f

2013. december 31., kedd

Visszatekintés 2013

Instagram
A tavalyi visszatekintésből csináljunk egy hagyományt, hiszen érdekes év volt a mostani is:

  1. 173 posztot írtam ebben az évben
  2. itthon léptünk át az új évbe - a 2. trimeszterben
  3. anyum elrepült 3 hónapra Ausztráliába
  4. kisfiút vártam
  5. havonta jártam ultrahangra
  6. megtaláltam álmaim hamburgerezőjét: Marika néni kávézóját*
  7. elmentem táppénzre 3 hónapra
  8. új főnököket kaptam
  9. többször jelentkeztem kismama fotózásra - sehol se vállaltak el
  10. hormonálisan túlfeszített, bármikor robbanó idegbomba voltam
  11. továbbra is zenéket hallgattam, filmeket néztem
  12. fogorvoshoz jártam - túlságosan gyorsan termelődnek a fogkövek a számban
  13. sikeresen átköltöztünk az új lakásba
  14. veszekedtem más bloggerinákkal
  15. elestem, eltörtem a farokcsontomat**
  16. jelentkeztem a Bloggerina 2013-ra - semmi eredmény :)
  17. védőnőkkel találkozgattam
  18. fotókat készítettem
  19. babakelengyét készítettem
  20. apasági nyilatkozatot készítettünk
  21. savval szenvedtem
  22. továbbra is féltékenykedtem
  23. gyógytornásszal tornáztam, majd Flabelosszal, most semmilyennel
  24. előtejem volt
  25. jósló fájásokkal szenvedtem
  26. NST-re jártam
  27. a bokám kétszeresére dagadt
  28. türelmetlenségben szenvedtem
  29. április 20: megszületett Zseb
  30. fáradt és fáradt voltam
  31. Tisza-Budapest-Vidék közötti ingázás a nyáron
  32. szoptatás ezerrel, felesleges aggódás a tej miatt
  33. első gyereknapunk
  34. esti végeláthatatlan sírások
  35. verstanulás***
  36. hordozási mizéria
  37. fülvizsgálat előtti idegeskedés, utáni megnyugvás
  38. autót vettünk
  39. babaúszásra járunk
  40. légzésfigyelő riasztások
  41. Szigeten voltunk, majd Magna Cum Laude koncerten
  42. pukli miatt ultrahangon voltunk
  43. eséssel megint a sürgősségin kötöttem ki
  44. férjhez akartam menni, helyette összetörték a gyerekkori álmom
  45. színházban voltam
  46. anyum elment Ausztráliába, majd férjhez ment
  47. állatkísérletek ellen kezdtem el kampányolni
  48. babakutató intézetben voltunk
  49. vezettem egyedül Budapesten (!)
  50. túl vagyunk az első karácsonyon is
*azért annyira nem finom...
**azóta is kiáll egy csont a fenekem felett
***azóta se tudok több verset

2013. december 29., vasárnap

Zsebecske első karácsonya

Sok szempontból mondható első karácsonynak a mostani. Első, amikor anyum külön töltötte, első Zsebnek, első Szenteste az anyósomékkal, első karácsonya a fának is.
Apum egyedül töltötte volna, amit nem akartam, így az egész családot magunkhoz rendeltem Szentestére. Persze ez sem alakult úgy, ahogy én azt előre elterveztem... 
Anyum és az új férje (még mindig nem szoktam meg) kitalálta, hogy még 24-én is Skype-oljanak nagyiékkal, így elkerülhetetlen volt, hogy a szabadságon lévő apum ne lássa meg az utódját. Közben anyumnak sikerült jó szándékból a tőrt is megforgatni apum szívében a karácsonyi üdvözlőlapjával, szóval az alap hangulat megvolt itthon. 
Keresztapámék este helyett délben jöttek viharzottak be. Jobban mondva majdnem 2 órakor! Zseb megkapta tőlük első karácsonyi ajándékát. Imádja, de bevallom őszintén, én is. A fiúk azon röhögtek, hogy én jobban örültem Mamó ajándékainak, mint ő maga (jó, ez nem is csoda... 8 hónaposan még nem fogja fel úgy a dolgokat). 
Anyósomék pedig akkor érkeztek, amikor keresztapámék éppen indultak. Rosszul jött ki a dolog, kicsit visszás volt a helyzet... A közös vacsorából lett egy felemás ebéd-vacsora. A 10 liter halászlének több mint a fele megmaradt...
Zseb élvezte az ajándékozást. Tetszettek neki a játékok. Rengeteg mindent kapott, az apja már attól félt, hogy hová fogjuk rakni azt a sok játékot. Nekem nem volt annyira meglepő, mert emlékeztem, én is hasonlóan el voltam halmozva anno. Jó, megint kislánynak éreztem magam, és izgatottan bontogattam ki Zseb ajándékait.

Dédim karácsonykor mindig énekelt. A Mennyből az Angyalt. Most nem volt ilyen, helyette a Youtube-ról hallgattunk karácsonyi zenéket. Valahol hiányzott, de valahol mégsem. Saját ünnepet szeretnék kialakítani Zsebnek, ami nem teljesen alapul a keresztény ünneplésen. Tudom, ebbe nagy beleszólása lesz az apjának is, majd meglátjuk, milyen közös kompromisszumot tudunk kihozni belőle.
Próbáltam feldíszíteni a lakást, de maradt a tavalyi díszítés... Csak a karácsonyfa díszeket tudtam egy kicsit frissíteni, illetve az asztalra vettem kis kosarakat. Több pénzem nem volt rá... Nem mintha ötletem lett volna. Kata olyan szépen tudja feldíszíteni az otthonát. Egyszer szerettem volna én is... Majd legközelebb...

Gyerekként nem maradhatott el a csillagszóró, az évek folyamán viszont senkinek sem jutott eszébe nálunk. Szerencsére anyósom gondolt rá. A videón Zseb ismerkedik vele:

video 

25-én még tartott a vendégeskedés: jöttek a sógoromék. Viszont amilyen jó hangulatban volt előző nap Zseb, annyira nyűgösködött ekkor. Fáradt volt, nem tudta kialudni magát, és olyankor semmi sem jó neki. Ha egyedül vagyunk, akkor le tudok feküdni vele órákra is, de ha vannak nálunk, ez nem lehetséges. Próbáltam kezelni a fáradt gyerkőcöt, de nem nagy sikerrel.

26-án pedig Juli18 most született kisfiát mentünk meglátogatni. A szokásos évi karácsony partijukat a nem rég történő szülés miatt sem hagyták ki, így a babalátogatást, illetve a bulizást összekötöttük. Csak ketten mentünk Zsebbel, mert az apja lebetegedett, és nem akartam, hogy a pár hetes csecsemőt megfertőzze. Zseb igazság szerint most találkozott először gyerekekkel - a babaúszást leszámítva. Érdeklődve figyelte a többieket, a nagyobbak próbálták szórakoztatni, a felnőttekkel tökéletesen elvolt, semmi anya-mániája nem volt. Nem voltunk sokáig, mert Zseb elfáradt, de nagyon jól éreztük magunkat. Rájöttem arra, hogy most már ideje a kismanót gyerekek közé vinni, mert lenne rá igénye. Most már csak valami jó közösséget kell találni hozzá. Vagy itt vidéken, vagy otthon.*

Kicsit összecsapott lett a poszt, olyan, mint amilyennek éreztem a karácsonyi előkészületeket...


*A babaúszáson nem nagyon barátkozósak a szülők. Valahogy nincs rá alkalom...

Nézzétek meg a többi Zsebről készült képeimet is a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!

2013. december 28., szombat

L'occitane en provence

Karácsonykor nálunk csak jelképes ajándékozás van, Zseb az egyetlen, akire "költünk" is. Ehhez képest, gyermekem apja a képen látható kozmetikumokkal lepett meg - azzal a közbevetéssel, hogy fogalma sincs, állatkísérletesek-e. 
Persze, nekem fontos, így akármennyire is megörültem neki, használat előtt első dolgom volt megnézni. a PETA listáján ugyan tiltó listán van, mert Kínába is forgalmazzák a termékeiket, ahol csak állatkísérlet után lehet piacra dobni bármit is. Az oldalukon viszont a következőt írják: "A teszteket embereken végezzük, klinikai tesztek formájában. Ez történhet emberi bőrön, vagy – alternatívaként – a tojás membránján egyaránt." 
Én hiszek nekik...

Rose 4 Reines savon de bain
kiszerelés: 50 g
A 4 csábító rózsát tartalmazó fürdőszappant még nem próbáltam, azt majd otthon szeretném (most még vidéken tartózkodunk). Egy biztos: illata izgató. Már alig várom, hogy kipróbálhassam.

Rose 4 Reines Mousse de Roses
kiszerelés: 75 ml
Illata már felbontás előtt elvarázsolja az embert. Imádnivaló "csatja" van a 75 ml-es üvegnek. Kicsike kis kényeztetés. Szerintem jó sokáig eltart majd, mert nem kell belőle egyszerre sok, ahhoz megfelelőképp habzik, hogy az egész testet lemossuk egy kisebb mennyiséggel. Kényezteti a bőrt, ráadásul utána az egész zuhanyfülkében úgy éreztem magam, mintha Gül baba rózsakertjében lennék.


Rose 4 Reines Lait de Roses
kiszerelés: 75 ml
Ez már nem fog addig tartani, amíg az ugyanolyan üvegcsében lévő tusfürdő. Illata ugyanolyan kellemes, mint a másik termékké, de nem annyira erőteljes.  Tökéletesen hidratálja a bőrt, gyorsan beszívódik, tökéletes befejezése a rózsás fürdésnek. Ráadásul shea vajat tartalmaz!

Az árát nem néztem meg, hiszen ajándékba kaptam. Megéri-e az árát? Nem tudom, de ha van pénzünk, én csak ajánlani tudom! Királylánynak érzem tőle magam!

2013. december 21., szombat

Narancsos sütőtökleves

Valahogy karácsony táján jön az ötletem, hogy fakanalat ragadjak. Eddig Zsebnek sem nagyon kellett kotyvasztanom, mert még mindig 70-80%-ban csak anyatejet kap, a maradék 20-30%-ban nyers gyümölcsöket-zöldségeket.
Ősszel gyakran sütünk tököt. Nekem meg ráadásul a sütőtök leves a kedvencem, így gondolva magamra is, a megsütött tököt nem csemegeként fogyasztottuk el, hanem megcsináltam levesnek. 
Zsebnek nagyon bejött, bár nem kapott belőle sokat, mert fűszeres volt!

Fogtam egy hagymát, amit lereszeltem, és az apróra vágott fokhagymával (én botorságomra 1 gerezdet tettem bele, de bőven elég lett volna fél is, mert így mindent elnyomott) vajon megpirítottam. A sütőből előszedtem 4  tökszeletet, majd belekapartam a serpenyőbe. Lassú tűzön kavargattam, majd gyömbérrel és fahéjjal fűszereztem - nem nagyon erősre, hogy ha Zseb úgy gondolja, megkóstolhassa. Továbbra is a tűzön hagyva megmostam 4 narancsot, kettévágtam őket, és a levüket a tökre csavartam. Elvileg forrásig kellett volna utána főznöm, de valószínűleg ahhoz vagy több narancslé, vagy kevesebb tök kellett volna. Végül fél liter tejszínnel összeturmixoltam. Hiába adagoltam lassan egymáshoz a dolgokat, hiába hagytam időt a turmixgépnek, olyan sűrű lett, hogy még tejjel fel kellett öntenem. A tetejére pedig chilit szórtam.

Az íze? Nekem és apumnak ízlett, bár nagyon érezhető volt benne a fokhagyma, illetve a gyermek apja nagyon tejesnek vélte. 

2013. december 20., péntek

8 hónapos nagyfiú

Újabb hónap... A pontos adatokat nem tudom, mert most sem lett lemérve. 

Súly: este bepótolom, amikor az apja is itthon lesz. A babamérlegünk egyébként kölcsön lett adva - ezzel mérték le a karácsonyra vett halat :)

Fog: a legnagyobb kérdés mostanság. Még egy sem bukkant elő, de már minden nap azt várjuk, abban reménykedünk. Ugyan a dokinő tegnap azt mondta, hogy nem hinné, hogy az általunk mondott tünetek a foga miatt lenne, de én továbbra is vallom, hogy emiatt volt hasmenése, hőemelkedése és pöttyök a testén...

Pelenka: 4-es, és szerintem ezzel végleg ki is tartunk, hiszen akkorra intervallumot ölel fel, hogy mire kihízná, reményeim szerint szobatiszta lesz.

Ruha: 74-96 között. Bár van egy 68-as melegítője, amit még rá-ráhúzok, de arra apum mindig a "szuka" jelzőt illeti. Nálunk a kicsire, a rövidre, a nem megfelelőre szokták ezt mondani: "olyan kis szuka..." De már több ruhája van, mint nekem...

Hordozó: még ugyanazok, mert a mei tait nem kaptam még meg... A karikás kendőt hiába mutatták be, a karikájában nem tudom szépen megigazítani, emiatt jól meghúzni sem... Januárban megint jön Eszter, majd megkérem, hogy mutassa meg még egyszer.

Alvás: napközben alig. Szokott, többször is, de egyszerre keveset. Természetesen vannak kivételek, mint a mai nap is, amikor egy huzamban aludt több mint egy órát. Általában csak cicin alszik el, bár vannak olyan esetek, amikor simogatásra, tévénézésre is bealszik. Éjszaka éjfélig nyugi van, utána változó. Szopizni kétszer biztosan kelt, de van olyan, hogy tízszer is...

Egészség: tegnap voltunk először a gyerekorvosnál. Annyira, hogy először a védőnői szolgálatra mentünk, mert nem tudtam, hol a gyerekorvosi rendelő. A hőemelkedése tegnapra ugyan elmúlt, helyette apró kiütések lettek először a hátán, majd az egész testén. Mivel december 30-áig csak ügyelet lesz, így fogtam, rohantam vele a rendelőbe. Sejtettem, hogy nem fogok okosabb lenni, és igazam is lett. A tünetei vírusra utalnak, de ahogy a dokinő meghallotta, hogy megkóstoltattam vele szombaton!gyömbéres sütőtöklevesem, rögvest ráugrott, és már semmi mást nem akart meghallani: tuti biztos, hogy ételallergia. Rákérdeztem az ételallergia tüneteire, és én laikusan azt mondom, hogy nem 5 nappal később jön ki rajta, hanem azonnal... Pár napon belül elmúlik, de azért kapjon Fenistilt és kalciumot. A gyerekem ha így halad, tuti gyógyszerfüggő lesz, mert zokszó nélkül kanalazza be őket, a vasat pedig imádja.

Képesség: egyszer láttam már mászni... Igaz, elég szerencsétlenkedve a csúszós laminált lapon... A hónap újdonsága az ülés. Egyedül, minden segítség nélkül. Állni még nem próbálkozott egyedül, de ha kézben van, már csak nyújtott lábbal akar. Négykézláb is, de már állva is rugózik, kicsit hátratolva a fenekét, mint aki "becsinált", de olyan cukifalat olyankor :D Dumál. Ha fáj a foga, akkor alig sír, de magyaráz. Mindig magyaráz :) Illetve sikít, ha valami nem tetszik neki.

Beszéd: Ajjajjaj, bebe, egyszer érthetően kimondta a répát. Persze, biztosan csak véletlenül, de éppen répát kapott :) Appa, ebbe, addda, haggyaa

Evés: napi kétszer, szinte minden... Folyadéknak már kapott forralt vizet és 100%-os narancslevet, de 99%-ban még mindig minden anyatej.

Becenevek: az új: kis Pickó és Kapka... Fogalmam sincs, mit jelentenek.

Lányok: semmi új. Gi kapott implantátumot (de ez ugye, ide sehogy se tartozik...)

Videó a rugózásáról:
video

2013. december 18., szerda

Mama, úgy fáj!

Pár nap, és betölti a 8. hónapját is. Eddig megúsztuk betegségek, rossz közérzet nélkül - a "kólika" volt az egyetlen, ami sírást okozott.*
A "kismama ismerőseim" közül rengetegen jelezték már, hogy nyűgös a gyerek, mert fogzik. Nálunk eddig csak abból állt, hogy 3 hónapos kora óta nyáladzik és mindent a szájába töm. A múlt héten viszont a "semmiből" hirtelen hasmenése lett. Mindenki a fogára gondolt. Nem tartott sokáig, de fog sem bújt elő.
Vasárnap a mosolygós, állandóan vidám kisbabám helyett egy nyűgös, anya ölébe bújó kisfiút kaptam, akinek ráadásul még az orra is bedugult. Kiszívni nem hagyta, a sós vizű orrpermet is kétemberes feladat. 
Szombaton sem aludtunk, mert kétszer is beriasztott a légzésfigyelő - később betudtuk a dugulásnak, viszont a vasárnapi nyűgösség után sem jött az álmot hozó éjszaka. Folyamatosan magyarázott, miközben a keze a szájában. Nem igazán sírt, csak nyöszörgött, és egy másodpercre sem lehetett magára hagyni. A teste pedig forró volt. Megmértük a lázát egy infravörös hőmérővel, de "csak" 36,9 és 37,1 között ingadozott a homlokánál. Valószínűleg csak a lakásban lévő melegtől (min. 25 fok volt, a kandalló mellett több is lehetett) éreztem túlságosan forrónak, izzadtnak. 
Még sosem volt beteg... Most pedig láttam rajta, hogy pocsékul érzi magát, és tőlem várja a segítséget. Én meg ott voltam, de fogalmam sem volt, mit csináljak. Az ínyét kenegettem Dentonixszel, de hasztalan volt. Nyűgös volt, a ciciről le sem lehetett vakarni - azt mondják, ilyenkor jót tesz nekik a szopizás. Bágyadt volt, és egyáltalán nem mosolygott. Még senki nem látta ilyennek.
Délutánra jobban lett, akkor evett mást is, apumra nevetett, de estére megint felment a hője 37,3 fokra. Őszinte leszek, fogalmam sincs, mennyinek kell lennie, én mindig is úgy tudtam, hogy 37-38 között hőemelkedés, 38 fölött pedig láz. Nekünk többieknek is az átlag hőnk 36,8 fok volt, így lehetséges, hogy Zsebnek sem volt hőemelkedése. De én annál inkább aggódtam.
Hétfő éjszaka megint nem aludtunk, mert ha a cici kiesett a szájából rögvest sírásra állt a szája, és ha nem kapta be azonnal, éktelen ordításba kezdett. Csak úgy tudott aludni, hogy a mellkasomra fektettem. Mondhatom kényelmes volt! Szuper érzés, amikor a Mamó hozzám bújik, kis kezecskéjével simogat (nem csipked) és a finom baba illat lep be minket, viszont így aludni nem igazán lehet.
Másnap délelőtt sem javult a helyzet. A szeme csillogása eltűnt, egyáltalán nem mosolygott, ajka sírásra állt, sehogy se volt jó neki, a cici közeléből el sem vihettem. Ha elaludt, és leraktam, rögvest felébredt, ha kiesett a szájából a cici, rögvest felsírt.
Ekkor Juli18 ajánlott egy másik kenőcsöt, amit a fogorvosától kapott. Apumat el is küldtem a rendelőbe, hogy kérdezzen rá, és végül Aperisannal tért haza. Igaz, a leírásában nem éppen csecsemőknek ajánlott, de kivételesen megbízok a doktornőben, és a lehető legkevesebb krémmel bekentem neki az ínyét.  Valami lehet a kenőcsben, mert úgy néz ki, hatásos. Igaz, mintha kicsit kiütné a gyerkőcöt, de már tegnap éjjel végigaludta - kétszeri szopizással - az éjszakát.


*3 hónapig tartó esti véget nem érő sírást...

Nézzétek meg a többi Zsebről készült képeimet is a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!

2013. december 14., szombat

Magától ül!

Azt lehet a kis drágámra mondani, hogy elkényeztetett, mert nem szeret egyedül lent lenni a földön. Ha lerakom, neki nem elég, hogy kb. 1 méterre ülök mellette egy kanapén. Ő azt szeretné, ha én is a földön feküdnék mellette, vagy ő ülhetne mellettem - ilyenkor a táskámba turkálna, vagy éppen a laptop zsinórját rágcsálná. 

Éppen készültünk be a városba, de előtte tisztába szerettem volna rakni. Beraktam a "játszótérre" (a háta mögött van az ajtaja), majd bementem a szobánkba. Ahogy megérezte a talpa alatt a talajt, már sírt. Semmi baja nem volt, csak hisztizett. Még hogy egy 7 és fél hónapos nem hisztizik! Dehogynem!
Pár percre tűntem csak el az orra elől, amíg összeszedtem a popsikenőcsöt, a törlőkendőt és egy tiszta pelust. Mire kiléptem az ajtón, átkúszott a legközelebbi pontba, és...ÜLT!
Közben sírt, a kezét emelte, hogy vegyem fel, de MAGÁTÓL FELÜLT!

Muszáj volt lefotóznom, így hagytam még egy-két percig sírdogálni. Azt hitte, hogy nem értem, és nem fogom felvenni, így még keservesebben zokogott, már könnyes volt mindkét szeme. MÉgis megérte! Megörökítettem az ELSŐ ÖNÁLLÓ FELÜLÉSÉT!

Olyan büszke vagyok rá!

Nézzétek meg a többi Zsebről készült képeimet is a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!

2013. december 13., péntek

Happy Skin natural handmade cosmetics

 Az állatkísérletek mentes kozmetikumokat egyre jobban szívügyemnek tekintem. Már írtam, hogy szeretném átalakítani az általam használt termékek listáját. Kata hívta fel a figyelmem a Happy Skinre, mely magyar termék, 90%-ban vegan és ÁLLATKÍSÉRLET MENTES. 
5 terméket rendeltem, mert így volt ingyenes a házhoz szállítás. Továbbra sem szeretek netről rendelni, mert nem tartom megbízhatónak. Én jobban szeretek bemenni egy – közeli – üzletbe és személyesen megszagolni, megnézni, megvenni a termékeket, és ebben a Happy Skin sem változtatott meg.
A kis dobozban a következő termékek voltak:

Rubin szájfény szőlőmagolajjal 
kiszerelés: 10 ml
ár: 890 Ft.

Gimnázium óta használok folyamatosan ajakápolót. Mivel a rúzsokat nem szeretem (kiszárad tőle az ajkam, plusz rögvest lenyalom), így az állatkísérletes Labello gyümölcsöseit használtam, mert az nem csak ápolt, de színt is adott az ajkaimnak. Ez a mostani választásnál is perdöntő volt.
Emellett a 4,8 g Labello olyan 5-600 forint környékén szoktam beszerezni, néhol drágábban, így a 890 forint nem sok a 10 miliért*. Nem csak a mértékegység megadásában tér el a kettő egymástól, hanem kiszerelésben is. Amíg a Labello egy kényelmes rúzsformájú, addig ez a szájfény tubusban van – ami számomra igencsak szokatlan. Kata szavaival élve mégis egyszerű a használata, „"belepuszilok" és már ragyognak is az ajkaim.” A puszit még lehet alkalmazni, kíváncsi vagyok, milyen megoldást fogok találni a későbbiekben, amikor a mennyisége csökken…
Finom, kívánatos szőlő illatú, és az íze sem olyan rossz.** Szerintem csillog tőle az ajkam, szóval megfelel rúzshelyettesítőnek, és a kiszáradás ellen is véd.


Meggyőzött!

*átváltásban mindig is hüle voltam, de kb. ugyanannyinak tűnik,
**Kata ellenezné ezt J

Írisz női dezodor levendula és narancs illattal
kiszerelés: 50 ml
ár: 1490 Ft.
Mivel mindig is büdösödő izzadós típus voltam, így mindig is fontosnak tartottam a dezodorok használatát. Még gimiben megtaláltam a kedvenc parfümömet és a hozzátartozó golyós dezodort a Perceive-t*. Azonban az Avon is állatkísérletes, muszáj váltanom. Ez az egyik legnagyobb problémám, hiszen legalább 15 éve használtam, és tökéletesnek bizonyult. Sosem éreztem magam büdösnek utána.
A Rossmannban belefutottam a vegan Alterra golyós dezodorba. Isteni illata van, de nem ér sokat… Emiatt próbáltam ki az Íriszt. Kiszerelésben, árban körülbelül egy kategória, mindkettőnek hasonló az illata (az Alterra citomfüves).

Ez sem az igazi, emellett is érzem egy idő után a testszagot, de adok neki még egy esélyt!

*890 Ft és 50 ml



Mediterrán női tusfürdő levendulával és citrommal
kiszerelés: 100 ml
ár: kedvezményesen 990 Ft.
Eddig Avont, vagy Niveát használtam (átlag 650 Ft/200 ml). Ezek után mikor megláttam a 100ml-s tusfürdőt kicsit keveselltem. Fürdőszivaccsal fürdök, arra kevés kell, így reményeim szerint sokáig eltart, viszont a gyerek apja pár alkalommal el fogja használni a neki vásárolt férfi megfelelőjét… Illata isteni, a bőrömnek is tetszik. Így kedvezményesen még azt mondom, hogy nem bántam meg, de 1.200-ért már nem biztos, hogy meg fogom venni következő alkalommal…

Drága, de aki megteheti, mindenképp!







Fairy szilárd testápoló aloéval
kiszerelés: 35 g
ár:1490 Ft.
Ettől féltem a legjobban, mert szilárd testápolót még sosem használtam. Ráadásul drága is, plusz nagyon kicsike (a képen jól látható, hogy egy A/4-es lapon mekkora). Illata elvarázsolt, és ahogy bekentem vele a testem rögvest mesevilágban találtam magam. Egy légmentesen zárható nejlontasakban van, amibe beragad, alig lehet kiszedni belőle (most ráadásul a szállításkor össze is nyomtam, szóval nem tudom, hogyan fogom legközelebb kihalászni belőle). Nagyon gyorsan olvad, szóval arra gondoltam, hogy egy üres tégelyes dobozba „összetöröm”, és abban tárolom. Nem tudom, hány alkalomra lesz elég, eddig kétszer használtam. Imádom, még 4-5 óra múlva is olyan selymes tőle a bőröm, mintha akkor kentem volna be magam.

Imádom, de piszok drága!

Összegzésképpen:

A termékek nagyon jók, de nem átlag pénztárcának valók. Nem tudom, hogy a többi „handmade” és vegán termékek között hol van, mert még csak most ismerkedek velük, de a havi 100.000 forintos fizumból nem biztos, hogy megengedhetném magamnak az állandó használatukat. A samponon gondolkoztam még, de mivel a sarki bio fordrásznál kb. 1000 forintért lehet kapni faith in nature levendulás, 250 ml-es kiszerelésű, „nyuszis” jelölésű sampont, így kihagytam, de ha valakit érdekel, megkérjük Katát, számoljon be róla J

2013. december 12., csütörtök

A nagy nap

Ma ment férjhez anyum...
Tudtam, örültem a boldogságának...
Mégis, amikor átküldték a képeket, azzal a szöveggel, hogy még sosem látták ennyire boldognak, elsírtam magam...
Gonosznak éreztem magam, mert nem tudtam tiszta szívből gratulálni nekik... Mert nem boldogságot éreztem, hanem valami fájdalmat...
Nem tudtam meghatározni, miért érzem hirtelen ilyen pocsékul magam, amíg Fiatal Lány rá nem világított 3 dologra...
Anyum új életet kezdett... Félek, hogy ebbe én már nem tartozom bele. Az esküvőn, aminek a legszebbnek kellett lennie az életében, nem voltam ott, amíg a mostohahúgom (waazz, 30 évesen még ilyenem is lett!) ott lehetett... Én még egy meghívást sem kaptam...
Ezzel már biztosan elveszítettem a családom. Még októberben élhettem egy álomvilágban, abban az egységben, amit megszoktam gyerekként. Egy hónapig megint gyerek lehettem, ami már sosem fog előfordulni. Ráadásul a saját családomat sem sikerült még létrehoznom, hiába szültem egy kisfiút. Egyedülálló vagyok a nagyvilágban egy csecsemővel a karomon...
És irigy vagyok, de nagyon! Nekem kellett volna férjhez mennem, nekem kellene családot alapítanom, de semmi ilyesmivel nem szolgálhatok, sőt a lehető legmesszebb állok tőle. Hiszen a gyermekem apja nem fogja sosem azt biztosítani, amire szükségem lenne. Biztonságra, tiszteletre, büszkeségre vágyom...
Így anyum, aki eddig a legközelebb állt hozzám, boldogságának sem tudok felhőtlenül örülni. Dühös vagyok, mert félek, mert jelen pillanatban ő vitte el a babérokat, nem pedig én...

De biztos vagyok, hogy néhány napon belül az érzéseim elhalványulnak, és már őszintén fogok nekik gratulálni és sok boldogságot kívánni...


2013. december 9., hétfő

Úszni voltunk


Továbbra is járunk (most már vasárnap) babaúszásra.
Egyre jobb, Zseb egyre kevesebbet sír, talán már élvezi is. (Vagy csak úgy van vele, hogy faarccal elviseli, ha már nekünk örömet okoz...)
Most a "tanárnénink" megbetegedett, így egy másik hölgy tartotta az órát. Apumnak jobban tetszett, mert ő nem egy játékbabával mutogatta meg a dolgokat, hanem mindig az egyik kisbabával. 
Zseb már a nagyok közé számított, aki már "régóta" jár, így többször ő volt a bemutatóalany. Egy idő után mondjuk megunta, és ennek hangot is adott... 

Nem tudom, hogy mennyire szabályos a megosztása, de itt van egy videó Zseb bemutatójáról.

2013. december 4., szerda

Egérke

Az egér birtokba vette a számítógépem
Hétfőn úgy éreztem, hogy túl vagyok valami nehezen - tudtam, hogy a látszat csal... Megkönnyebbültnek éreztem magam, ugyanakkor kimerültnek is. Az utóbbihoz szerintem hozzájátszódott az is, hogy éjjel semmit sem aludtam, mert vidéken hagytuk Zseb légzésfigyelőjét... 
Délután 3 volt, amikor hazaértünk Mr. Férfival, aki szabadságot kért miattam. <3
Sok időnk lett volna még, bármit tehettünk volna, de olyan fáradtnak éreztem magam, hogy semmihez sem volt kedvem. Zseb jó kisfiú módjára eljátszadozott a "játszótérnek" becézett karámban, míg én elővettem még terhesség alatt vásárolt origami-lapokat és a járműveket tartalmazó oktató füzetecskét hozzá. 
Többszörösen megbuktam. Az autóknál már az alvázat nem tudtam meghajtogatni... Sebaj, keresek a neten valami könnyűt! Jött az egér. A füléig eljutottam, de ott megint meghaladta a tudományom a következő lépés. Mr. Férfi mérnök lévén sokkal precízebb, mint én. A kézügyessége is megvan hozzá. 
Szóval ő fejezte be, így van most már egy kis egerünk...

Más, de olyan idegesítő. A többiek blogját mindig a telefonomon olvasom, mert a gépnél arra van a legkevesebb időm. A telefon pedig mindig nálam. Amíg volt Google Reader, minden jó és szép volt, de aztán megszűnt. Elkezdtem használni a Feedlyt, de az mindig olvasottá tette az írásokat, és így eltüntette, sehogy se tudtam visszavarázsolni őket. Most megtaláltam a Digget, tök szupi,olyan, amilyet anno megszoktam, DE nem tudok vele sehol se kommentelni. Szóval zugolvasó lettem :((( Valakinek valami ötlete? 

2013. december 1., vasárnap

Katától


Advent 1. vasárnapja

Én nem vagyok nagyon vallásos. Jobban mondva mégis az vagyok, de a nagyszüleim nagy bánatára nem a katolikus kereszténység hitében hiszek. Ettől függetlenül, mivel a család eddig is megünnepelte, én is megünneplem a nagyobb ünnepeit. Húsvét, Pünkösd, Mikulás, Karácsony... És az Advent...
Szeretem ezt a fajta várakozást. Egy-egy gyertya ég az ebédlő asztalán - mondjuk nekem a gyertyamágia mindig is a szívügyem volt. Lassan itt a karácsony, az év legszebb ünnepe. Készülődés, ajándékozás, vacsora, család, egy kis pihenés. Mr. Férfi éves szabija, amikor mindketten itthon vagyunk.
A mostani ünnep mégsem lesz olyan, mint az eddigiek... Anyum nincs itt, helyette viszont Zseb első karácsonya lesz... Valahol félek tőle... De azért a várakozás megvan...
A gondokat, teendőket, félelmeket söpörjük mára a szőnyeg alá, és inkább

Gyújtsunk meg egy lila gyertyát!

2013. november 30., szombat

Farkast kiáltani...

Francba....
Tegnap írtam a SIDS-vizsgálatról, ahová nem vittük el végül Zsebet,  mert azóta nem volt riasztás...
Ahogy tegnap leírtam, éjjel háromszor jelzett a légzésfigyelő. 
Először csak rezgett, remélem, Zseb megmoccant, így nem ért hozzá... Viszont nekem nem kellett hozzá nyúlnom, működött tovább rendesen... Másodszorra leesett a pelusról... Harmadszorra...
A gyerek hanyatt aludt, mozdulatlanul. A jelző pedig sípolt istenigazából. Hozzáértem a hasához, de nem éreztem semmit se. Kicsit megmozdítottam, továbbra is semmi... Még mindig gyengéden, mégis erőteljesebben, mire az alvó gyerekből egy hangosabb levegővétel "szakadt fel". Nem ébredt fel rá, de megint szuszogva lélegzett...

2013. november 29., péntek

A dokinőről pár sor...

Kiakasztott a gyerekorvos....

Utoljára 5 hónaposan voltunk. Mikor betöltötte a félévet, telefonáltam a védőnőnek, hogy most vagyunk 6 hónaposak, de nem vagyunk otthon két hétig. Semmi gond, menjünk a legközelebbi keddi nap, amikor már tudunk.*

Két hét múlva (november 5-én, mert még akkor anyum is itthon volt) mentünk. A védőnő nem is emlékezett rá, hogy megbeszéltük*, sőt kiderült, hogy másik védőnőnk lesz, mert az eddigi csak helyettesített.  A gyerekorvos pedig szerdán rendel...

Rákérdeztem a gyerekorvosra, mert meg akarom mutatni Zseb szemét - tudni véljük, hogy néha bebandzsít. Ráadásul a kórházban a gyerekorvos még rám is hozta a frászt: genetikailag örökölhette tőlem a szembetegséget. Oké, nagy valószínűséggel én az oxigénhiány miatt vagyok a jobb szememre kancsi, plusz vakocska, na meg azért nem húzódik fényre a pupillám, de ezt sosem vizsgálták. Mi van, ha mégsem? Zseb is örökölhetett valamit? Bár elég felületesen kezelem a gyereknevelést, ilyenkor előjön belőlem a paramami.

Megbeszéltem az új védőnővel, hogy akkor legközelebb 7 hónaposan megmutatom a dokinőnek is. Hozzátette, hogy most már elég 2 havonta bemutatnom a "kölköt", nem kell havonta. Tőlem...

Másnap azért be kellett volna mennem a receptekért, de mivel Mr. Férfival éppen összevesztem (ebből ő nem sokat érzékelt), anyum meg repült el, így elfelejtődött, utána meg megint csak nem voltam itthon. Hétfőn mentem be értük, mert Juli18-nak úgyis mennie kellett. A recepteket nem találta meg a védőnőm, viszont szerdán a 7 hónapos státuszunk miatt úgyis jövünk a dokinőhöz.

Jöttünk is... És kaptunk a fejünkre... Hová tűntünk? Miért nem vittem szeptemberben/októberben? Mert fél éves koráig minden hónapban meg kellett volna mutatnom! Sőt mutassam a leleteket is! Na itt már köpni-nyelni nem tudtam, mert semmilyen beutalót sem kaptunk... SIDS-kivizsgálásra el akartam vinni, de végül nem mentünk... A bordájára nem adott papírt, bár azzal elmentünk a Heim Pálba sebészetre. Csípő ultrahangra akartam vinni, de arra sem adott papírt, mert feleslegesnek érzi... Arra emlékezett, hogy anno elküldött audiológiára... Igen, de az 5 hónappal ezelőtt volt, és már akkor megmutattuk az eredményt... Nem baj, előkerestem mind a fülvizsgálat eredményét, mind a sebészi ambuláns lapot... Hadd örüljön!

Persze, mindent rendben talált a Mamónál! A szemére azt mondta, hogy 1 éves kora előtt felesleges elvinni szakrendelésre, de ha gyakori a bandzsítás, akkor beutaló nélkül, időpont kérés után elvihetem egy szemészhez. Viszont amiatt ne aggódjak, hogy tőlem örökölt volna bármit is ilyen téren, sőt ő nem lát rajta semmi elváltozást. Értelmesen figyelt a manó, követte mindkét szemével a dokinőt, szóval így első látásra egészségesnek tűnik!

Megmérték Zsebet 73 centi :)

*mondtam, hogy 2 hét múlva...


Nézzétek meg Zsebről készült képeimet a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!

2013. november 28., csütörtök

Hogyan közlekedünk kettesben Zsebbel?

Hétfőn kiderült: jó páros vagyunk Zsebbel!

Mr. Férfi csak hétfő reggel ment tovább. A vonatállomásra mi vittük ki Zsebbel. Ekkor még könnyű dolgunk volt, mert Mr. Férfi berakta az autóba Mamót. Szépen, precízen be is kötötte, a gyerek egy játék zsiráfot harapdált. 

A következő úti célunk az Okmányiroda volt, hogy Zsebnek készíttessünk egy személyi igazolványt. Mr. Férfi talált egy párizsi utat decemberre, de ahhoz, hogy külföldre menjünk, kell a mamónak is egy irat. Nem szóltam senkinek, nem akartam, hogy segítsenek. Ennek ellenére apum odatelefonált, de már későn, akkora szinte végeztünk. Viszont ne haladjunk olyan gyorsan!

Megálltam a bejáratnál. A mozgássérült parkolót elfoglalták, de volt még mellette pont annyi hely, hogy a mi, drága KIÁNK is elfért. Zsebet kivéve a hordozóból, az autónak dőlve magamra kötöttem a karikás kendőmmel. Napközben többször is megcsináltuk, de most sikerült a lehető legjobban! Többen kérdezték, hogy segítsenek-e, de mindenkit elutasítottam. Sőt a liftet sem használtam, ami mellett parkoltam, inkább kapaszkodva a lépcsőt választottam. A babó mellett még vinnem kellett a táskám és egy mappát, amiben a gyerkőc papírjait gyűjtöm. Zseb mindenáron meg akarta szerezni hol az egyiket, hol a másikat. Sokan voltak benn, de pont annál az ablaknál senki sem állt, ahol a személyi, lakcím, útlevél intézését tüntették fel. Igen ám, mégsem oda kellet elsőként menni, mert még fotózkodni is kell a manónak. Az első ablakhoz küldtek, de a számozás 15-től kezdődött, ott viszont rengetegen várakoztak. Inkább kimentem megkérdezni a recepciót, hol intézik a kisbabáknak a személyit, de onnan visszaküldtek ahhoz az ügyintézőhöz, akinél voltam. Zseb még ekkor vigyorgott, tetszett neki, hogy a derekamra - inkább kicsit elől, mint teljesen oldalt - van kötve. 
A sornál kedvesek voltak az emberek, Zsebre hivatkozva előre engedtek. Az ő papírjait könnyen elővettem, viszont a mappát tartva, Zsebbel féloldalasan a pénztárcámban alig találtam meg az én irataimat. A személyim helyett a jogosítványomat adtam oda, amire megkérdezték, hogy a személyim lejárt-e. Nem, csak nem találom...
A fotó készítésénél segítettek. A cuccom leraktam egy kis padkára a fotózó fülkében, ott egyensúlyozott a mappán a táska, én meg imádkoztam, hogy le ne essen. Zsebet kiszedtem a kendőből, majd a széket felemelve az ölembe vettem. Egy hölgy fehér lapot tett közénk, hogy az én fáradtságtól beesett arcom ne látszódjon. Három próbálkozásra sikerült a fentebbi kép. Channah a Facebookon azt írta, hogy "végre valaki, aki nem bűnözőnek néz ki a személyijén". :)
Visszakötni már nem ment olyan jól: a vállamnál összecsúszott a kendő, nem jól húztam meg, így a végére nagyon megfájdult a nyakizmom... Ezért is kifelé lifttel mentem.

Zseb már az autóban ült, amikor nagypapám odaért. Aggódott, ezért titokban meg akarta nézni, hogy boldogulok. Elkésett, mert már végeztem. Így nem volt más tennivalója, mint beülni az autóba, és élvezni, hogy hazaviszem.Úgyis hozzájuk akartam menni kávézni. 
A bejárati ajtajuknál van 2 lépcsőfok. Ha nincs nálam semmi nehéz, ha nem magas sarkúban vagyok, könnyedén fel-lerohanok rajta, de Zsebbel egyáltalán nem mertem még megkockáztatni. Ilyenkor mindig felhívom őket, hogy jöjjenek le értünk. 

Fél órám volt meginni azt a fahéjas lattémat, amit csak nagypapám tud elkészíteni, mert fél 10-re megbeszéltük Juli18-cal, hogy elmegyünk a védőnőnkhöz. Neki még egy utolsó megjelenése volt szülés előtt, nekem meg receptet kellett kérnem. Mivel Jui18 éppen a 9. hónapban van, így nem kérhettem meg Zseb cipelésére, muszáj volt megint magamra kötni. A védőnőnél a lépcső korlátja nem éppen felhasználó barát, sőt van még egy különálló lépcsőfok is, ahol nincs kapaszkodó: muszáj volt Juli18-ba kapaszkodnom. Valószínűleg fáradt voltam, mert egyre nehezebben ment a gyerek cipelése. 

Zseb is elálmosodott, ha bekerült az autóba, mindig elaludt. Ráadásul még beültünk enni egy sajtrolót a város legújabb cukrászdájában. Éppen egy barista tanította be a dolgozókat. Nem bírtam megállni, hogy ne kérjek egy lattét. ;)
Kávézás közben Zseb szopizott, majd bealudt. Amennyire féltem a kezdetekben, hogy nincs tejem, annyira van még most is. Az egyikből eszik, a másikból a mai napig csöpög. Volt melltartóbetétem (igaz, elcsúszott), de még a vastag téli pulcsimon is átütött a tej. Mamóm bealudt, de muszáj volt felébresztenem, mert nem maradhattunk olyan sokáig. 

Vissza nagyimékhoz, majd ebéd után nagyim nővéréhez. Nagyim nem akarta, hogy bemenjünk, ő már küldött volna haza:
  - Ne menjél már! Majd holnap bemész hozzá! 
- Jó, akkor holnap. 
- Akkor felhívom, hogy nem mész. 
- Ne, ne hívd!
Persze, hogy bementem. Zseb rám kötve. Befelé nem is volt gond, de mikor látta nagyim nővére, hogyan kötöm magamra, már mindjárt sopánkodni kezdett. Jaj, nem bírod! Jaj, le fog esni! Jaj, el fogsz vele esni! Oké, nem kötöttem fel helyesen, de azért mégiscsak!

Itthon ütköztem egyedül akadályba. Bejönni az autótól még ment. Na de itthon nem tudtam letenni a gyereket, hogy levetkőzhessek és felvihessem az emeletre. A földszinten csak az Ikeás etetőszék volt, de abba nem tudom berakni. Jobban mondva igazán még nem próbáltam, hogy sikerül-e, de nem akkor akartam, amikor egyedül voltunk itthon. Sáros bakancsban (nagyim előtt sár volt), kabátban felbaktattam az emeletre, a gyereket kabátostul leraktam a babakarámba, majd lementem levetkőzni, és végül levetkőztettem a már síró gyermekem. Zsebnek nem tetszett, hogy leraktam a földre... Annyira nem, hogy egész délután ott kellett mellette feküdnöm, mert egyedül nem maradt el... Eljátszott magának, írhattam mellette, de nem hagyhattam ott, nem állhattam fel mellőle.


Nézzétek meg Zsebről készült képeimet a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!

2013. november 21., csütörtök

Lány a havazásban

Havazott. Apró pelyhekben hullt alá.  Zúzmarás fák dideregtek a csend borította tájon.  Egy köpenyes alak közeledett, apró lábnyomokat hagyva maga után.

A sötétbarna posztóba burkolózó megállt az egyik fa tövében. Óvatosan, mint egy űzött vad, visszanézett, de a saját nyomain kívül nem láthatott mást.  Egy halovány, szinte csont sovány kéz bukkant elő a vaskos anyag mélyéről, majd a csuklyáját lesimítva egy vékony, kissé beesett arcú teremtés nézett a fa irányába. Szürkés szemei belevesztek a hóesésbe, miközben tenyerével a fa kérgét simogatta, és színtelen ajkaival suttogni kezdett...

2013. november 20., szerda

7 hónapos a kis Buddhám


súly: legutóbb 8,5 kiló volt, azóta nem mértük, de fogadni mernék, hogy hízott :D Majd a hétvégén ráteszem a babamérlegre, és majd update-lem. :)

hossz: ugyanaz. Azóta nem tudom, de apum szerint nőtt :)

fog: nuku... már 4 hónapja szenvedünk vele, nyáladzik, 2-3 ujja állandóan a szájában, de még semmit sem látni az ínyén...

pelenka: 4-es, de amekkora intervallumra van, van egy olyan érzésem, hogy ezzel kitartunk, míg szobatiszta nem lesz. Én 11 hónaposan lettem az, így anyum már 8 hónaposan biliztetné Zsebet. Én még nem döntöttem el, mikor lesz "érett" hozzá.  Valahogy úgy gondolom, hogy majd, ha ül és valamilyen szinten kommunikál (a mostani sírás, nyöszörgés, dühös csapkodást leszámítva. Valami jelezés, öözés, ami csak azt jelenti)

ruha: 74-86 között bármi, bár már 80 alattit egyáltalán nem veszek, az is inkább 86. Oké, vettem már 94-est is, mert elnéztem...

hordozó: babakocsi forever :) a régi, az új, csak tologatni lehessen. Karikás kendő is bejön még, olvashattátok a Tescós "kalandunkat". Esztert mindenkinek csak ajánlani tudom! Már nagyon várom a mei tait, kíváncsi vagyok, az mennyire fog megfelelni. Remélem, nagyon :)

Alvás: egyik nap szuper, a másik nap pocsék. Ezt még az sem befolyásolja, hogy nap közben mennyit alszik. Ha délután kivisszük sétálni, akkor többet, bent nem nagyon akar. Igazság szerint 99%-ban csak cicin alszik el. Az idő átállítás nagyon megviselte, és azóta sem normalizálódott.

Egészség: semmi különös, nagyon szépen fejlődik, gyógyszert nem kap, csak a D-vitamint :) Mosolygós csillagszeműm :) Széklete még mindig hetente egyszer van, de már nem feltétlenül kell hozzá málna/szeder turmixot innom.

Képesség: A hétvégén Channah megmutatta neki, milyen négykézláb állni, azóta megcsinálja saját maga. Kedvenc játékai: telefon, laptop, távkapcsoló, zsinór. A lehető legrafináltabb módon szerzi meg magának ezeket. Nagyon is rafinált. Rugdosta a laptopom, leállítottam és rászóltam, hogy nem szabad, erre elmosolyodott, és újrakezdte. Ezt megismételte vagy 100x. Imádja a könyveket (megenni), sajna tévét néz, de ez az én bűnöm, mert mellettem mindig szól valami. 

Evés: most már ténylegesen elkezdtük a hozzátáplálást. Igaz, naponta egyszer kap még szilárd táplálékot, de nem válogatunk, mindent kap. A múlt héten vettem neki egy 10 hónaposaknak szánt halas bébiételt. Megette, ízlett neki és nem volt semmi baja tőle. Apja currys humusszal, valami spenótos szósszal kóstoltatta, amik nagyon is bejöttek Zsebnek. Tegnap megevett egy teljes üveg sárgarépapürét marhahússal... 

Becenevek: semmi új: Mamó, Édes, Virágszál, Bogárka, Drágaság, Cukorborsó, Manó, Baba 

Lányok: már együtt etettük őket. Zseb a csípőmre volt kötve, az idősebbet (Gi) fogtam és a kezemből evett, míg Kicsi a ketrecben kapta meg a csirke husit. Git már simogathatja, de a Kicsihez még jó sokáig nem engedhetem. :(


Nézzétek meg Zsebről készült képeimet a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!

2013. november 18., hétfő

Fáradtság...

Hétvége, amikor együtt a család. Apa együtt lehet a fiával... Gondoltam Mr. Férfi is leveszi legalább vasárnap a terhet a vállamról, de úgy éreztem, hogy még ekkor is én vagyok az egyetlen, aki Zsebbel foglalkozik. Ő most elmegy vásárolni, mosást tesz be, sír, etessem meg, sír, nyugtassam meg, mert ő nem tudja... Közben az édes kis fiúm is rátett egy lapáttal, olyan nyugtalan volt, mint amilyen nem szokott lenni - csak játszani kellett volna vele, de nem ment, mert én is egy idegbeteg állatra hasonlítottam.
Próbáltam helyt állni, de amikor Zseb - direkten - azzal kezdett el játszani, hogy a laptopomat rugdosta (amitől a bekapcsolt gép olyan szépen zuhant vissza mindig az asztallapra). Vagyis, még mindig volt egy hajszálnyi türelmem, de a laptopommal felborította a dobozos ciderem, amit ráadásul fejjel lefelé állítottam fel - ÉN! -, és a jegyzeteimről, a földről, a frissen mosott köntösömről törölhettem fel, akkor azt mondtam, hogy ELÉG!
Ránéztem az üres cideres dobozra, amit ugyan felbontottam, de végül nem ittam belőle egy kortyot sem*, ledobtam a feltörlő ruhát, majd zokogva kimentem a fürdőbe. Szegény Mr. Férfi el sem tudta képzelni, mi bajom van...
Nem érdekelt már semmi, ha én akkor nem megyek el, felrobbanok. Így felvettem egy két számmal nagyobb nadrágot, ami menet közben többször majd' leesett rólam, úgy kellett megtartanom a tömegben, a laptopom és beültem az autóba. A legközelebbi Costa Coffee-ig elautókáztam - életemben először egyedül Budapesten! - és két és fél órán keresztül mézeskalács lattét ittam, miközben dolgoztam...
A kávétól ugyan felpörögtem, este alig bírtam elaludni (Zsebbel egyetemben), viszont továbbra is hullafáradtnak éreztem magam. 
Annyira, hogy sikeresen olyan mélyen bealudtam, hogy nem ébredtem fel arra, hogy Zseb éjjel a cicit keresi. Hálógalérián alszunk, ahová csak egy matracot terítettünk le, mert az ágyunk már nem fért volna el. A matrac fejrészéhez pedig polcokat, ahová anno Mr. Férfi a legóit pakolta. Mióta Zseb is velünk alszik, és rájöttünk, hogy a legós dobozokat fel tudja nyitni, az alsó polcokról eltüntettünk mindent. A nagy forgolódás közepette a kis manóm így most könnyen bemászhatott a legalsó polcra. Sötét volt még, én félkómásan kerestem a manócskámat, de nem volt a helyén. Ekkor vettem észre, hogy a fal és a matrac között van a feje, míg a testével a polcon gubbaszt.
Egyedül képtelen voltam kihalászni onnan, különben is, nagyon féltem, hogy a fejét be ne verjem valamibe, Mr. Férfi volt az, aki segített mellém tenni. Zseb felébredés nélkül fordult is hasra - meg sem lehetett fordítani, majd a fejével rácuppant a mellemre, és aludt tovább. Féltem, hogy megfullad, de nem hagyta arrébb tenni magát, még azt se, hogy esetleg a másik mellemre tegyem. 
Olyan volt, mint egy éhes pióca. Megkaparintotta és nem engedte!


 *kb. annyit szoktam a szoptatás miatt...

2013. november 15., péntek

Tengeri cimborák

Amikor leültem, azt hittem megint cogito... témában írok. Egy "nem akarok" listát akartam írni, de aztán észrevettem egy "könyvecskét"...
 Tegnap az egyik legjobb barátom éppen hiányolta az írásaim... Most - életemben először - megpróbálkoztam egy mesével. Ne várjatok tőle túl sokat!


Bruno, a közönséges kis bohóchal boldogan éldegélt a korallok között. Szeretett a virágállata mellett úszkálni, de mégis úgy érezte, világot kellene látnia. Ezért odaúszott Blue barátjához, egy ibolyaszínű halacskához, aki egy fésűskagylóval diskurált:

- Hagyd azt a színes kagylót, és jerj vélem egy tengeri utazásra!

Bluenak nem kellett kétszer „mondani”, már csápolt is az egyik uszonyával a fésűskagyló felé, és úszott is tovább Bruno kíséretében.

A két cimbora nem tudta, mely áramlatokkal haladjon, amíg egy furcsa, de annál gyönyörűbb lényre lettek figyelmesek. Gyorsabbra fogták a csapkodást a farkuszonyukkal, és követni kezdték a „szirént”a nyílt tenger felé.

Bella a fiatal delfin észrevette, hogy követik. Lassított tempóján, miközben vissza-visszapillantott az utána loholó picurka halakra.

- Mit csináltok ti?

A két halacska megijedve a váratlan hangtól egymásnak úszott. Hirtelenjében azt sem tudták, hol vannak, és mi célból jöttek a hidegebb hőmérsékletű vízbe. Dadogni kezdtek, egymásra mutogattak, szegény Bella semmit sem értett belőle.

- Értem én! Tetszett a fejdíszem?

Mutatta meg a fejére tűzött rózsaszín virágszirmokat, amik szépen a delfin lány bőrére tapadtak. A fiúk el sem tudták képzelni, hogyan nem mosta még le a tenger arról a szép, sima bőrről, de udvariatlanságnak vélték volna megkérdezni. Nem is kellett nekik, mert Bella sípoló hangon felkacagott:

- Tetkó! Szóval mit kerestek erre felé?
- Világot látunk!

Szedte össze a bátorságát Bruno. Bella szemei elkerekedtek, szája tátva maradt a csodálkozástól, amitől a bohóchalat még inkább büszkeség fogta el a tettük miatt.

- Új dolgokat, barátokat szeretnénk szerezni, ezért úgy gondoltuk, hogy elmegyünk erről a korallzátonyról, megnézzük, milyen az élet máshol…
- Veszélyes… - sóhajtotta Bella, de a hangjában megjelenő szomorúság gyorsan tovaszállt. – Éppen Lilla barátnőmhöz készültem. Gyertek velem!

A két kicsi hal egymásra nézett, és bólintott. Persze, hogy követték Bellát a veszélyes vizekre! Ahogy egyre hidegebb lett a víz, egyre közelebb haladtak a víz felszínéhez. Alattuk egyre sötétebb lett, egyre félelmetesebb, de a két fiú nem nézett lefelé, csak előre, Bella farokcsapkodásait követték.

Kiderült, hogy Lilla nem olyan gyönyörű teremtés, mint barátnője Bella, hanem egy hatalmasra nőtt cethölgy, akinek a kedvenc időtöltése a planktonok kiszűrése a vízből. Egy jó kedélyű, barátságos, vendégszerető asszonyságnak ismerték meg végül, aki plankton uzsonnával kínálta újdonsült vendégeit.

Eközben a fiúk másik legjobb barátja Ciceró, a csikóhal, Bluet kereste a kagylónál. A néma kagyló elmutogatta, hogy a barátaik veszélyes útra indultak, ki a nyílt tenger felé, egy hidegebb áradattal, és biztosan meg sem állnak a sarkvidékig, ahol biztosan a jégtáblákról fókák fognak rájuk vadászni. Ciceró nem nagyon hitt a kagylónak, hiszen el sem tudta képzelni, milyen lehet máshol az élet, neki tökéletesen megfelelt ez a partvidék, és ezért úgy gondolta, a barátai is hasonlóképpen vélekednek.

Éppen elköszönt volna a színes kagylótól, amikor Charlie, egy vörös rák bukkant fel mögötte, és játékosan belecsípett a farkincájába. Cicero ugrott egy hatalmasat a meglepetéstől, már-már torkolta volna le a rákot, de Charlie kedves, bűnbánó mosolyától minden haragja elszállt.

- Gyere, játszunk!
- Most nem Charlie! Meg kellene keresni Bluet és Brunot! Te sem láttad őket?

Charlie sem találkozott velük, mióta elmentek Bella után, de úgy gondolta, hogy Tenkes a félszemű polip mindent tud, menjenek el hozzá, és kérdezzék meg tőle, merre lehetnek a fiúk.

Tenkes, a nyolckarú polipocska, a kedvenc helyén, egy elsüllyedt kalózhajónál bóklászott és kincseket gyűjtött. Fejére csapott egy kalózkalapot, majd a csápjaihoz legközelebben fekvő fegyvereket felkapta, amikor észrevette a barátai közeledését.

- Ti gazfickók! Mit kerestek a kincseim közelében! Félre, vagy véddjétek magatokat!
- Tenkes, csak mi vagyunk az, Charlie és Ciceró!
- Fiúk, mit kerestek erre? Sosem szoktatok velem jönni kincsvadászatra!
- Tudjuk, tudjuk – sajnálkozott a rákocska. ­ - Nagyon sajnáljuk! De nem láttad véletlenül Brunot és Bluet?

Tenkes, mint mindentudó, éppen valami frappáns választ próbált kitalálni, nehogy felfedezzék, hogy van olyan, amit mégsem tud, de nem volt rá ideje, mert a két szóban forgó hal úszott feléjük.

- Képzeljétek! A nyílt tengeren voltunk, és megismerkedtünk Lillával és Bellával…

Kezdte a mesét Brunot, és amíg haza nem kellett menniük, csak mesélt és mesélt az elámult barátainak, miket láttak a nyílt tengeren, és megígérte, hogy nekik is bemutatják a lányokat. 

Cicero csak sóhajtott egyet a fiúk vakmerőségén…

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...