Boldog új évet Nektek!
Az év első kérdése: bejön-e a maja naptár vége? Lesz-e világvége 2012 decemberében. Ezt csak (majdnem pontosan) egy év múlva tudhatjuk meg, addig viszont folytatódjon a mindennapi életünk rutinsága. Ha van egyáltalán ilyenünk.
A Szilveszter éjjelét maryon barátnőmmel és vőlegényével akartuk tölteni. Négyesben elmentünk volna valahová fürödni. Bele is éltem magam, amíg nagyifm nem közölte, hogy a forró vizes fürdőtől el is vetélhet az ember lánya. Én meg most számolgatok, de nagyon.
Mivel még semmi sem biztos, úgy álltam hozzá, hogy azért minden óvintézkedést megteszek, de én igenis elmegyek fürödni a barátaimmal. A kisördög csak ott motoszkált a fejemben. Közben a mellbimbóm is el kezdett sajogni, a gyomrom kavargott, azt jelezve, hogy nagyon is a ciklusom vége felé járok.
Szilveszter előestéje, már azon filozofáltam, hogy milyen szendvicseket készítsek másnap éjszakára, amikor meghallom a Hófehérkének nevezett telefonomban maryon elgyötört hangját: le kell mondania a közös bulizást, mert megfázott. Elsőként szitkozódtam egy sort, mert éppen én lábaltam ki egy könnyed náthából, amit NeoCitran nélkül nem volt olyan könnyű elviselni.
Kevesebb mint 24 óra alatt mit lehet kitalálni? Semmit... Azaz... A szülők kéznél voltak.
A szomszéd falu régi általános iskolai tantermében, ami most kultúrházként funkcionál, táncos mulatságot rendeztek. Nem voltak sokan, úgy 20 fő, de volt finom malachús, marhapöri, tánc. Bár nem sokat tudtam enni, mivel egész éjjel hányingerrel küszködtem. Ősz óta folyamatos barátnőm, a legváratlanabb pillanatokban zaklat.
Először nem akartam igazán menni. Nem a mi társaságunk, itthon is csak egyre jobban paprikázódott a hangulat, de megígértem, hogy leszek én a sofőr – legalábbis oda. A régi, öreg kicsi kocsinkkal mentünk, mert a nagy újat nem merték odaadni nekem. Ha tudnák, milyen utakon autókáztam én az elmúlt évek során külföldön!
Megérkezve is nagyon tanakodtunk, maradjunk-e vagy menjünk haza. Ha hazamegyünk, a tévé előtt punnyadunk, ha maradunk, vacsorázhatunk – méghozzá finomat! – és táncolhatunk. Így ott ragadtunk.
Nem sokat beszélgettünk, a hangzavarban nem is lehetett, de azért a lábunk sem sokat állt meg. Kivéve amikor a kedves barátnőm miatt kint néztem a csillagokat.
Mr. Férfi kedvence az Abba lehet, mert apám szerint igen érdekes figurákat mutatott be. Szerintem csak szimplán táncoltunk és jól éreztük magunkat. Bár nekem azt is megjegyezte, hogy ritmusérzékkel nem áldott meg az ég: a Rednex számánál legközelebb próbáljak meg legalább néhányszor az ütemre mozogni. Vállrándítással vettem tudomásul, hogy nekem ez sosem fog menni.
Nem maradtunk végig, valami belső kényszer vezérelt minket, hogy siessünk haza. Legalábbis engem: a babaproject folytatása. J
Otthon kettesben folytattuk az újév ünneplését, épp Mr .Férfi karjai közt pihegtem kielégülve, a tévéből kéjes nyögések, amikor halljuk, hogy a többiek is hazaértek. Upsz. Tévé gyors kikapcsolása, de biztosra vesszünk, hogy hallották, mit nézünk. Ruháink szanaszét az előszobában: maradtak is. Mi éppen hogy beslisszoltunk a takaró alá.
Sziasztok! Korán jötteket! J
Így kezdődött nekünk a 2012-es év!
32 napos ciklusnál tartok.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése