Havazott. Apró pelyhekben hullt alá. Zúzmarás fák dideregtek a csend borította tájon. Egy köpenyes alak közeledett, apró lábnyomokat hagyva maga után.
A sötétbarna posztóba burkolózó megállt az egyik fa tövében. Óvatosan, mint egy űzött vad, visszanézett, de a saját nyomain kívül nem láthatott mást. Egy halovány, szinte csont sovány kéz bukkant elő a vaskos anyag mélyéről, majd a csuklyáját lesimítva egy vékony, kissé beesett arcú teremtés nézett a fa irányába. Szürkés szemei belevesztek a hóesésbe, miközben tenyerével a fa kérgét simogatta, és színtelen ajkaival suttogni kezdett...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése