Babakutatáson

forrás: http://www.babakutato.hu/

Zseb születésekor a kórházban minden fajta kérdőívet töltettetek ki velem. Valószínűleg az egyik során beleegyeztem, hogy küldhessenek nekem promo anyagokat. A Babakutató Labortól is kaptunk megkeresést, hogy ha akarjuk, akkor Zsebbel részt vehetünk különböző kutatásokon. Jelentkeztünk is rá. 

Tegnapra kaptunk időpontot. Ide is Channah-t kértem meg, hogy kísérjen el, mert egyedül nem mertem volna neki vágni az útnak. Hiába, az autónk új, a 10 éves jogsim ellenére sem vezettem még túl sokat, a fővárosi forgalom meg a legnagyobb jó indulattal is zsúfolt.*

A Hattyúházba kellett mennünk**, az autóval pedig beállhattunk a garázsba két oszlop közé. Elég szűk volt a hely, de Channah-nak köszönhetően, sikerült betolatnom. (Sokkal jobban érzi az autót, mint én!) A portás be is kísért minket egy darabig. Elmagyarázta merre menjünk, de persze mi lányok, nem nagyon figyeltünk. Jó, nem volt nehéz megtalálni. Egy közvetlen, barátságos helyre jutottunk, több kisbaba volt  pár hónapostól kezdve egy-két évesig. Rögtön behívtak egy irodában, ahol a már telefonon leegyeztetett hölggyel találkoztunk. Miután ismertette a dolgokat, bemutatott minket az egyik kollégájának, aki a kísérletet végezte.

Zsebbel az ölemben egy speciális "tévé" elé kellett ülnöm, amely felismeri a pupillamozgásokat. Ahhoz, hogy ne az én szememet vegye figyelembe a gép, fekete szemüveget kellett viselnem, és semmilyen reakciót nem mutathattam Zseb felé. Nem szólalhattam meg, nem foghattam meg, nem puszilhattam meg***. A képernyőn két arc nélküli árnyalakot vetítettek, melyek utánozták egymást.
A kutatásban két csoportba szedik a gyerekeket, az egyiknek (amelyikben Zseb is volt) csak ismétlődő  mozdulatsorokat mutatnak, a másiknak pedig az ismétlés egy idő után átvált két külön mozgó alakká, és arra kíváncsiak, melyik sorozat érdekesebb a babáknak. Ebből (a pupilla tágulást figyelve) emocionális észrevételeket tesznek.
Az egész vizsgálat kb. 6 perc volt. A speciális technikának köszönhetően nem kell képkockáról képkockára átnézniük a felvételt, de még így is beletelik egy kis időbe az elemzése, szóval eredményt még nem kaptunk. Mivel Zseb jól viselkedett, felajánlották, hogy ha lesz legközelebb is az ő korcsoportjának valamilyen kutatás, szólnak, és mehetünk megint. Ajándékot is kapott, egy Ikeás plüsst, aminek a címkéje a legérdekesebb :)
A helyszín közel volt a Mammuthoz, így az egyik régi jó ismerősömmel megbeszéltük, hogy összefutunk. Channah-val még nem igazán ettünk az nap néhány chips darabot nem számítva, rábeszéltük az ismerősöm, hogy menjünk be a Nordseebe (tudjátok, itt kezdődtek a fájásaim). Bár lepényhalat kértünk, persze cápaharcsát kaptam (amire mindenki azt hitte, hogy cápa, mert tovább nem olvasták). Mr. Férfire is gondoltam, hoztam neki haza lazacos wrapot. Zseb kicsit elunta magát, pedig ő sem maradt ki a rendelők sorából, a Nordsee tökéletes bababarát, lehet kapni bébipapit (vettem is halasat a mamónak, igaz 10 hónapos kortól ajánlottat), adnak hozzá műanyag kanalat, ajándékmatricát, van etetőszék (mi még nem használtuk). Szóval továbbra is a kedvenc éttermeim egyike!
Végül egy finom Starbucks kávéval zártuk a napot, mert mire elindultunk hazafelé besötétedett.

*ráadásul én sosem tanultam sávot váltani, mert ahol én tanultam, ott nem voltak többsávos utak...

**kiderült, hogy anyum vőlegényének testvére (hú bonyolult, mi?) is ott dolgozik...
***az elején ez nem ment :)