igen, akkor sem tudom, hová
rakni. Az elmúlt napokban sok kellemetlenséget is okozott ez a hiányosságom.
- A G. Általános
Iskolába jártál?
- De igen.
- Ismered a XY-t?
Apummal összenéztünk, és megállapítottuk, hogy nem hisszük.
- A B-be járt.
Inkább úgy voltam vele, hogy ráhagyom, mert ha továbbra is
bután nézek, sosem hagy ott. Felragyogott az arcom, és rávágtam:
- Á, igen! Így már
tudom!
- Az audiológiára le
kell mennetek csak a lépcsőn! – mosolyodott el, majd elment.
- Na Téged Viv,
mindenhol ismernek! – jegyezte meg nevetve apum.
Nem is tudja apum, hogy mennyire ráhibázott. Mert engem
valóban mindenki ismer, hisz ki ne emlékezne egy „félszemű”, furán járó,
mosolygós lányra, de én nem ismerek senkit, és nem is emlékszem senkire.
Oké, miután ezt letudtuk, mehetünk tovább. A lépcsőn lefelé
megelőzött egy kedves doktornő, pont az, akihez jöttünk. Először a 7 hónapost
hívta be, közben azért Zsebi is kapott egy mosolyt, hogy a következő ő lesz.
Még nem volt dél sem, így úgy gondoltuk, hogy jóval az időpont előtt bejutunk.
Gondoltam addig, amíg meg nem láttam, hogy egy kisgyerekes anyuka is van a
váróteremben, csak „elbújtak” a játszórészen. A kisfia, egy édes mosolyi 4 éves
éppen legózott. Próbáltam szóra bírni, de kiderült, hogy hiába vagyok már magam
is anya, nem értek a gyerekek nyelvén. A pici is zavarban volt, pedig Mr. Férfi
még legózni is kezdett vele.
Beszélgetni kezdtünk, Zsebi olyan édes kisbaba, hogy
mindenkit ismerkedésre, beszélgetésre csábít. Kiderült, hogy a kisfiú nem
figyel az oviban, ezért küldték hallásvizsgálatra, pedig valószínűleg csak „szelektív”
a hallása, mint az összes gyereknek. Őt délre kapott időpontot, mi fél egyre,
szóval nem hogy előbb jutunk be, de még csúszásban is vagyunk.
Szerencsére mind a doktornő, mind az anyuka kedvesek voltak,
mert előre engedték Zsebit, aki jelenleg nyugodtan várakozott a sorára. Nem
akartam bemenni vele, mégis automatikusan követtem Mr. Férfit. Nem is volt baj,
mert így szopizott egy kicsit Zsebikém, ahelyett, hogy forgatta volna a fejét.
Ismét megnézték mindkét fülét. Megint ugyanazzal a szerkezettel, bár ez jobban
tetszett, mert itt volt rajta egy sárga világító is. Ha a sárga kigyullad,
akkor csak késleltetett az eredmény, várni kell, de biztos a siker. Először a
bal fülét mutattam meg, ott is a sárga gyulladt ki, így a jobb fülénél már
akkor megnyugodtam. Az eredmény két zöld színű fény.
Egészséges a kisbabám,
mindkét fülére hall!
*hasonló babakocsiban, mint a miénk.
**még a vizsgálat előtt álltunk.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése