A nem várt eredmény: halál

Vasárnap. Reggel 6 óra. Egy halvány izzó pislákol a szobában. Az ablakon csak a feketeséget látni, még egy csillag sem ragyog az égen, még egy utcai lámpa sem világít az utca ezen részén. Mintha minden sötétségbe borult volna, mint az én szívem.

A gyerek apja már úton. Autóval viszi haza vidékre a kis törékeny testet, hogy a régi pajtásnője, a régi játszótársa mellett pihenje örök álmát.

Zseb alszik, én pedig bámulok ki a fejemből. Hogy alakulhatott így? Egy komoly, mégis inkább rutin műtét után ne épüljön fel az én kedvenckém? Mi történhetett, amiről lemaradtam? Mit nem csináltam, hogy életben maradjon? Úgy érzem, az én felelősségem a halála…

Minden olyan jól alakult… A szőre épphogy csak kopottasabb volt. Hétfőn kialakult, hogy megnagyobbodott a bal mellékveséje, amit könnyű szerrel ki lehet szedni. Csütörtökön meg is műtötték, hazaadták, hogy minden rendben. Éjszaka beszorult valahová, lejöttem, kiszabadítottam, visszafektettem a helyére. Péntek reggelre az egész lakás vérben úszott. 9-re már az állatorvosnál voltunk vele, mert véres volt a széklete. Délután hazaadták, hogy melegítsem és adjak neki enni. Adtam neki mindent, meleg pulcsiba tettem, lakásban a nappaliban volt. Másnap az állapota csak romlott. Gyorsan vissza a dokihoz, ahol melegítették, mert teljesen kihűlt. Adtak pasztát, amivel tömni kell. Fél-egy óránként tömtük, de nem melegedett, pedig már a radiátorhoz is raktuk. A végén a pulcsim alá rejtettem, hogy a testhőmérsékletemmel melegítsem… S hozzánk bújva szép lassan eltávozott tőlünk…

Zsebnek a legrosszabb. Folyamatosan keresi. Ha meglátja a szárazhalat, adná a görénynek. Neki minden görény Gigi. A rejtekhelyeket tegnap este többször végignézte, hol van a kedvence. A pasztával szaladgált: „nyam-nyam Gigi”. Ha valamit talál, ami a görényé volt, szalad és kiabálja: Gigié. Annyira, de annyira szerette. Óvatosan simogatta, féltette, etette.

És mi maradt neki mostanra róla? Egy videó, ha Gigit keresi. Ő még nem fogja fel, hogy soha többé nem látja, csak azt, hogy elment, most nincs itt. Még egy darabig emlékezni fog rá, még egy darabig emlegeti, majd elhalványul az emlékének utolsó szikrája is.

Szerettünk Gimanó, szívünkben örökké élni fogsz!

Nézzétek meg Zsebről készült képeimet a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!