Babaúszás - 1. felvonás

Többször írtam arról, hogy szeretnénk vinni babaúszásra Zsebet. Amint betöltötte a harmadik hónapot, kértem is a dokinőtől egy orvosi igazolást hozzá. A legközelebb hozzánk Heves megyében van, félúton hozzám és Mr. Férfihez. Rákerestem a neten, és amikor először néztem még vasárnapra írták, azóta pedig nem nagyon nézegettem. Pénteken telefonon beszélgetünk Mr. Férfivel róla, így szerencsére rákattintottam, mert kiderült, hogy szombaton reggel van. Gyors telefonálás az oktatócsajszinak – este 9-kor! –, majd nagypapámnak, mert egyedül nem mertem elindulni a gyerkőccel. Mr. Férfivel ott találkoztunk, a kezdés előtt fél órával.

Sokszor voltam már úszni, strandolni, de olyankor mindig egymagamra kellett csak bepakolnom. Most meg hármunkra: apa-anya-gyerkőc. Higgyétek el, sokkal nehezebb! Amit még az is nehezített, hogy még sosem voltunk ott, így nem tudtam, mire készüljek. Kabinos öltözőkre? Külön férfi-női öltözőkre? A babát ki viheti be? Mennyire lesz csúszós? Stb. És ezek tényleg fontos kérdések!

Mivel mindent én pakoltam be, fogtam egy kisebb utazótáskát, és megtömtem a holminkkal. Rosszul tettem, mert külön férfi-női közös öltöző volt – egy táskával! Az uszodák különösen csúszósak szoktak lenni, így nem mertem bevállalni, hogy a babánkat én vigyem be a fürdőrészre. Ezért megkértem Mr. Férfit és nagypapimat, hogy még a külső folyosón várjanak meg, amíg én Zsebet átöltöztettem. A fürdőnaciba bújtatott csemetét és a táskát végül átadtam az apjának, majd belebújtam én is a bikinimbe.

Papucsban annyira nem csúszott, mint vártam, de az örültem, hogy biztonságosabb helyen van Zseb az apja ölében. A medence szélén helyett foglaltam, mert a babákkal csak az egyik szülő mehet be, és mivel a vízben is könnyebben mozog Mr. Férfi, így őt kértem meg arra, hogy részt vegyen a foglalkozáson. Kicsit fájó szívvel lemondtam arról, hogy együtt pancsoljunk.

Az oktatócsajszi minden kisbabával úszik egy kört, majd visszaadja a szülőjének. Nálunk egy kicsit többet időzött, hiszen mi voltunk ott a legfiatalabbak, sőt első alkalommal is! Mr. Férfinek magyarázott, hogyan is csinálja a dolgokat. Az elejét nem hallottam, de végül nem tudtam megállni, odaültem melléjük a medence lépcsőjére. A víz istenien meleg volt!

Zsebi az elején élvezte. Egyáltalán nem félt a nagy víztől, apja kezében csak úgy járt a lába. Lelocsolták vízzel a fejét, az sem volt baj neki. Aztán volt egy pillanat, amikor cicit akart. Tudjátok, a fiam olyan, hogy „anya, most azonnal!”, és nekem nyomban ott kell teremni mellette, a bimbót a szájába nyomni. De most itt nem lehetett! Amint sírt Mr. Férfi odahozta hozzám. Kicsit megdajkáltam, majd visszaállt ő is a sorba. Ebből láthattok néhány másodpercnyit. Többet fel akartam venni, de többször nyüsszögött, mint úszott… 

Olyankor a lépcsőnél dajkáltunk, pancsikoltunk, míg ő a kezemet szívta. Amint a karom a szájába került, elhallgatott. Harapott, szívott, mint akinek a foga fáj. A végére olyan véraláfutás lett a helyén, ami még két napig látszódott utána!

A foglalkozás után Mr. Férfi lezuhanyoztatta, én meg megszoptattam az öltözőben. Ezért mi lettünk az utolsók, akik elkészültek. Most is én öltöztettem, csak most utána nem tudtam átadni. Az öltözőben pedig csak két darab pelenkázó volt, amit előttünk már elfoglaltak. A padon tettem tisztába, húztam rá a ruhát. Muszáj volt az egyik kismamát megkérnem, hogy addig nézzen rá Zsebre, amíg én magam felöltözök. Gyorsan belebújtam a ruháimba – viccesen néztem ki félig felhúzott nadrággal, amint bújok bele a cipőmbe, de így volt a leggyorsabb –, majd végre sikerült kiadnom a gyereket a fiúknak, én pedig összeszedtem a maradék cuccokat az öltözőben.

Összességében jó volt, szombaton ismét megyünk.