Mi Mr. Férfivel nagyon is a virtuális térben élünk. Otthon ebből állandó vitáink vannak (egymással, illetve az én rokonságommal, akik ezt nagyon nehezen értik meg).
Ahhoz, hogy ne érezzem magam itthon egyedül nagyon magányosnak, blogokat kezdtem el olvasni (oké, sokkal régebbről jön ez a szokásom, mint ahogy mi Mr. Férfivel együtt vagyunk). A kedvenc blogjaim a reggeli kávém mellett...
Néhány személyes ismerősöm is blogolt, így én is rákaptam. Ráadásul egy-két ember (sosem több) elkezdett olvasni, akikkel utána már privátbeszélgetéseket is folytattunk, bejelöltük egymást előbb az Iwiwen, majd a Facebookon.
Aztán jött az az ötletem, hogy nekem gyerek kell, most azonnal! Egy két posztot írtam erről a vágyamról, de már a (valós életbeli) barátaim nagyon unták a "rinyálásom". Így született meg ez a blog.
A kedvenc blogjaim cserélődtek, és most már nem depressziós fiatal lányokról olvastam, hanem gyereket akaró nőkről, várandósokról, kismamákról... Szerettem volna itt is igaz barátokat szerezni, mint a másik oldalamnál, de itt nehezebbnek bizonyult. Olyan kis belterjes csapattal találkoztam, akik már nem nagyon "vettek be" új emberkéket.
Ennek ellenére találtam néhány olyan személyt, akinek rendszeres olvasója lettem, és szinte úgy érzem, hogy ha nem is jól, de ismerem őket. Ha mesélek róluk otthon, akkor nem azt mondom, hogy az egyik blogger ezt meg azt írta, hanem egy ismerősöm ezt és ezt mesélte...
Most csak az egyik ilyen bloggerinát emelném ki (miatta is született ez a poszt): Katit, akiről többször beszéltem már itthon. Őt nagyon nagyra tartom, mert az élete nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik, és mégis az írásaiból olyan optimizmus, jókedv sugárzik, amitől még a legrosszabb nap is jó lesz. Ezt külön köszönöm neki!
Játékra invitált és kérte, hogy osszuk meg a posztjának linkjét, de én magát a főoldalát mutatnám meg:
Olvassátok, mert érdemes!
De kedves vagy (Zavarban is vagyok, fura, mikor dicsérnek, általában inkább szidni szoktak...)! :) Mondjuk én lehet, hogy ötvözöm a régi depressziós "fiatal" lányos blogot a babás/gyerekes bloggal, mert hát, ugye most is azért harcolok a depivel (de én fogok győzni és kész! :) ).
VálaszTörlésÉn a kisasszony előtt nem blogoltam, bár egyszer elkezdtem egy cigiről való leszokósat, de akkor még nem sikerült letennem, így abbahagytam a blogot.
Ja, és most már lájkolni is merem az oldalad, eddig azért nem tettem, mert féltem, hogy lebukok a rokonok előtt, rettegtem, hogy megnézik a rendszeres olvasóidat, vagy pár hozzászólásomat, és akkor nesze neked inkognitó, de most már ugye ez a veszély nem áll fenn. :) Amúgy most jöttem rá, hogy milyen frappáns profilnevem van. :D Gondolom ez is hozzájárult a lebukásomhoz.
Köszi, hogy játszottál, és hogy írtál rólam. :)
Írtad, hogy "egy ideig" nem olvastál. Ezt a posztom olvastad?
Törléshttp://golyahozza.blogspot.hu/2013/06/zsebivel.html
Itt írok az "álnévről", a lebukáshoz: mindennek ellenére még így is felismertek... :)
Igen, olvastam, és akkor eszembe is jutott, hogy jaj, mi lesz, ha én is lebukok. Hát, sajnos az lett, hogy én lettem a mumus... Veszélyes üzem a blogolás, ha az ember nem gondolja át, hogy miket ír... De ettől függetlenül is úgy érzem, hogy megérte/megéri és ha tudtam volna előre a végkifejletet, akkor is ugyanezeket leírtam volna.
Törlés