f

2012. január 29., vasárnap

Csak mosolygok csendesen...


Hasproblémákkal mindig is küzdöttem. Még egyetem utolsó évében kaptam egy pávamintás ruhát, ami nem éppen előnyös volt. Barátnőmnek annyira tetszett, hogy többször hangoztatta, hogy nagyon látszik benne a nagy hasam, persze, neki egyáltalán nem volt semmi felesleg ott, így szerette volna, ha neki adom a ruhát.
Önző módon, különösen azért, mert nem kis összegbe került, a ruhát megtartottam. Bár azt elérte, hogy az évek folyamán összesen kétszer volt rajtam, előtte pedig hetekig fogyókúráztam.

Amikor Mr. Férfi bemutatott a családjának, vettem magamnak egy kávébarna hosszú ujjú ruhát. Sötét színe, fazonja tökéletesen eltakarta a kidomborodó dombocskát. Azóta is szívesen hordom, mert elegáns, jól is áll, sokszor megdicsérik, mennyire jó ruci.

Tegnap vacsorára voltunk hivatalosak. Nem sokat gondolkodtam, mit vegyek fel, ez a ruha pont megfelel az alkalomnak. Csak nem kellett volna belenéznem a tükörbe - főleg oldalról nem. Úgy néztem ki, mint egy domborzati térkép. A testem egyenlő volt az Északi-középhegységgel: a hasam a Mátrának felelt meg, kis völgyecske választotta el Cserhát-melleimtől.

Átöltözni már nem volt lehetőség, így nem volt mit tenni, boldogan viseltem a nagy hasam. Mondván, majd nem iszok alkoholt, boldogan fogom a pocakom, külön felhívom rá a figyelmet, és ha rákérdeznek, csak mosolygok csendesen.

Természetesen ittam alkoholt (kivételesen volt meggysör, aminek nem álltam ellen), a hasamra nem hívtam fel a figyelmet, és nem kérdezte meg senki sem, miért híztam el ennyire.

Helyette arra hívták fel a figyelmem, hogy Mr. Férfi megemberesedett mellettem, tehát jól tartom a drágámat.

Rege az álmaimról


Kékleány írt nem olyan rég az álmokról. Azt mondtam írtam neki, hogy ha megosztja másokkal, akkor fontosak azok a „képek”.

Mostanság én is sokat álmodom. Valahogy a jókra nem emlékszem, csak a rosszakra, amik után úgy ébredek, hogy ezt muszáj elmondanom, nehogy megtörténjen, vagy ezt muszáj elmondanom, mert annyira zagyva.

Sokszor álmodom, hogy Mr. Férfival veszekszünk, aminek szakítás a vége. Azt gondolom, hogy ez a téma azért jön újra és újra elő a „sötét fantáziámban”, mert félek tőle. Kapcsolatunk eleji félelemről van szó, mely most a „szokásos alapgondolkodásom” miatt ismételten előtérbe került – nálam. Valószínűleg jogtalanul, de mégsem tudom legyűrni. Olyan belső félelem, mely az alaptermészete miatt örökre bennem él. Nappal nem sokat törődöm vele, van elég teendőm, mely nem hagyja, hogy ilyeneken gondolkodjak – néha Nitával való beszélgetések során azért felmerül, de egy jó kibeszélés után elhessegetjük.

A másik álom, mely ma éjjel „tört rám”: a halálom. Azaz nem éppen. Álmomban Jack Ryannek képzeltem magam. Bombákat kellett hatástalanítanom, de a hajón, amin kettő is volt, nem sikerült. Mindenkit mentőcsónakba raktam, a dolgaimat (olyan „vízállókat”, mint az iPod, a telefon, vagy az irataim) a vízbe dobtam, hogy megmentsem őket, majd egy könyvvel a hasamon (fogalmam sincs, mely ponyvaregényt választottam a túlvilágra) hanyatt feküdtem, és vártam a robbanást. Ami elmaradt. Rá kellett jönnöm, hogy akármilyen halálközeli dologról álmodom (robbanás, zuhanás, fulladás), így vagy úgy, de életben maradok. Sosem halok meg álmaimban.

27 napos, 8 nap múlva várható.

2012. január 25., szerda

A szex az utcán hever...


A mai reggelim "csak" 5.000 forintomba került.Viszont a rántottámat füstölt lazaccal készítették. Istenien finom volt, úgyis, hogy nem szeretem a tojást, jobban mondva magát a rántottát.

Kiderült, hogy az iPhone-ra olyan applikációt is le lehet tölteni, ami mutatja a menstruációs-ovulációs periódusomat. (Több ilyen van, én a Monthly Cycles Free  - Period Calendar mellett döntöttem) Igaz, alapjáratban 28 napos ciklusra van belőve, ha eltérő, nekem kell beállítani  - az enyém meg, ahogy látjuk, egyáltalán nem pontos. Hasra ütésszerűen 30 naposra tettem.

Emellett kéri a súlyomat és a hőmérsékletemet. Az utóbbit majd holnaptól kezdve elkezdem mérni, de a súlyomat nem vagyok hajlandó. Egyébként mérlegünk sincs itthon...

Azt viszont beírtam, hogy egész nap hányingerem van...

Azért a nap nem csak ezzel telt, történtek igazán vicces furcsaságok:
a "kis reggelimet" Nita (a Coronitából jött a becenév) barátnőmmel kettesben fogyasztottam el egy kis étteremben, ahová úgy döntöttünk, egyszer a pasikkal is eljövünk (legyen ki fizessen). Sétáltunk is egy keveset utána, mire Nita megjegyezte, hogy pont azt csinálja velem, amit a pasijától várna.

- Akkor legközelebb is beülünk valahová, elmegyünk sétálni, azután pedig szexelsz a pároddal... - fűztem hozzá, elég hangosan. Ahhoz mindenesetre hangosan, hogy a mellettünk forgató stáb meghallja, sőt fel is vegyék, mert éppen akkor haladtunk el a kamera mellett, amit persze csak mindezek után fedeztem fel. Alig tudtuk visszatartani a nevetésünket, és utána pedig csak azt visítoztuk, hogy benne leszünk a tévében, a tévében...

Elképzeltem, hogy úgy, mint a Bridget Jonesban is visszajátszották, ahogyan lecsúszik a rúdon, az én "azután pedig szexelsz" szavaimat is többször egymás után adják le...

Az új program szerint 23 napos a ciklusom és 8 nap múlva kellene megjönnie...

2012. január 24., kedd

Sárkány éve


Kínában is átléptek tegnap az újévbe. TigrisSárkány éve lett. Tegnap valahol azt olvastam, hogy a Víz-tigris éve van, amely változásokat hoz. Akkor még nem esett le, hogy biz' ez nem megfelelő a valóságnak (még a híradóban is bemondták).

A sárkány szerencsét és kitartást hoz. Remélem, e kettőből ebben az évben nekem is kijut. Mindkettőre szükségem lenne!

22 nap, és megkaptam, nem biztos, hogy bármikor is gyerekem lesz...

A következő zenével kívánok mindenkinek jó éjszakát (hátha eljön értünk is a Fantom, ha Miller Zoltán személyében, nem adom másnak):

2012. január 23., hétfő

Babysitter kerestetik...

A hétvégén szóba került a gyes kérdése, mire én erőteljesen hangoztattam, hogy ha babám lesz, 3 hónapnál tovább nem maradok otthon vele. Ennek több oka van, ha lesz időm, részletesen leírom. Egyébként meg az élet úgyis eldönti, hogy mi is lesz.

Ennek ellenére megnéztem a városban a babysitterek árát... Nem kellett volna. Rájöttem, hogy kétszer annyi órabért kérnek, mint amennyiért én dolgozom...

Elgondolkodtató...

2012. január 22., vasárnap

Gyerek contra vendégség

Emmát zavarja, hogy ha terhes nőket, kisgyermekes anyákat, gyerekeket lát. Én inkább  olvadozok tőlük.

Még nem estem át a ló túloldalára - ilyen szinten. Még annyira nem estem kétségbe, hogy felmerüljön bennem a következő gondolat: "nekem miért nem, ha másoknak igen."

Boldogan, bár félve vigyázok gyerkőcökre. Természetesen közben felmerül bennem, hogy mi lenne, ha az enyém lenne, hogyan viselkednék akkor vele, hogyan nevelném én.

Ma Simike, a rakoncátlan kis kölök jött látogatóba hozzánk. Az egész ház felbolydult, körülötte sendergett. Figyelmeztettek minket, hogy akaratos, hisztis szokott lenni, de ezt csak a vége felé tapasztalhattuk meg, összvissz két esetben: az elsőben nem is értettük, mit szeretne, a másodikban pedig annyira jól érezte magát, hogy még nem akart hazamenni.

Játékokat szedtünk elő neki. Volt egy télapós puzzle, amit szíves-örömest szétszedett, de már összerakni nem akart (Mr. Férfival ketten tudtuk...), Duplo panda, amit megnézett, majd ledobott a földre, legó tűzoltó autó (esze ágába sem volt bekapni a darabjait, amíg az apja meg nem érkezett...), aminek az ajtaját nyitogatta. Zongorázott, furulyázott, fiókot pakolt, de mindent secperc alatt megunt. Amíg elő nem került a porszívó.

A kétéves kisfiú imád takarítani! Port törölni! Órákat elszöszmötölt egy-egy sarokba, az összes porcicát eltüntetett, egy piszok folt se maradhatott a könyvespolcon - igaz, mindent a porszívóval próbált felszívni.

Ezt látva Apum a következővel viccelődött:

- 3000 lesz - mondja majd Simike apukája.
- De hát mi nem pénzért vigyáztunk a drágára - feleljük mi.
- Nem is! Ennyibe kerül a takarítás, amit nálatok végzett.

Szóval tündéri gyerekként viselkedett, jól érezte magát velünk, megígérte, hogy máskor is eljön. :)

Én  pedig a 20. napnál tartok. (Kezdek izgulni...)

Végül jöjjön Simike kedvence:

2012. január 21., szombat

Gyertya - a kétségbeesés kezdete


Tegnap végre megvettem a Bababluest. Már a 100. oldalon tartok (gyorsan lehet vele haladni), és kábé pont abban a stádiumban, ahol a könyv hősnője, Emma.
A következő, SPOILERES idézetek leírják a folyamatot, amin én magam is átestem, vagy esek:

"Mindent kiterveltem: decemberben abbahagyom a tablettát, rengeteget szeretkezem, januárban már teherbe is esem, szeptemberben megszületik a gyerek, novemberben felfogadok egy személyi edzőt, egykettőre visszanyerem a régi formám, és karácsonykor már kiegyensúlyozottan és boldogan flangálok a kisbabámmal a kirakodóvásáron, akárcsak Liz Hurley a szülése után.

- Ja, és úgy döntöttem, most már szeretnék egy kisbabát.
- Ezt meg hogy érted?
- Úgy, hogy gyereket akarok. Teherbe akarok esni.
- Jézusom, Emma! Remélem, nem kürtölted még világgá! (Én megtettem...)
- Miért?
- Ez teljes mértékben magánügy. Nem is értem, miért érez manapság mindenki kényszer arra, hogy a legbensőbb dolgait megossza a nagyközönséggel?
- Jövőre már nagymama leszel.
- Lehetséges.
- Hogyhogy?
- Az ilyesmi nem megy egyik napról a másikra. Ez nem csak elhatározás kérdése.
- Kösz a biztatást.

A gyerekgyártással az az egyetlen probléma, hogy megszűntek azok a spontán ruhaletépős együttlétek, amikhez szokva voltunk. Most már időpontokról, dátumokról szólt, nem mint régen, amikor csak úgy egymásnak estünk, ha épp úgy hozta kedvünk. A cél is megváltozott. Nem a gyönyörszerzés, hanem a "melyik a legmegfelelőbb pozitúra, hogy a spermiumok a leggyorsabban elérjék a petesejtet" lett a lényeg."

Én ugyanígy eldöntöttem. Augusztusban abbahagyom a gyógyszert, szeptember-októberben megfogan, és nyáron már meglesz a kisbabám.

Anyu és Nagyi ugyanígy leoltott. "Csalódni fogsz, ha nem esel teherbe." A nődokim is azt mondta, hogy átlagosan 4 hónap kell.

Most az ötödik hónapnál tartunk. Azt hittem, hogy a mi kapcsolatunkban az én nagyra törő vágyaim nem szólnak bele. Bár a legjobb barátnőm szerint ez baj, de nem magyarázta meg miért. Én nyugodt voltam, hogy szexuális életünkben nem történtek változások. Bár egyre kétségbeesettebb vagyok (lásd alábbi posztom). Ma már arra vetemedtem, hogy szex után gyertyaállásba vágom magam néhány percre, hogy a spermiumok biztosan eljussanak a petémig, ha éppen most kell nekik.

A könyvből az utolsó idézetemet felolvastam Mr. Férfinek, és rákérdeztem, hogy ugye nem? Erre ő:

- Neeem.... Csak naponta nézed, hogy hány csíkot mutat az ovulációs teszt, csak gyertyázol utána....

Hmmm, mégiscsak rátelepedett a kapcsolatunkra a gyerekkérdés... $

Arról még nem is tud, hogy már az örökbefogadásról is gondolkodok...

A szokásos adat: 19 napos.

2012. január 20., péntek

A lovas - 18 év felettieknek!


Gyerkőcök és azok, akik nem szeretik a részletes leírásokat, az alpáriságot, most ne olvassák el ezt a posztot. Előre szóltam!

Ha már  Mr. Férfi szerint is két csíkos volt az ovulációs teszt, szüneteltünk is előtte, így úgy gondoltam, nem jó, ha elhalasszuk. Hiába, a nőnek csak havonta egyszer (max. kétszer, ha nem egy időben van) tüszőrepedése, így nem jó, ha az ilyen alkalmakat kihagyjuk...

Igen ám, de este Poltergeist ment a tévében, amiről Mr. Férfi annyit mesélt. Elkezdtük nézni, és odaragasztott a tévé képernyőjéhez. Közben azért játszadoztam Mr. Férfi férfiasságával, ingerkedtem, de a film csak nem akart véget érni, a kedvesem pedig megunta. Á, nem elcsábított a film elől! Hátat fordított, és elaludt.

Nem volt mit tennem, a film után felébresztettem. A teste reagált a simogatásaimra, de ő inkább aludni akart. Egy éjjel azt mondta: "Szolgáld ki magad, most nem vagyok másra jó." Az, hogy akkor hogy reagáltam le, már nem is tudom, de este átgondolva a dolgokat arra a következtetésre jutottam, hogy a) kihagyjuk, és semennyi esélyt sem adok az éjszakában b) meglovagolom, ami elvileg (!) nem éppen spermium marasztaló póz. Viszont ez még Mr. Férfi kedvére is volt.

Kielégülésünk után, próbáltam rábeszélni a hímemet, hogy forduljon velem oldalra, mert nem szerettem volna összekenni se magunkat, se az ágyunkat, de nem értette meg a kérést. Így legördültem róla, és abban a pillanatban már éreztem végigcsurogni a combomon. Hát ha ebből mégis bébi foganna...

Egyébként 18 napos.

2012. január 19., csütörtök

Hallgat, mint a sír...


Panaszkodni akartam ezerrel, amiért este nem tudtam aludni - köszönhetően a fantáziámnak és a fáradt, hűvös Mr. Férfinek.
Pedig  előtte még nagyban hangoztattam, hogy boldog párkapcsolatban élek. Meg is jegyezték, hogy kopogjam le.

Aztán... most... amikor végre időm és eszközöm lenne, hogy a panaszáradatot rátok zúdítsam... Nincs kedvem... Igazándiból semmihez... Hosszú, kegyetlen nap áll mögöttem, a gondolataim a negatív irányban, a vágyaim egyre távolabbinak tűnnek. Úgy érzem magam, mint egy nagy rakás sz@r...

Na mindegy, ez van...

17 napos, Mr. Férfi szerint két csíkos...



2012. január 18., szerda

Az ember csak tervez...


Ember tervez, Isten végez... Csak remélni tudom, hogy az isteni közbeavatkozással is megegyezik a végeredmény azzal, amiért hónapok óta küzdök.

Tegnap nem csináltam meg az ovulációs tesztet, mondván úgyis pihentetjük a dolgot, ha már tegnapelőtt akcióztunk. Lefeküdtem, magamra húztam a takarót, semmi csábítás, semmi romantika. Az én részemről.

Mr. Férfi viszont nem így gondolta. Én meg nem tudtam ellenállni neki, miután a fürdőből kijőve kivont karddal állt meg előttem. Gondolkodás nélkül "rácuppantam" a dologra - fucsba dobva az addigi számolgatásaimat.

Reggel azért megcsináltam a tesztet - ha már megvettem. Halvány csík, alig látható. Vagy már volt peteérésem (fogantatás is előfordulhat ebben az esetben), vagy csak lesz. Kérdés, hogy ha ma kihagyjuk a szexet (egyébként muszáj? mert elég nehezen állok ellen Mr. Férfi testének), akkor mennyi az esélye, hogy holnap lesz pozitív az eredmény (amit szerintem csak holnapután használok megint (spórolás ezerrel)?

16 napos.

2012. január 17., kedd

Várakozás


A nap (inkább a tegnapié) legrosszabb híre: tönkre vágtam a netbookom.

Most is rajta írok, szóval a szoftver része szerencsére nem sérült, a külső háza annál inkább. Egyszóval (jó többel): nem lehet lecsukni a tetejét. A délelőttöm nagy része így azzal telt, hogy szervizekkel beszéltem a javításáról. A legbízhatóbb az volt, hogy ők maguk megragasztják...
Kíváncsi vagyok, mennyibe kerül majd egy külső borítás. Valaki tud jó, megbízható, olcsó(!) Lenovo szervizt, ahová elvihetem a Drágaszágom?*

Közben vettem ovulációs tesztet is. A DM-ben kevesebb mint 3000 forintért lehetett kapni (a neten 3.250-ért árulják). Valamikor elvileg a héten kell tüszőrepedésemnek lennie. Szombaton és tegnap próbálkoztunk Mr. Férfivel, ma pihentetjük (Czeizel is azt mondta, hogy ne minden nap!), így a teszthez hozzá se nyúltam, majd holnap reggel. Addig csak a kezemben forgatgatom a dobozát, és a hozzákapott leírást olvasgatom. Izgulok :)

Elvileg 15 napos... A múltkor 33 nap után jött meg... Előtte 40... Mi meg pont 12 nap után kezdtük el a havi próbálkozásunkat... (Akkor lett volna ovulációm, ha 28 napos) Jaj, mindig is utáltam a matekot :(

*27.600 forint lett a javítás.


2012. január 16., hétfő

Beválalom


Voltatok már úgy, hogy valami nagyon cikis helyzetbe kerültetek? Én szombaton...

Mákos guba volt ebédre. Kedvenc eledelem. Még az elején eszemben volt, hogy utána sipirc fogat mosni, de mire a kávéhoz értünk, eme kiváló ötlet feledésbe merült.

Mr. Férfi sem szólt, bölcsen hallgatott, bár inkább gonoszkásan, mert még akkor sem bökött oldalba, hogy "Drágám, pszt", amikor a Sparban beszélgetni - sőt nevetgélni kezdtem. A fogaim meg feketedtek a máktól...

Az elszakadt táskáról (is)


Péntek óta szeretnék beszámolni a következőkről, de 5 percnyi időm sem volt, hogy leüljek a géphez (nem mintha kedvem lett volna, a hétvége mindig a programoké).

A Marie Claire mostani számában több cikk foglalkozott a gyerekvállalásról (gyereket egyedül nevelő csillagász; 3 apa, akik megtudták, hogy gyerekük lesz; két gyerekes ex-kurva), így csütörtökön leléptem a magazinnal. Majd otthon elolvasom, gondoltam, és beraktam egy szatyorba (a táskámba már nem fért).

Másnap, indulás előtt jó szokásomnak engedve telipakolom a táskám, amit már emiatt varratnom is kellett, mert nem tetszett neki a túlsúly, amit nap mint nap el kell viselnie. A kedvenc Mexx táskám most is a szűcsnél várakozik a varrásra, mert a puha bőrhöz erős cérnát használtak – legalábbis ezzel magyarázták még az első esetnél. Azóta ez már a századik. Mostanság a Mexx-szel mindig megszívom, legalábbis a kedvenc darabjaimmal. Volt ez a táska-mizéria, akkor van még a kedvenc pulcsim (amit pénteken viseltem) esete. Nem tudom, hány százalékban tartalmaz műszálat, de a mosásoktól folyamatosan összemegy. A csuklómnál már vagy 10 centivel rövidebb, mint kellene lennie. Bár belegondolva, egyszer rádobtam a konvektorra, és megégett… Lehet, hogy az tett be neki…

A táskámba éppen beszuszakoltam a több kilós (na jó, ez így túlzás, de azért vaskos), éppen olvasott könyvemet, amikor észrevettem a magazint, amit nem olvastam előző este. Hiába, Mr. Férfivel romantikáztunk, és a Marie Claire ott is maradt a szatyorban. A könyvet feleslegesen cipelve, magazint olvasgatva mentem dolgozni.

Végül a cikkeket – nem is voltak annyira érdekesek – röptében átfutottam, és még utána arra is volt időm, hogy átfussam a kedvenc blogger(iná)eim friss hozzászólásaikat. Anyu (ha) Sablonos blogját (igaz, évekkel ezelőtti bejegyzéseket) olvasgatva felmerült bennem is, hogy miért harisnyakategóriát kapott az „autonóm nők lapja” (idézetAnyu(ha)-tól). Mert pl. én gyűlölöm a harisnyákat, bár Mr. Férfit néha felcsigázza, ha combfixben lát.

14 napos (itt lenne az idő????)

2012. január 13., péntek

Szeretősdi...


Nem kellene erről írnom, hiszen megfogadtam, hogy ez a blog nem fog ennyire eltérni a tárgytól, de... úgysem olvassa senki, úgyhogy...

Találtam egy szép, megható cikket. Túlságosan át tudom érezni a helyzetét, hiszen én is voltam már ebben a státuszban. Ugyanígy örültem azoknak a "pásztoróráknak", amiket akkoriban kaptam. És én is hallottam azokat a szívtelen mondatokat: "most nem tudok... majd legközelebb..." És hol lett legközelebb, hol nem, mert csak nekem volt fontos, én voltam szerelmes. Talán ő is, de más valakibe, aki jobban passzolt hozzá. Akkor én minek kellettem neki?

Ugorjunk néhány évet, felejtsük el a múltat, hiszen három év után, a legfájdalmasabb módon sikerült kikecmeregnem belőle. És most már nem 2001-et, hanem 2011-et írnak.

Főszereplőnk egy fiatal lány, azzal a tulajdonsággal, hogy könnyedén ujjai köré csavarja a férfiakat. Örökös vágya, hogy megtalálja álmai szerelmét azt a hímet, akivel leélheti egész életét. Mindent megtenne érte, még túlzásokba is esik, ami miatt viszont éppen ellenkező hatást ér el. Felfigyelnek rá, ágyba viszik, de ennyire kell csak a fiúknak, ő pedig nem érti, miért koppan annyit, mit ront el állandóan.

A kiszemelt áldozat jelenleg nős, már a harmadik asszonynál tart. Az asszony butuska, naiv fruska, aki minden megaláztatást elvisel urától, hogy a kapcsolatuk tovább működjön. A hímünk boldogtalan mellette – többször is hangoztatja, de kitartó is. Amíg egy váratlan, szerencsétlen mégis szerencsés baleset nem történik!

Szegény asszonyka hónapokra kiütve (kórházban fekszik gerincsérüléssel). A fiatal lány megint koppanva úgy látja, itt az idő cselekedni. Nem kell sok idő, a férj ágyában köt ki, abban reménykedve, hogy végre egy normális kapcsolata lesz, bár még nem szerelmes. Amíg az asszony kórházban, addig minden szép és jó. A leendő barátnő szerepében tetszeleghet hősnőnk, a férj barátai elfogadják, még meg is szeretik. Minden csodás, ahogy csak lennie kell.

A mesebeli hónapok után megjelenik a csúf boszorka, aki visszaköveteli a férjét. Elolvassa a lány leveleit, üzeneteit, majd törli, hisztizik, megalázkodik, mert azt hiszi, ezzel véget szakíthat a viszonynak. Hősnőnk nyugodt élete felbolydul, a férj meg lódít, ahol csak tud. „Már nem bírom elviselni az asszonyt… Várj még néhány napot, elmondom neki, hogy elválok… Most nem lehet, anyagilag függök tőle… Most végre, igen… Később… Nem akarok vele még 5 évet együtt élni… De kihúznám mellette, amíg csak lehet…” A lány mégis hisz neki, mert mellette végre boldog, vagy szereti az életét komplikálni. Élvezi, ahogy az asszonyt megalázza előtte a párja, és úgy érezheti, hogy a férfinek is szüksége van őrá. Csak azt nem érti, hogy miért nem hagyja ott a feleségét, aki meg csak tűr és tűr.

Meddig mehet ez így? A férj nem lép, az asszony nem lép, a lány lépne, de nem tudja, merre. Neki is szüksége van a férfire, mellette boldog és viszont, de nem akar csak a „harmadik” lenni, ő akar az első, talán még az egyetlen is lenni. Szakítson, és mondjon le azokról a röpke együttlétekről is? Fogadja el, hogy ő csak a szerető, semmi joga sincs? Ugráljon úgy, ahogy a férfi szeretné, mert különben a férfi szakítja meg vele a kapcsolatot? Alázkodjon meg ő is, mint a feleség? Soha!

Nekem nem kellett döntenem, döntöttek helyettem. Jól, vagy rosszul, nehéz megmondani, de nem bánom. Azt sem, hogy akkor én voltam a harmadik, azt sem, hogy vége lett, és azt sem, hogy most már Mr. Férfivel élem mindennapjaim. Boldog vagyok, hogy így alakult.

A fiatal lány sorsa még alakulóban. A kérdések fennállnak, a szereplők mozdulatlanságra ítélve, mintha csak kivetítettük volna őket. Várnak, mintha mozdulatlanul is egymással táncolnának. Ki mit mikor lép, milyen interakciót vonva maga után. Én, a közönség, csak reménykedhetek, hogy nem tart végtelenségig, és a befejezés valaki számára boldogságot hoz. Én a fiatal lány pártján állok, megérdemelné, de ha nem ő lesz végül a főszereplő, remélem, az asszony ér révbe, a férj pedig bűnhődni fog. Megérdemelné…

11 napos, első vértelen.

2012. január 10., kedd

Vérnarancson keresztül a csokitól a skót felföldig, avagy mi mindent rejt magában egy évkönyv


Ma írtam először az idei (Jane Austen) évkönyvembe. Bejegyeztem a napi cselekedeteimet és a februári utazásomat. Skócia, a repjegy már kifizetve (ne várjátok a beszámolót, az jó esetben nem itt lesz olvasható).
Az első szó, amit beírtam az Elevit, amit ma reggel elkezdtem szedni. Megbízható forrásból azt hallottam, hogy még teherbe sem esek, de már hízni fogok. Ha úgy haladok mint tegnap (tudni illik, egy egész doboz 12 darabos Fererro Rochert megettem), akkor a hízáshoz még étrend kiegészítő sem kell. L Ennek ellenére a mai csoki adagom is megvolt – bár 4 helyett csak egyetlen egy Sport szelet (meg valami tokaji aszús Dianás cukorkaszerűség, amit ajándékba kaptam). Tudom, csoki függő vagyok, amit egyre jobban látni a ragyásodó bőrömön.
Fogyikúra a csoki után: vittem magammal ebédet. Finom sajtos husi (naná, hogy sült burgonyával, még szerencse, hogy előtte párolva is volt, az mégis csak jobban megfelel az egészséges életmódhoz). A husi nagy része a szemetesben kötött ki, mert mea maxima culpa, de nem szeretem a hús áporodott ízét. A sajt továbbra is finom volt.
Egészségesebben kellene élnem, tehát gyümölcsöket is kellene fogyasztanom. Vettem egy csomag narancsot, ami mindig is a kedvencem volt. Szépen beosztva csak egyet vittem magammal. Előre láttam, hogy fura színe van (a képen nagyon jól látható), de csak akkor tudatosult bennem, hogy vérnaranccsal (nem a vérnyúllal!) van dolgom, amikor megláttam a gyönyörő, vörös gerezdeket. Kínáltam én agyra-főre, de senkinek sem kellett. Egy gerezdet sikeresen leküzdöttem a torkomon, de keserűnek bizonyult (a vérnarancs köztudottan keserű), így követte a husit a kukába. Pedig, mennyire ráizgultam előtte!
A szokásos: 8 és még mindig véres napos. Nem hosszú ez egy kicsit???

2012. január 9., hétfő

Spoileres (!) bejegyzés, avagy Mr. Holmes és Mr. Watson levettek a lábamról

Újra és újra rájövök arra, hogy nekem azok a filmek tetszenek, amik másoknak nem. Mindenki odavolt a Fekete hattyúért, mennyire jó film, mennyire zseniális. Engem kifejezetten idegesített.
A Sherlock Holmes második részét többen lehúzták, én meg teljesen odavagyok érte. Az első részt is imádtam, így nem volt kérdéses, hogy elrángatom a másodikra is Mr. Férfit. Első olyan akciófilm (tényleg inkább akció, mint nyomozós, mert nyomkövetés aztán nem volt benne!), amelyre én akartam menni, nem ő.
Doyle-tól nem olvastam még semmit se. Az Elveszett világ érdekelt volna, de ott is a tévésorozattal kezdtem, és a könyvben nem szerepelt a sorozatbéli kedvenc karakterem, sőt a többinek is teljesen más személyisége volt, így gyorsan félbe maradt az olvasás. Holmest meg olyan színészek elevenítették meg, akiket nem szívleltem. Jobban mondva, inkább azt a karaktert nem, akivé a drága kokainfüggő, küzdősportokban jártas, utcai bokszokat kedvelő magánkopót tették. Túlságosan modorosnak, pökhendinek találtam őket, Christie Hercule Poirot-jához hasonlítottaknak, akit egyébként sem kedveltem a beképzeltsége miatt (sokkal inkább Miss Marple párti vagyok). Talán a 4 részes sorozatot kellene megnéznem, melyben Sherlock végre „szabad utat” kapott.
Elvileg Sherlock Holmes 1854 körül (január 6. – utólag is boldog születésnapot Mr Holmes) született, azaz igazi 19. századi, viktoriánus kori angol „fiatalember”, mert bár nemesi származású, valahogy úriembernek nem tudom elképzelni. Tökéletes steampunkos kor és jellem, amit Guy Ritchie-nek tökéletesen sikerült megragadnia.
Robert Downey Jr. és Jude Law ismételten tündökölt a szerepükben, végre valahára olyan személyiséget adva a nyomozónak és a doktornak, amikről könnyedén elhihetem, hogy hús-vér emberek, és nem csak bábuk, amiket a forgatókönyvíró cérnaszálon mozgat. Bár ebből sem hiányozhat az a motívum, amely az összes akciófilmben szerepel: a főhős mindent túlél. Mondjuk ez Sir Arthur „szappanoperájában” is megvan. Miután megölte kedvenc főhősünket, az olvasók felháborodása után Bobby Ewingot csinált belőle.
A főszereplők parádézása mellett a mellékszereplők is hozták a tőlük elvártakat. Öröm volt újra látni Irene-t, még akkor is, ha oly’ rövid szerepet kapott. Édes volt, ahogy Sherlockkal szurkálódott. Mrs. Hudson és Mary jó fej volt ebben is, vicces jeleneteket kaptak, bár a kritikusok szerint poénokban nem bővelkedett a film, amik voltak, azok is rosszak (ennek ellenére én személy szerint sokat vihogtam rajta). Új, teljesen pozitív színfolt volt Noomi Rapace, akit legutóbb Lizbeth Salander szerepében láttam, punk hajjal. Ha nem tudom, hogy ő az, a plakátokon nem ismerem meg. J
Főgonosznak (előző részben drága Mr. Knightley, alias Mark Strong parádézott) Sherlock legnagyobb ellenfelét választották: professzor James Moriartyt. Sok helyen lehetett olvasni, hogy a szerepet talán Daniel Day Lewis kapja meg, de végül Jared Harris kapta meg. Elhiszem, hogy nagyon jó rosszarc, de képtelen voltam elvonatkoztatni a csúnya fogaitól. Beismerem, hasonló kinézetű Moriartyra számítottam, csak az erő hiányzott belőle. Mintha Moriarty dublőrje lett volna, és nem maga a professzor. Sokkal több életet lehetett látni a „jobb kezében”, Moranban.
Annak ellenére, hogy Moriarty ugyanúgy végezte, ahogy Doyle regényében, nagyon is várom a harmadik részt. Ajánlom Ritchie-nek, hogy megcsinálja, ugyanezekkel a színészekkel! Mert belőlük sosem elég!

2012. január 8., vasárnap

Anette...

Éppen azon filózok, hogy elkezdjem-e az Elevitet, vagy ne.

Azt mondják, hogy segít teherbe esni a folsav tartalma miatt - amit egyébként is szedek, viszont hizlal - nem szívesen szednék fel kilókat, elég lesz, ha a Baba valóban a pocakomban lesz.

Nem tudom...

Amíg eldöntöm Nightwisht hallgatok (Mr. Férfit az őrületbe kergetve vele):

6 napos.

2012. január 7., szombat

Kávémantra

Fontos kérdésnek tartom, hogy terhesség alatt milyen káros szenvedélyéről "kell" lemondania egy kismamának. Fogadni mernék, hogy a legtöbb nőnek (természetesen férfinek is) van valamilyen "rossz" szokása. Én például naponta többször is kávézom. Most is, amíg e sorokat írom, itt van mellettem a My little Pony-s bögrém (még iskolába sem jártam, amikor kaptam), és hosszú kávéval van színültig.
Az egyetem alatt teázót is nyithattam volna, annyiszor ültünk le a barátaimmal a szobám közepén a szőnyegre teaszertartást tartani (ne gondoljatok semmiféle japán módira, ez a mi kis összejövetelünk szerves része volt). Akkoriban meg voltam arról győződve, hogy terhesen a kávéról (már akkor is ittam) könnyedén, seperc alatt le fogok mondani (kicsit off: szerintetek nem létező szó a seperc? Én szeretem használni.), de a teáról kétséges.
Időközben a társaságunk felbomlott és Mr. Férfi rászoktatott arra, hogy tea helyett is kávét igyam. Így több hét is eltelik anélkül, hogy teáztam volna (jó, néha a munkahelyemen szoktam, ha éppen nem fogyott ki), és kérdésessé vált a fentebbi állításom.
De emiatt a kávé kérdés időszerűvé vált.
A legtöbben azt válaszolják, hogy nem fogyasztható. Mostanság olvasható mértékkel azért jobb válasz, nem?
Kedvenc oldalaim egyike Vida Ági Kismamablogja, ahol a linkre kattintva is látjátok, hogy a következőt írja:
Az alapszabály az, hogy lehet kávét inni a terhesség alatt, de mértékkel. Napi maximum 3 presszókávé az elfogadható mennyiség. 1 csésze kávéban kb. 50-60 milligramm koffein található. Kutatók nemrégiben bebizonyították, hogy napi 500 milligramm koffein (kb. 9-10 kávé) 2,2-szeresére növeli a vetélés kockázatát az első harmadban, és már napi 4 csésze is valamivel magasabb vetélési kockázatot eredményez. A 2007-ben végzett felmérés eredményeiből kiderül az is, hogy ez a vetélési kockázat csak a nemdohányzó nőknél áll fent, akik dohányoznak, azoknál nem (ennek ellenére nem szabad dohányozni a terhesség alatt, mert az meg súlyos fejlődési rendellenességeket okozhat).
Egy 2008-as cikk szerint pedig a születendő baba súlyát csökkenti a kávé, de ott is engedélyezik a napi 2 csészét. Akkor
Szóval mindent csak mértékkel!
Egyébként ti mit gondoltok erről a kérdésről? Lemondtatok, lemondanátok róla teljesen, vagy azért néha napján "bűnöztök/bűnöznétek"?
(Hol lehet beállítani az alap betűtípust és betűméretet a Freeblogon????)
((5 napos.))

2012. január 6., péntek

Hapci - totál kész vagyok!

Azon gondolkodom, hogy előveszem a gyerekkori orvosságaimat, és félredobom az összes vitamintablettát, amit mostanság szedek. Egyszer sem voltam beteg, amíg Vitacolant szedtem. Csak hát étvágygerjesztőként is funkcionál, én meg mostanság súlyproblémával is küszködöm. Miért is ne?

Már írtam, hogy múlt héten sikeresen összeszedtem valamit. A szokásos tünetekkel kezdődött: torokfájás, fejfájás, egy napig ágynyomás, de aztán hiába vártam, nem kezdtem köhögni, tüsszögni, zsebkendőt használni. Ahogy jött, úgy el is múlt.

Ki nem örült volna ennek? Egy nap betegség, és utána továbbra is makkegészséges vagy. Ezért is ért meglepetésként az, hogy néhány napja egyre több zsepi fogyott, és már a 200-as zacskó is kifogyott. Én nem vagyok beteg, most voltam!, gondoltam és tüsszentettem egy hatalmasat, mire az egész ház belezengett, sőt később az irodánk is. Szegény kollégáim csak úgy kapkodták a fejüket ijedtségükben, mert Thetisz nem tud csendesen tüsszenteni. Haaaaaaaaaaaaaaaaaapccccccccciiiiiiiiiiiii............ Na tessék, erről beszélek!

Végre este lett, és már vártam, hogy bebújhatok a meleg pihe-puha paplan alá, hogy ott folytathassam a haaaaaaaaaaaaapccccccccccccciiiiiiiiii.........-t a trombitálással együtt, mire Mr. Férfi is hazatért: fáj a fejem, megfáztam. Úgy látszik, ez a ragály terjedőfélben van. Hú, de jó! Gyorsan előhalásztam neki egy Algoflexet és Neocitran kíséretében lenyomtam a torkán. Hiába Mr. Férfi is csak egy férfi, aki szereti a babusgatást.J

Mr. Férfi most kétszeresen is megérdemelte a törődést. Nem tudom, hogy a többi nő hogyan éli meg a menstruáció kezdetét, de én nagyon rosszul. Legalábbis, amióta abbahagytam a hormonadagolást. Fizikailag kevésbé visel meg, bár azért a tüneteit megérzem, mentálisan viszont a padlóra teper.

Mindent magamra veszek, megsértődöm, sírógörcsöt kapok, vagy kiabálni kezdek. A legjobb, ha az utóbbi kettőt egyszerre alkalmazom Mr. Férfival szemben. Mint most is. Pedig csak segíteni akart, de én ezt így értelmeztem: "kis szőkém, még olvasni sem tud". Szóval a fejét vettem. Néhány óra kellett a lenyugvásomhoz, addig megnéztem az Arisztokraták utolsó részét (nem mintha a többit láttam volna). Mr. Férfit nem érdekelte, inkább lefeküdt aludni - szerintem ezzel csak a megbántódását jelezte, míg azt várta, hogy odakússzam hozzá.

Most rajtam volt a sor, hogy bocsánatot kérjek. Úgy látszik, mindkettőnknek meg kell tanulnia, mert egyikünknek sem megy olyan könnyen a beismerés. A megbocsátás annál inkább - homlokon csókolt, miközben ezt suttogta: "tudom, hogy  most csak hormontúltengésed van". Ti nem olvadtatok volna el a helyemben? Én megtettem!

Lassan ideje munkába mennem, de addig is hallgassátok meg velem, mit találtam ma hajnalban:

Legyen egy szép napotok!

 

Update csak úgy magamnak: 4 napos,  bár szívesen elsuvickolnék egy teljes napot, mert fogadok, eme véreset kellene elsőnek tekintenem...

2012. január 4., szerda

A menses előnye


Nézzük mindennek a jó oldalát, ha már minden rosszban van valami jó!
Mostanság nem örülök annyi a menstruációm megjövetelének, mint régen (egyáltalán ennek örül valaki is?). Egyenlő azzal, hogy megint nem fogantam meg, és most ez a legfontosabb kérdés "hó végén".
Ha nem, hát nem, vontam vállat, bár azért sajgott a szívem; és gyorsan végigvettem, miről is "mondtam le" az elmúlt két hétben - abban a reményben, hogy már viselős vagyok, és már az elején se ártsak a magzatnak.
Első utam a  hűtőhöz vezetett, és kivettem egy üveg sört. Ne gondoljátok, hogy ennyire alkoholista lennék, még cigizni sem cigizek ~már~, de a Salitosnak - főleg a tequila ízesítésűnek - nehezen állok ellen, olyan finom. Ráadásul mindig azok a csodálatos tequilázós bulik jutnak eszembe róla, amiket a gimi utáni években tartottunk.
A sör elszopogatása közben megnyitottam a fürdővizet. Ha már a forró vizes szilveszter elmaradt, most legalább bepótolom a pancsikolást. Egyszer közvéleménykutatást kellene tartani, hogy ki mit gondol a tampon használatáról. Személy szerint én mindig is szerettem - azóta meg csak preferálom, amióta kiderült, hogy allergiás vagyok a betétekre. Nos az én álláspontom, hogy a tampon azért is jó, rendkívül jó, mert lehet vele fürödni - sokáig is.
Beraktam egy Mozart és Within Temptation válogatást, fogtam a hónapok óta félbehagyott Fjorde könyvemet, és a vizet teleszórtam hópihének látszó fürdővacakkal (félperc sem kell, hogy elázzon, de ha valahová a testedre ragad, akkor percekig kaparhatod, hogy megszabadulj tőle). A műanyag állatok sem hiányozhattak. Mr. Férfi már rég beszerzett egy kék bálnát és egy narancs polipot, hogy a leendő lurkó majd játszadozhasson. Ezt ugyan nem vallotta be, de azt azért nem hihettem el neki, hogy magunknak vette, hiszen egyszer sem játszottunk velük.
Végre volt időm befejezni Katie Fjorde A tökéletes ajánlat című könyvét. Az elejével gyorsan haladtam, amíg Ali meg nem érkezett Cornwallban, azután viszont kezdett egyre idegesítőbbé válni a sztori. A szereplők egytől egyik idióták, a cselekedeteik pedig összefüggéstelenek. A vége is összecsapott...
Ennek ellenére jó volt ilyen könnyed olvasmányt olvasni a tűzforró vízben ücsörögve.
A helyzet külön komikuma pedig az volt, hogy könyvjelzőnek egy be nem váltott fogigátló receptet használtam. :)
Még mindig 2 napos.

Forgive me

Gyerekkorom óta nem szeretem, ha szívességet kérnek tőlem, mert már akkor rájöttem, mindig én húzom olyankor a rövidebbet. Közben azt is megtanultam, hogy én se kérjek mástól, mert olyankor is én leszek a vesztes. Szóval a legjobb dolog a cserekereskedelem. Én adok, te adsz, és mindketten nyerünk az ügyön.
A világ legrosszabb dolga, ha éppen a pasid az, akitől kérsz valamit. Nála igazán önzetlenségre számítasz - erre mit kapsz? Morgást, hangoskodást és még hülyének is érzed magad mellette.
Meg is mondtam neki, hogy ha nem akar segíteni, mondja meg. Van egy édes, szép szája, hatalmas szókincse, amivel nagyon is jól bánik, ha úgy hozza a szükség (egyébként Kuka a hét törpéből). Nem bántana meg, ha nemet mondana (értelmes indokkal persze), mint az, hogy fogva-nyelősen megcsinálja, miközben végig azt érezteti velem, hogy a pokolra kíván éppen.
Érzelmi káoszom kellős közepén könnyeim csordultak, és hangom felemelve vágtam Mr. Férfi fejéhez sérelmeim. Duzzogásomat ezzel le is tudtam, bár a későbbiekben az ágyban nem vettem tudomást róla. Én nem bújok addig, amíg nem mond valamit. Vagy egy bocsánat kérés, vagy egy jóéjt, vagy valami. Az elsőre nem számítottam, de arra sem, hogy hozzáfűz valamicskét is a dolgokhoz. Vártam, hogy mikor köszön el, és hátat fordítva elalszik.
Már itt is tartottunk, de éreztem, hogy forgolódik. Mégiscsak nyugtalan? Zavarja a történet? Hümm.
Kis időnek el kellett telnie, hogy hozzám bújva alig hallhatóan, minden erejét összeszedve azt suttogja: "ne haragudj". De megtette! Lehet ezek után haragudni rá? Eddig sem haragudtam (csak nagyon rosszul esett a viselkedése), ezután meg inkább olvadoztam.
------
Eldöntötte: 2 napos.

2012. január 3., kedd

Véres kedd a ha vonzatában

Azért na...
Semmi bajom, hogy éppen ki hogyan öltözködik, mit művel a hajával, a puha bőrével, nyelvecskéjével, azonban HA megkívánja a helyzet, tud szolid is lenni.
Mert ugye nem megyünk báli ruhában a munkahelyünkre, kosztümben a diszkóba, acélbetétes Martens bakancsban az operába... Persze, vannak átfedések - egyetem alatt imádtam a vérvörös, nőcis, bőr aktatáskámhoz a vörös, bunkós orrú bakancsomat viselni, vagy egy elegáns ruhát fekete, rockeres bőrkabáttal elrejteni. De mindezt ízlésen, s nem átlépve a kötelező határokat.
Tudod mit? Ha polgárpukkasztó szeretnél lenni, tessék! Nyugodtan légy extrémen vad, punk, esetleg goth loli, senki nem gátol meg benne. Legalábbis, amennyiben ezzel senki mást nem hozol kellemetlen helyzetbe. Ugye másnak sem akarsz rosszat, ha szíved mélyén Te se örülsz a megbotránkozó tekinteteknek?
Szóval akármennyire is szeretjük Lady Gagát, hiába tűnik megszokott, éves munkahelyi összejövetelnek, egy elit karácsonyi buliba nem megyünk türkiz hajjal, gótos cuccban, látványos sminkben csak azért, hogy rólunk beszéljen 200 vadigen. Különösen akkor nem, ha csupán egy kis senkik vagyunk ott, ahová csak úgy meghívtak. Ugye?
-----
1 vagy 34 napos, majd holnap reggelre eldönti.

2012. január 2., hétfő

biblio...

Utókarácsonyra úgy döntöttem megajándékozom magam valami olvasnivalóval. A könyvesboltban eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt ajánlották Sinéad Moriarty könyveit.
A Földre szállt nagynénit olvastam is, de az Emma-Trilógiáját akkor sehol se találtam, azután pedig el is feledkeztem róla. Annyira nem vonzott akkoriban...
Most viszont úgy döntöttem, mégiscsak el kellene olvasni, már csak a témáját illetően is. Mivel női író + az előző regényét figyelembe vettem gondoltam, a romantikus polcon csak meglelem. Hát nem találtam!
Miért is találtam volna?! A baba-mama polc legeldugottabb sarkába rakták a sorozatot. Életemben először léptem ahhoz a polchoz! Szívem vadul dobogott - na jó nem, semmi extra érzelem nem befolyásolt, de azért átfutottam a könyvgerincére írt címeket.
Valahogy nem csodálkoztam, hogy az első rész, a Babablues elfogyott. Mindig így járok, ha sorozatokat akarok olvasni. Sosem tudom az első kötettel kezdeni. Azért a másik kettőt gyorsan megvettem, a hiányzót pedig megrendeltem, amire legalább 10 napot várnom kell.:(
Íme a könyvek tartalmai, amiket a moly.hu közösségi portálról vettem:
Babablues
Azt mondják, egy nõ két dologért képes mindent megtenni: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen gyereke. Emma az elõbbin dolgozik. Úgy érzi, lelkileg megérett az anyaságra, és férje, a jóképû rögbiedzõ is örülne neki. Azt hitte, egyszerû lesz, csak akarniuk kell. Annak az undok sógornõjének is van már egy kisfia, sõt megint terhes, és ikrei lesznek! Neki mégsem megy olyan könnyen. Vége tehát a dorbézolásnak és a spontán szexnek, jön a zöld tea és a kézenállás házasélet után. A jóga meg a termékenységi tesztek. Ha természetes úton nem megy, segít a modern orvostudomány: annyiféle vizsgálatot és kezelést kitaláltak már. De ezekrõl is csak az derül ki, hogy válogatott kínzások. Emma szerencsére mindvégig egészséges humorral viseli a megpróbáltatásokat, de mielõtt a hormonkezeléstõl és a szorongástól végképp megõrülne, valamint környezetét is halálra gyötörné, barátkozni kezd az örökbefogadás gondolatával.
Mi ebbõl a tanulság? Ahogy egy harmincas szingli lánytól nem illik megkérdezni, mikor megy már végre férjhez, egy harmincas feleséget sem tanácsos faggatni, mikor szánja végre rá magát a gyerekvállalásra. Ha magától nem mondja, mennyire szeretne már anya lenni, nagy valószínûséggel elkeseredetten próbálkoznak, csak nem olyan egyszerû az.
Született szülők
Ismét itt van Emma, a Babablues szeleburdi hõsnõje, és továbbra is gyermekre vágyik. Két éve hallgatja biológiai órája ketyegését meg mások intelmeit, hogy jó lesz igyekeznie. Pedig rajta és sokat szenvedett férjén, Jamesen nem múlik: õk a fejen állástól kezdve a lombikbébiprogramig mindent kipróbáltak. Emma végül úgy dönt, hogy lemond a szaporodás legáltalánosabb módjáról, és az örökbefogadást választják (ami ellen, némi agymosás után, Jamesnek sincs kifogása) – az úgyis könnyebb, gyorsabb, kevésbé fájdalmas. Emma legalábbis ezt képzelte. Hamar ráeszmél azonban, hogy sok mindent kihagyott a számításból, a többi között azt, hogy csak külföldön, például Oroszországban vannak örökbe adható gyerekek. Továbbá bizonyítaniuk kell Jamesszel a rettegett szociális munkásoknak, hogy alkalmasak egy baba felnevelésére. Valamint nem árt, ha beszélnek pár szót oroszul, rendelkeznek némi ismerettel az orosz kultúráról, megfelelõ ajánlókat találnak – vagyis az örökbefogadás tetõ alá hozása egyáltalán nem egy leányálom. És ha ez nem kergeti õrületbe szegény Emmát, akkor megteszik a családtagjai meg a barátnõi.
Egyről a kettőre
Emma és James hosszú ideig hiába várt kisbabára, aztán egyszerre kettõ is befutott. Nem, nem ikreik lettek, hanem a Jurij névre hallgató ennivaló orosz csöppségük mellé egy pocaklakó is belépett a képbe, máris fenekestül felforgatva az életüket. Fogalmuk sincs, hogyan birkózzanak meg Jurij állandó éjszakai sírásával, szeszélyes természetével, a rendszertelen alvásával és a finnyás ízlésével. Ráadásul ott van még Emma minden lében kanál édesanyja, a nem hozzá való lányt elvenni készülõ fivére, lobbanékony természetû legjobb barátnõje s annak gyermek után áhítozó férje, valamint a vérlázító húga, aki hírnévért és pénzért bármire hajlandó. Emma és James magukon kívül vannak a boldogságtól, hogy végre szülõk lettek, de azért néha nem bánnák, ha nem volna az egész ekkora… õrület!

------------
33 napos ciklusnál tartok.

2012. január 1., vasárnap

Boldog új évet!

Boldog új évet Nektek!

Az év első kérdése: bejön-e a maja naptár vége? Lesz-e világvége 2012 decemberében. Ezt csak (majdnem pontosan) egy év múlva tudhatjuk meg, addig viszont folytatódjon a mindennapi életünk rutinsága. Ha van egyáltalán ilyenünk.

A Szilveszter éjjelét maryon barátnőmmel és vőlegényével akartuk tölteni. Négyesben elmentünk volna valahová fürödni. Bele is éltem magam, amíg nagyifm nem közölte, hogy a forró vizes fürdőtől el is vetélhet az ember lánya. Én meg most számolgatok, de nagyon.

Mivel még semmi sem biztos, úgy álltam hozzá, hogy azért minden óvintézkedést megteszek, de én igenis elmegyek fürödni a barátaimmal. A kisördög csak ott motoszkált a fejemben. Közben a mellbimbóm is el kezdett sajogni, a gyomrom kavargott, azt jelezve, hogy nagyon is a ciklusom vége felé járok.

Szilveszter előestéje, már azon filozofáltam, hogy milyen szendvicseket készítsek másnap éjszakára, amikor meghallom a Hófehérkének nevezett telefonomban maryon elgyötört hangját: le kell mondania a közös bulizást, mert megfázott. Elsőként szitkozódtam egy sort, mert éppen én lábaltam ki egy könnyed náthából, amit NeoCitran nélkül nem volt olyan könnyű elviselni.

Kevesebb mint 24 óra alatt mit lehet kitalálni? Semmit... Azaz... A szülők kéznél voltak.

A szomszéd falu régi általános iskolai tantermében, ami most kultúrházként funkcionál, táncos mulatságot rendeztek. Nem voltak sokan, úgy 20 fő, de volt finom malachús, marhapöri, tánc. Bár nem sokat tudtam enni, mivel egész éjjel hányingerrel küszködtem. Ősz óta folyamatos barátnőm, a legváratlanabb pillanatokban zaklat.

Először nem akartam igazán menni. Nem a mi társaságunk, itthon is csak egyre jobban paprikázódott a hangulat, de megígértem, hogy leszek én a sofőr – legalábbis oda. A régi, öreg kicsi kocsinkkal mentünk, mert a nagy újat nem merték odaadni nekem. Ha tudnák, milyen utakon autókáztam én az elmúlt évek során külföldön!

Megérkezve is nagyon tanakodtunk, maradjunk-e vagy menjünk haza. Ha hazamegyünk, a tévé előtt punnyadunk, ha maradunk, vacsorázhatunk – méghozzá finomat! – és táncolhatunk. Így ott ragadtunk.

Nem sokat beszélgettünk, a hangzavarban nem is lehetett, de azért a lábunk sem sokat állt meg. Kivéve amikor a kedves barátnőm miatt kint néztem a csillagokat.

Mr. Férfi kedvence az Abba lehet, mert apám szerint igen érdekes figurákat mutatott be. Szerintem csak szimplán táncoltunk és jól éreztük magunkat. Bár nekem azt is megjegyezte, hogy ritmusérzékkel nem áldott meg az ég: a Rednex számánál legközelebb próbáljak meg legalább néhányszor az ütemre mozogni. Vállrándítással vettem tudomásul, hogy nekem ez sosem fog menni.

Nem maradtunk végig, valami belső kényszer vezérelt minket, hogy siessünk haza. Legalábbis engem: a babaproject folytatása. J

Otthon kettesben folytattuk az újév ünneplését, épp Mr .Férfi karjai közt pihegtem kielégülve, a tévéből kéjes nyögések, amikor halljuk, hogy a többiek is hazaértek. Upsz. Tévé gyors kikapcsolása, de biztosra vesszünk, hogy hallották, mit nézünk. Ruháink szanaszét az előszobában: maradtak is. Mi éppen hogy beslisszoltunk a takaró alá.

Sziasztok! Korán jötteket! J

Így kezdődött nekünk a 2012-es év!

32 napos ciklusnál tartok.

 

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...