Mindig is szuicid hajlamú voltam... 13 évesen akartam magam legelőször hasba szúrni... Aztán 19 évesen próbáltam kiharapni az eret a csuklómból... Minek éljek, úgysem hiányoznék a világból... Persze ilyenkor nem gondoltam bele, mit éreznének a szüleim. Mások könnyebben túlélnék a hiányom... Most még Zseb is... Nehány óráig, napig sírna talán utánam - vagy csak a cici után; utána már nem is emlékezne rám...
Akkor meg minek az egész?
Szorongok, félek, szomorú, bizonytalan vagyok... Kattogok dolgokon, megoldást akarok hallani, de csak újabb kérdések merülnek fel. Semmi sem jó. El kellene fogadnom a dolgokat, de nem megy... Mintha mindenért én lennék a hibás... De nem vagyok!
Mikor kellene, hogy velem legyenek, mikor kellene, hogy átöleljenek, mikor kellene, hogy nyugtassanak, egyedül vagyok...
Remegek...
Valaki segítsen!
Szia, Ezustmacko blogjarol talaltam a tiedre, es sokszor el szoktam olvasni a bejegyzeseidet. Nekem is van egy kisfiam, 11 honapos. Megdobbentett nagyon ez a bejegyzes. Hiszen anyukakent te vagy neki a vilag!! Senki es semmi nem potolhat, itt reg nem csak a tejrol van szo. 9 honapon at a hasadban volt, es azota is toled fugg. Nem vagy potolhato!! Mert mashoz is kotodik, az csak jo, azt olvastam, h az egeszseges szemelyisergfejlodeshez 3 szemelyhez kell(ene) kotodnie a babanak. En oszinten szolva, amiota megszuletett a babam, allandoan attol rettegek, nehogy meghaljak balesetben v hasonloban, mert neki azzal az egesz elete tonkremenne. Sajna vannak barataim, akik koran elvesztettek egyik szulojuket (felnottkent), es gyakran emlegetik, barcsak ebben vagy abban kikerhetnek a velemenyuket, de sajna nem tudjak. Kerlek, hessegesd el ezeket a szornyu gondolatokat, neki te vahy a vilag kozepe es mozgatoja!!! Udv, Flora (bocs, hogy ekezetek nelkul...)
VálaszTörlésSzia Flóra!
TörlésKöszönöm, hogy írtál! (az ékezetekkel meg ne törődj, ismerem mind a telefont, mind az angol billentyűzetet).
Éppen csak nem láttam az életem értelmét... Zsebecském is inkább másnál volt el (nálam sírt - pedig elvileg nekem kellett volna megnyugtatnom, és most ne az órák óta tartó sírás utáni újdonságra gondolj!)
Ma már minden (jó, nem...) más. Meglátott, és elnevette magát, majd nyújtotta felém a kezeit. Ennél több most úgy hiszem nem is kell...
Még egyszer köszönöm, hogy írtál! Szívesen veszem a hozzászólásokat!
:( Ezt szomorúan olvastam, és sajnos sejtem, hogy mit érezhetsz. Bárcsak tudnék valahogy segíteni!!! Én is suicid vagyok, ezért is féltem elkezdeni az antidepit, mert az még rátehet erre egy lapáttal, de küzdenünk kell!!! Sokszor vannak ilyesfajta gondolataim (próbálkozásom is volt még kamaszként), de egyszerűen nem lehet megtenni, nem lenne fair! Nem (csak) mások miatt, hanem magunk miatt sem. Nekem is eszembe jutott, hogy a lányom szinte észre se venné, ha nem lennék már, de belegondolva, ha nagyobb lesz (és ha valaha elérjük, hogy kommunikáljon), és megkérdezné, hogy mi lett az anyjával, szerintem nagyon fájna neki.
VálaszTörlésHa bármit tudok tenni érted így a távolból, szólj nyugodtan!
Köszönöm! Elég, ha csak "meghallgatsz" :) (és megosztod velem is a gondolataid :) )
TörlésNEM ADHATOD FEL! Tudom, ezt így nagyon könnyű kinyilatkoztatni, de tényleg itt van Ő Neked, akiért érdemes tovább küzdeni!
VálaszTörlésNem adom fel. Már világos van, a sötétség az éjszakával elmúlt...
TörlésNem szabad ilyeneken gondolkodnod!!! Pont a legjobb ember mondja, tudom...
VálaszTörlésZsomnak nem csak a "táplálékforrása" vagy, és később is a legfontosabb szerepet töltöd be majd nála. Hiszen anya csak egy van.
Pont a temetőben, ahogy néztem a nagyszüleim sírját kezdtem el gondolkodni, mi lenne ha most ott állna a nevem, szüleim meg hozzám is jönnének ki látogatóba... Azt hiszem nem kell magyaráznom milyen érzés volt belegondolni.
Az idő múlandó, bármi gond van, az holnapra már lehet semmivé válik, 5 év múlva már nevetni fogsz rajta.
Szerinted Zsomnak ovi ballagásnál, első iskolanapon, első gyerek szerelemnél, kamaszodásnál nem hiányoznál? Persze lesz pörlekedés, és "anya ciki, ha megpuszilsz mások előtt" is, de hiányoznál neki (is), és sokan szeretnek, és nem csak immel-ámmal.
Lehet ma fáj, de ki tudja mit hoz a holnap, és kár lenne lemaradni valamiről, ami megváltoztathatja az életed is akár. :)
Ölelés!
Puszi!
Törlés