A 7. Hetes 6 napos (tünetmentes) kismama nyaralni indul. Tegnap még szuper idő volt, a keresztanyámtól örökölt barna ruhában flangáltam odahaza, még egy-két tánclépést is ejtettem, bár azt Printyő nem preferálta. Este meg is jegyeztem Mr. Férfinek, hogy nem is érzem magam állapotosnak, szinte mindegyik tűnetem múlóban, amitől megijedek (a pattanások nem múlnak, én lettem a Ragya Banya). Reggel azért már nem volt olyan felhőtlen, a közérzetem sem, de még az időjárás sem. Hányingerrel szenvedtem, odakinn pedig rettentő hideg volt. Szlovéniában pedig esett.
Az émelygés hamar elmúlt, "tök Hawaii" volt minden. Mivel megjegyezték többen is, hogy kezdek hízni, pedig még nem is lehetne látni a pocakom, így úgy döntöttem: én is elkezdem feljegyezni, miket ettem egy nap, a kalóriákat sajnos nem tudom számolni, mert fogalmam sincs mi mennyi.
Kettőig prímán voltam, aludtam, fényképeztünk, és autóztunk, míg meg nem ettem a 2. szenyám és desszertnek egy fürt szőlőt. Rögvest görcsölni kezdtem, s felkavarodott a gyomrom. A hányingerre ittam néhány korty kólát, de a hasammal nem tudtam mit kezdeni: továbbra is szúr jobb oldalt. Emellett félek, hogy kedden ráültem a barátnőmék vécéjére és megint elkaptam valamit, mert ma reggelre viszketni kezdtem, és megint sárgás a folyásom...
A GPS-ünk behalt, még jó, hogy a telómon jó a nyomkövető. A szerpentint még mindig nem bírom, így Genova bevezető szakaszánàl az autó mellett öklendeztem...
A gyerkőc meg olyan lesz, mint az apja: az autóban szúrt a hasam, a városi sétán persze semmi baja sem volt, csak a hátam hasogatott, meg a lábam fáradt el hazafele. Hányinger néha előtört.
Tudom rossz "anya" vagyok, de megkívántam a kagylót.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése