f

2012. október 30., kedd

13. heti vásárlásláz


Hiába a 13. hét arról szólt nálam, hogy már ideje lenne elkezdeni vásárolgatni Printyőnek.
Vasárnap a szüleim kimentek Budaörsre, így mi is mentünk velük. „Muszáj” volt, mert a Brendon nem sok helyen van a városban (jó formán sehol sincs a közelünkben).
Az Ikeában rájöttem, hogy ha csak a legszükségesebb dolgokat veszem meg, akkor is legalább 100.000 forintomba kerül a gyerekszoba (kiságy matraccal: 33.000 forint, szekrények 20.000 forinttól, és kellene legalább egy nagy és egy komód, szoptatós karosszék (jó, ebbe beleszerettem, biztos, van olcsóbb is) 40.000 forint). Persze anyám már megint megjegyezte, hogy minek már most szekrényt nézni… Szóval ennyim mostanság nem igen lesz, így üres kézzel és nagy álmokkal sétáltam ki az áruházból (jó, vettünk gyertyákat).
Azért mégiscsak kellett valami vigaszdíj J Így a legközelebb Deichmannba betért az egész família, és senki sem jött ki üres kézzel (egy lóti-futi piros tornacipő tavaszra – mely tökéletesen illeni fog a babakocsihoz).
A babakocsihoz, melyet a Brendonban sikerült kinéznünk. Megérkezve anyám totál lenézően viselkedett velem, mert az árak a csillagos eget verték. Hiába mondtam, hogy most nem vásárolni akarok, hanem felmérni a babakocsikat, hogy milyenre is van szükségem. Most az áruk nem érdekel. Erre ő: pedig kellene! Tudjátok azokra gondoltam, amiket az előző posztban felsoroltam (kiegészítve az ultrakönnyű jelzővel).
Anyumék előre szaladtak, én megálltam annál, amit kinéztem az interneten. Integettem nekik, hogy jöjjenek vissza, de nem vették észre. A nagy igyekezetemben még fütyültem is, mire az eladócsaj, aki éppen egy másik párnak segített, rám nézett, hogy neki fütyülök-e. Égett a bőr az arcomon J
A kiságyak itt 10.000 forinttól kezdődtek, plusz a matracok. Amik már tetszettek is jóval 20 felett voltak, mégis úgy gondoltam, hogy itt veszek, mert ezeket jobban lehet állítani. Ami tetszett volna természetesen 200.000 forintba került, jó az egész gyerekkorban, kamaszkorban is jó lett volna, annyira jó volt a dizájnja. Álmodik a nyomor! J Rájöttem, hogy szeretnék egy bölcsőt is (tudjátok, nem azt a hinta-palintázósat, hanem amelyiket fel lehet függeszteni mondjuk a plafonra. Van egy olyan is, aminek le lehet húzni a védőrácsait, és a magassága pedig tökéletesen az ágyakhoz méretezett, így nyugodtan velünk aludhat a baba úgy, hogy nem fekszünk rá, és van külön ágyacskája. Csak hát ez se két fillér!

Végre eljutottunk a babakocsikhoz. Itt megint okoskodott anyum egy sort, de szerencsére megmentett az eladócsaj. Elmondtuk, hogy mit keresünk, mire megjegyezte, hogy akkor jó helyen vagyunk, mert a múltkor is jött egy fiatal kismama, aki még nálam is rosszabbul járt, és találtak maguknak babakocsit, igaz, nem tudja megmondani, hogy melyiket választotta végül.
Amit elsőként ajánlott, olyan volt, amilyet kerestem, csak lap alakúra lehetett összecsukni, én meg rájöttem, hogy ernyőformájút akarok. Erre rákérdeztem, mire mondta, hogy igen van olyan is, csak az háromkerekű! Ez kellett csak, mindig is azokért voltam oda, sőt kiderült, hogy olcsóbbra is jön ki az egész, mert kompletten 3 részesben kerül 70.000 forintba! A színe nem éppen a legszebb, piros-szürkésfekete, de magába a formájába, a könnyűségébe, a kerekeibe, mindenébe beleszerettem!

Szóval ezt megvesszük!
Rájöttem, hogy a babakocsinál én újat akarok. Ki tudja, mennyire gyapálták le előttünk, illetve ha internetről rendelem, akkor milyen is az valójában.
Közben az egyik barátnőmmel beszélgettem, aki felajánlotta, hogy megnézi, milyen állapotban van az ő kiságya, illetve megkérdezi a nővérét, hogy a kinőtt kocsiülést kölcsön tudnák-e adni, mert már ők úgysem használják. Hú, nagyon jó lenne!

2012. október 24., szerda

NAV és az adókedvezmény, avagy a felvilágosítás az nuku

Fontos tudni, hogy a kismamákat a terhességük 91. napjától adókedvezmény illeti meg.
Erről a neten a következőt találtam a családinet.hu oldalon (szó szerint másolom ki az elejét, érdemes átkattintani és az egészet elolvasni):

Mértéke:
  • Eltartottanként és jogosultsági hónaponként, egy és kettő eltartott esetén
  • 62.500.-Ft, Három vagy annál több eltartott esetén 206.250.-Ft.
Ki lehet kedvezményezett eltartott?

a) akire tekintettel a magánszemély belföldön családi pótlékra, vagy bármely EGT-állam hasonló jogszabálya alapján családi pótlékra, más hasonló ellátásra jogosult;
b) aki a családi pótlékra saját jogán jogosult;
c) a rokkantsági járadékban részesülő személy;
d) a magzat (a fogantatás 91. napjától a világra jöttéig).
Ebből rám nézve az utolsó három pont is egyaránt érvényes: családi pótlékot, rokkantsági járadékot kapok, és még egy magzat is növekedik a hasamban.
Eddig rendben is vagyunk, de be kell vallanom, fogalmam sincs mi a teendő a továbbiakra. 
Megnéztem a fizu papíromat (márciusi akadt a kezembe), de nem jöttem rá arra, hogy eddig kaptam-e valamilyen adókedvezményt. A járulékokat ugyan felsorolják, de azokból nem jövök rá, hogy akkor kapok-e, vagy sem, esetleg mi is illet meg, és mennyi. Egyre kaphatnék, vagy az összesre? Megkérdeztem a bérszámfejtést készítő HR-esünk, de annyit válaszolt csak, hogy mit kezdjen azzal az infóval, hogy kisbabát várok? Illetve hozzátette, hogy a főnököm örülni fog neki...
Felhívtam a NAV-ot, ami szintúgy viccesre sikerült.
Ha már a fentebbiek miatt telefonálok, rákérdezek a rehab kártyára, amit február óta küldenek. Válasz: majd küldjük, ha elkészül. Az adókedvezménynél meg semmit se mondott, hogy milyen papírra van szükségem, mit nyomtassak ki, mit vigyek be a céghez, semmit: forduljon a munkáltatójához!
Szóval ha valaki ismeretes ebben a témában, kérem, ossza meg velem az információit!
93. napos :)

2012. október 22., hétfő

Időnk, mint a tenger... de mégis!

Tisztában vagyok azzal, hogy javában van még időm a jövőn gondolkodni, különösen azon, hogy miket vegyek majd a babának.

Különösen úgy, hogy még csak holnap lépek át a második trimeszterbe, és még a baba nemét sem tudjuk legalább egy hónapig.
De már találgatom, hogy mit, hogyan oldjak meg, milyenre lenne szükségünk.

A legrosszabb, hogy egyáltalán nem tudjuk még, hogy egy fél év múlva hol fogunk lakni. Maradunk a mostani albérletünkben, mert akkor az étkező sarkot kell majd átalakítani, vagy cserélünk lakást anyummal, ott pedig a galériát kell kiküszöbölnünk, de még az is fennállhat, hogy keresünk egy 2-3 szobás lakást (ahol a főbérlő elfogadja az újszülött csecsemőt és a két állatkát).
Ha erre tudnánk a választ, már könnyebb helyzetben lennénk, mert akkor azt a helyet tervezgetnénk, rendezgetnénk be. De így egy helyben toporgunk!

A másik nehéz kérdés, hogy még sosem vigyáztam kisbabára. Nem tudom, milyen súlyú egy baba, hogyan kell megfogni, egyáltalán képes leszek-e egyedül felemelni mondjuk a kiságyból. Amint megszületik akkor már ezekre a kérdésekre tökéletesen meg fogok tudni felelni, de addig! Jobban járok, ha addig nem veszek semmit se, majd akkor a megfelelő holmikat.

Viszont van egy téma, amit nem kell elhessegetni: a kinti sétát a babával. Nagyon sokan a kendőre esküsznek, még a Playmobile-nál is. De ugye ez nálam már megint egy kínos kérdést vett fel: biztonságosan tudnám-e úgy hordani. Valószínűleg nem, ezért maradhatok a hagyományos, XIX. században elterjedt módszernél: a babakocsinál. 
Eddig azt hittem, hogy az enyém tökéletesen megfelel, hiszen pontosan olyan a felépítése, amilyet szeretnék. De az idő vasfoga ezen is kifogott: a kerekei lekoptak, a műanyag részei megsárgultak és a szivacs már nem olyan stabil, kényelmes az ülésében, mint amilyennek kellene. Ezért most a segítségeteket kérem babakocsi kérdésben!
Milyen is a jó (tökéletesről nem is álmodozom)?
A számomra fontos dolgok (nyugodtan ezt is megvitathatjátok velem, mindent köszönök!):
  • 0 hótól 6 éves korig (oké, addig, amíg a gyereknek szüksége van rá)
  • ha külön van a mózeskosár, akkor azt be lehessen kötni az autóba (ne kelljen külön autósülést venni)
  • ne legyen elől merevítője (amit mondjuk 5 pontos biztonsági övvel helyettesítenek)
  • hatalmas kerekei legyenek, amik nem mozognak (mondjuk, ez mamám ragaszkodása, bármire meggyőzhető vagyok!)
  • ne legyen drága! (ne több száz ezer forint legyen, már elég jókat látni 40.000-ért is...)
Ha van még olyan dolog, amire jó ha odafigyelünk, akkor csak írjátok meg!

Anyum a következő Pierre Cardin babakocsit nézte ki, ami bevallom nekem is bejön, csak van elől merevítője:

Szerintetek?

2012. október 21., vasárnap

Shopping-láz

A félretett - konyhapénzből havonta kivett - zsebpénzemet mostanság nem költhetem olyan incsi-fincsi dolgokra, mint mondjuk egy jó sütizés a barátnőkkel, vagy hajfestés, vagy egy szexi ruha. Nem! Változtatnom kellett a hozzáállásomon, és most már olyanokkal kell foglalkoznom, hogy milyen nadrágot is vegyek fel, mert a kedvenc téglaszínű farmerom sem éri be a derekam; a felsőim pedig felcsúsznak mell alá. 

Így nem volt más választásom, irány a hozzánk közeli Allée, majd a C&A - nem fogok több ezer forintokat költeni olyan holmikért, amiket össz-vissz 6 hónapig fogok hordani! 
Lehetséges, hogy kismama ruhákat itt is talál az ember lánya, de én sehol sem láttam. Nyugalom, azért nem jöttem ki üres kézzel! Vettem két hosszú ujjú, imádnivaló felsőt és egy narancsos-répás színű, L-es méretű pulcsit, amit még 9 hónaposan is hordhatok majd. 

Nadrágom még mindig nem volt, és bevallom őszintén azzal voltam a legnagyobb gondban. Mamám bement a szülővárosomban a kínai üzletbe, ahol talált is nekem kismama nadrágot. Mégsem oda mentem, mert az utcánkban van egy kismama-kisbaba bolt, ami régen bizományos rendszerben működött - reménykedtem benne, hogy most is olcsóbban megkapom itt a keresett termékeket (még ha nem is olyan divatosakat, mint amilyeneket hordani szeretnék). Volt is egy farmer 7.000 forintért, amit felvéve a mesében éreztem magam, annyira kényelmes volt! Gondolkodás nélkül megvettem, de mivel egy nadrágot nem hordhatok folyamatosan 186 napig, így vettem még két derékmelegítőt, a régi csípőnadrágjaimhoz. Nem gombolom be, majd a pamut anyaggal összetartom... Eddig is hordtam ilyet, van rózsaszín, lila, fekete, meg Isten tudja milyen színű, de mind S-M méretű, amit már most nem merek felvenni, később pedig rám sem fognak jönni.

Pénteken papám feljött hozzánk, és rávettem, hogy kicsit menjünk el vásárolni. Fiatal Lány felhívta a figyelmem, hogy a C&A mellett ott a H&M, ahol ténylegesen vannak kismama ruhák és fantasztikusan jók! Így is volt! Úgy éreztem magam, mintha bekerültem volna a Kánaánba! És még nem is voltak annyira drágák (a nadrágok 5-9.000 forint között voltak). Kettőbe belebújtam, mert nem csak a színűk, a fazonjuk is nagyon tetszett, az egyiknek a derekát különleges megoldással készítették, amit szerintem kevés kismama választana magának. 38-as méretet próbáltam, de a hosszuk a bokámig sem ért! Így hagytam őket, helyette egy fekete pamutruhát választottam, aminek még ugyan buggyos a hasa rajtam, de nyugodtan nőhet benne a pocim (ehhez hasonló,  csak az egész egyszínű fekete).
Féltem, hogy nem fog tetszeni itthon senkinek sem, ehelyett mindenki szerint jól áll rajtam. Már csak valami színes legginget kell hozzá szereznem, hogy csini legyek :)

2012. október 20., szombat

Printyő már 12 hetes :) Már az első harmad véget is ért?

Eltelt ismét 3 hét, így a sztárocskánk ismételten image-képpel állt elő!

A Youtube-on több videót néztem, hogyan nézhet ki az én drágám, de őszintén bevallva sokkal látványosabbak ultrahangfelvételeket találtam, mint amilyen a tegnapi, miénk volt. DE az az érzés, hogy ő a miénk, és ő van a hasamban, ahol még igazság szerint nem is érzem, az fenomenális!

Szerettem volna, ha Mr. Férfi is elkísér, mert most már nem úgy néz ki a baba, mint egy pondró, és hallhatni a szívhangját is, de a drága apa azt mondta, hogy dolgozik, és ráadásul aznap lesz németórája. Így ugye nem meglepő, hogy mikor szerda reggel csörrent a vekker, semmi meglepire nem gondoltam, és már bújtam is ki az ágyból.

- Miért nem alszol még? Korán van...
- Készülődnöm kell nekem is.
- De még csak hajnali 5 óra! Bemegyek előbb, hogy el tudjalak kísérni az orvoshoz.

Ezek után nem csoda, hogy még az irodában is vigyorogtam, mint a vadalma. :) Imádom, amikor csak délelőttös vagyok, így siethettem most is haza. Időm nem volt sok, mert Nita jött fél 3-ra megcsinálni a frizurám, előtte pedig nem ártott volna végre hajat mosni - két hét után. Éhes is voltam, időszűkében is szenvedtem, míg a Fiatal Lánnyal beszélgettem telefonon, betértem útközben az - eddigi - kedvenc pizzériámba, ahol meglepetten tapasztaltam, hogy a régi dolgozók helyett vadiúj emberkékkel állok szemben (csak a futárral ismertük egymást, de vele annyira jól, hogy pontosan tudja, hol lakom, illetve hol dolgozom). 

Gyorsan kértem elvitelre egy Margaritha pizzát erős paprikával - imádom. Majd a következő párbeszéd zajlott le a pincércsajjal:

- Cím?
- X utca x szám 6-os csengő 2. emelet, jobban mondva első, de van félemelet.
- Akkor hányadik emelet is?
- Első.
- De az előbb azt mondtad második.
-~itt megismételtem a fenti mondatot~
- Hányadik ajtó?
- A baloldali (összesen 2 lakás van az emeleten).
- Jó, de hányadik?
- Nem tudom, nincs kiírva semmi, a baloldali!
- De a futárnak fel kell írnom!

Na itt már sikítottam volna... Nyugalmat erőltettem magamra, még válaszoltam egy-két hasonló kérdésre, de a borravalóról mindenki lemondhatott, pedig náluk busásan szoktam hagyni.

Nita egy orosz frizurát választott nekem, de az első próbálkozás nem sikerült tökéletesre. Mivel nem volt sok időnk - összesen másfél óra a hajra -inkább nem nyúlt hozzá, nem szedte szét. Természetesen ezt anyámnak meg kellett jegyeznie, amikor elvitt a nődokihoz! Öregasszonyos a  frizurám, mert elől az egyik tincs (a gyors futás miatt, hogy odaérjek az orvoshoz) szétjött, és előrecsúszott. 

A nődokim előtt találkoztunk Mr. Férfivel is, aki most először jött megnézni a babócát. Annyira jó most idejönni, semmi aggodalom nincs ilyenkor bennem - ami azért is baj, mert a fontos kérdéseket mindig elfelejtem, most se kérdeztem meg, hogy mi van a cisztámmal. 
Miért is ne, a vizeletmintámat otthon az ajtóban felejtettem, ami csak az orvosi rendelőbe belépve jutott eszembe, Mr. Férfi rögvest látta rajtam, valami baj van, de hallgattam, mint a sír, mert nem akartam, hogy ott mindenki előtt lecseszést kapjak. Az ég áldja, de nem kértek, nem derült ki a feledékenységem, csak vért vettek (megint tökéletes volt az eredmény: 4), megmérték a vérnyomásom (122/77 - ha jól emlékszem), illetve a súlyom: 54,2 kg. Na ezen kiakadtam, mert indulás előtt otthon megméretkeztem - ugyan csizma nélkül, és pontosan 53 kg voltam. A csizma nem adhatott rá 1,2 kg-ot, vagy mégis? 

A nődokimnak elsőként mondtam, hogy a csípőm bekattant, alig tudok lábra állni, kaptam is beutalót terhes tornára, és rám parancsolt, hogy már úgyis átlépek a 2. trimeszterbe, kezdjek el erősen tornászni, meg mozogni, illetve ajánlotta az úszást is. 
Jött az ultrahang, amit alább ti is megnézhettek (a mostani 2 perc után kezdődik). Printyő mórikálta magát, integetett az apjának, és gyönyörű kisbabává formálódott (már egyáltalán nem pondró, illetve fogadni merek, hogy az én ajkaimat örökölte :D). A nődokim tényleg ért a mesterségéhez: megkereste a lábacskáit, ujjacskáit, a szemét, az orrcsontját, megnézte a nyaki redő vastagságát (semmi anomáliát nem vélt felfedezni :D), szóval nem kellett elmenni ezért genetikai ultrahangra sem. Pontosan 57 mm volt szerdán az ülőmagassága a picinek, így nyugodt szívvel állíthatom, hogy már a 6 cm-t is meghaladta! 
Az Utrogestant abba kell most már hagynom, a terhességi vitamint továbbra is szedjem (Gravidát tanácsolta hála az égnek - tudjátok, ott van egy köpésre tőlünk a DM), nem kell már Magne B6-ot szednem, elég a normális magnézium, folsav. 
Kaptam beutalót vérvételre, toxoplasmára, EKG-re nem, azt mondta, hogy mostanság az már nem szükséges. Csütörtökön vették le a vért, de még nem tudom az eredményt...
Szóval nem vagyok veszélyeztetett terhes, nyugodtan dolgozhatom, mozoghatok, élhetem a megszokott életem - természetesen Printyővel egyetemben. És legközelebb egy hónap múlva kell megint megjelennem (pont aznap, amikor a védőnőnél is, és amikor újra vérvételre kell mennem).

maryon 9 hetes terhes...

2012. október 16., kedd

Kerüljem a villamost?!

Anyósom hívta fel legelőször a figyelmem a villamosok veszélyeire. Teljes mértékben egyetértettem vele, de mivel nem tudom kikerülni (az irodába is csak két vonalon utazom), így magamban elhessegettem a rossz gondolatokat. Mivel rosszul megyek, így általában - a baba nélkül is - átadják a helyet, most majd, ha lesz hasam, pedig biztosan találok rendes, kedves fiatalokat.
Vagy mégsem...

Szerdán eredetileg úgy volt, hogy délután dolgozom. Reggel még ágyban feküdtem, éppen a Castle új részét nyomtam be a lejátszóba, amikor SMS-t kaptam a főnöktől, hogy hol vagyok, mert ma is egész  napos vagy. Húúú, b.+! 

Ránéztem az órára, és éppen fél 9 volt, amikor már mindenképp az irodában kellett volna lennem, ha nem akartam késni. Gyorsan jeleztem, hogy most legalább 1 órát kések: fél óra elkészülés (bocsánat, ennyire egy reggel minimum szükségem van), s ugyanannyi idő bejutni a céghez.

Pont ennyi kellett mindenhez, igaz, kicsit szaladtam a villamos után, miközben azt mantráztam: "nem, nem fogok elesni" - szokásom ilyenkor megbotlani.  Nem történt semmi baj, a másik villamost is elértem. Valószínűleg azért, mert vagy kimaradt egy, vagy később indult - zsúfolásig teli volt. Az első ajtón nem is jutottam, be, a következőn kellett utolsóként fellépnem. Amivel nem lett volna baj, ha a villamosvezető megvárta volna, hogy az utolsó lépcsőfokról feljebb lépjek. Egy centin múlott, hogy nem ragadtam a két ajtó között.

Beljebb már nem jutottam, ami igazándiból nem zavart, mert a továbbiakban a másik oldalon nyílnak az ajtók. Alig indult el a jármű, felgyorsított, majd belefékezett egy jó nagyot: az álló emberek pedig dőltek, mint  a kártyavár lapjai. Egy fiatal srác meglökte az előttem álló urat, aki teljes mértékben nekem zuhant - engem szerencsére megtartott a lépcső közepén lévő korlát (éppen olyan magas, hogy kényelmesen rá lehet ülni), így az egyik kezemmel meg tudtam fogni az urat, hogy "csak" a mellemet nyomja "agyon", a hasamhoz ne érjen - azért már ugrottam volna. A mellem is érzékeny, alig lehet hozzáérni, de ha a babácskámat bántotta volna, nem álltam volna jót magamért.

Egyébként még nem látni, így a többi utas nem tudja, hogy kismama vagyok. De azt mondjátok el, hogy lehetek szép, csinos kismama, ha a nadrágjaim már most kényelmetlenek? (erről írok legközelebb)

2012. október 13., szombat

Védőnőnél


Végre elérkezett a pillanat, amikor mehettem a kiskönyvemért. Telefonomon megnéztem, hová kell mennem érte, és kiderült, hogy a szomszédos útra. Persze, pont az utca másik végén volt, és semmilyen tömegközlekedés nem jár arra. Végül is ez nem lett volna baj, sőt! Legalább sétálok egyet a még jó időben. A lakásunkban kivételesen jó idő volt, nem is gondoltam arra, hogy odakinn viszont fúj a szél.
A nap nagy kérdése pedig az volt, hogy mit vegyek fel, milyen vizsgálatokra számíthatok? Vizeletet raktam be a táskámba, mert otthon mégiscsak könnyebb pisilni, mint egy vadidegen, kitudjamilyen vécében…  Nadrágot választottam, mivel azt úgysem kell levenni, akármilyen vizsgálat vár rám, de a felsőm, már fontosabb kérdés volt: ujjatlan legyen, hogy megmérhessék a vérnyomásom, kicsit bővebb, hogy könnyedén a hasamhoz férhessenek – ezért a Nice-ben vásárolt kis könnyed, nyári topomra esett a választásom, melyre a Fiatal Lánytól kapott hosszú (majdnem földig érő), kötött kardigánomat húztam. S mivel nem gondoltam a szélre, kabátot nem vittem magammal, amit már a kapuban megbántam, de már nem volt időm visszaugrani érte.
Megtehettem volna, mert elég gyorsan megtaláltam, még úgy is, hogy a recepciós (a kartonozó) telefonálás után tudott csak útbaigazítani. 3 percet késtem, de nem volt gond, mert még előttem egy fiatal – kisebbségi – pár várakozott.  Pár percen belül végre bejutottak, én pedig leültem és malmoztam: Foursquare, SMS Mr. Férfinek, Facebook checkolás, és hatalmas kiabálás – a védőnő irodájából, majd az ajtóból. Negyed óra csúszás, amihez az én 3 percem ugye semmiség!
Behívott, leültetett, és elmesélte az előttem kiabáló kismama történetét: a lány az unokája lehetne, már 3 gyermeket adott árvaházba, azokat is ő (a védőnő) vitette el, mert az „apa” csak otthagyta a védőnő-szolgálat előtt. Ha már többször szült, olyan kérdésekre már nem fog válaszolni, hogy drogozik-e, fogyaszt-e alkoholt, mert ez diszkrimináció – ennek ellenére mindkettőre igen lett volna az őszinte válasza, most jöttek ki a pasijával, aki egyébként az utcán futtatta, az elvonóról. S most már 28 hetes terhes, ugyan mi lesz ebből a gyerekből? Eggyel több utcatöltelék…

Ne ijedjek meg, tőlem is meg fogja kérdezni ezeket a kérdéseket, hiszen kötelessége… Negyedórát késtünk, így most nem méri meg a vérnyomásom, mennyi szokott lenni? 120/70. Jó! Az nagyon jó! Kiló? 53. Mikor mérte meg? Néhány nappal ezelőtt. Jó, beírom.

S jött még félórás kérdés-felelet, végezetül kaptam sok-sok prospektust, apás könyvet, 3 CD-t egy-egy trimeszterről, nézzek szüléseket, azt mondják jót tesz, a kezembe nyomta a kiskönyvemet, s megbeszéltük, hogy majd 2-3 héttel később meglátogat a saját otthonomban.
Amivel az a baj, hogy a szomszéd utcába vagyok anyumhoz bejelentve, és nem helyesbítettem, hogy én nem is ott lakom. Szóval ha jön, akkor anyumhoz – ahol viszont mindig rend van, és nincsenek ott a lányok (akiket nem tagadtam, amikor a toxoplasmát kérdezte).
Elküldött még vérvételre, fogászatra, belgyógyászhoz – mindezt a háziorvosnak kellene felírnia, legalábbis szerinte, mert a dokim visszairányított a nődokimhoz. Így most van egy félig kitöltött kiskönyvem, amiben elírták a nevem Veronkára (végül is majdnem Viveca…), és még senki meg nem vizsgált. Majd szerdán kérek beutalókat a nődokimtól, és rákérdezek a terhestornára is (fontos, mert a csípőm mostanság mindig becsípődik, és olyankor alig tudok lábra állni).
Szerda és látni fogom Printyőt <3

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...