Most van egy kis időm. Csokival tömhetem magam, zene bömbölhet a hangszóróból, horrorfilmet nézhetek – mert Zseb nincs itthon.
Szóval a héten vidéken tartózkodunk. Ilyenkor a nagyimék rendszerint segítenek, főleg abban, hogy vigyáznak Zsebre. Többször elviszik délutánonként, ilyenkor van egy kis időm magamra. Zseb szeret velük lenni, számtalanszor ő kéri, hogy vigyék el magukkal.
Ma viszont már reggel leadtam nagypapámnak, mert nagyimmal a szemészetre mentünk. Néhány hete egy műanyag doboz sarkával belenyúltam a szemembe, és azóta – főleg reggelente – fáj és könnyezik. Egész délelőttöm rá ment, hiszen az orvosoknak nem elég megvizsgálni a betegeket, még különféle – lassú –programokkal kell megírniuk a recepteket is. Százszor gyorsabban végeznének, ha kézzel vethetnék a papírra, mint régen…
Zseb ez idő tájt többször említette, hogy cici (ez egyben engem és a mellemet is jelenti), de ezt leszámítva nagyon jól elvolt az unokatesómmal és a dédpapával. Megérkezve sem rohant oda hozzám, bár meglátva vigyorogni kezdett és rám mutogatva cicizett.
Annyira jól érezte magát, hogy ebéd után sem jött velem haza. Fáradt volt, hiszen délelőtt semmit sem aludt. Reménykedtem benne, hogy hazajövet cicin elalszik, én meg – ugyanígy, mint most – egy kicsit magammal foglalkozhatok. Már kezemben volta kabátja, sapkája is, adtam volna rá, hogy indulhassunk. De ő másképp döntött!
Megfogta a kezem, és húzni kezdett. Ilyenkor tudja, hogy engem nem lehet úgy ráncigálni, mint másokat, így amikor elindultam utána, el is engedett. Betotyogott a nagyszülők hálószobájába, ahol az ágyat kezdte ütögetni, hogy üljek le. Helyet foglaltam, felvettem az ölembe.
-Ciciiiii!
Majd’ leragadt a szeme, nagyon álmos volt. Ha most odaadom neki, rögvest bealszik, gondoltam.
- Tudod, hogy ha most elalszol, én hazamegyek, és csak papa lesz itt, amikor felébredsz. Nem baj?
- Ciciii! – húzta le a felsőm és mosolygott.
Még egyszer elmagyaráztam neki – kicsit bővebben –, hogy nem leszek ott, amikor felébred, de legyen jó fiú, és a dédik hazahozzák. Ő csak mosolygott, és rángatta lefelé a pólóm. Odaadva neki már aludt is.
Amíg a fenti sorokat írtam, hazahozták. Kérdeztem, hogyan viselkedett. Nagyon jó fiú volt; ébredéskor kicsit sírdogált és kérte a cicit, de hamar le lehetett beszélni róla. Evett még egy kevés édességet indulás előtt. Itthon azért türelmetlenül várta, hogy leüljek, ő meg cicizhessen egy keveset.
Újabb cikkem jelent meg a Liliputi blogján!
Nézzétek meg Zsebről készült képeimet a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése