f

2014. október 21., kedd

A szezont a fazonnal?

Varró Dani: Hat jó játék kisbabáknak

Jó játék a cicafarok,
szélte pont egy babamarok.
Én húztam meg, mit akarok?
Jó játék a cicafarok.

Jó játék a mobilteló,
fogalmam sincs, mire való.
Lenyálazom, aztán heló,
jó játék a mobilteló.

Jó játék a laptopkábel,
főleg, ha még nem lopták el.
Négy fogaddal hipp-hopp rágd el,
jó játék a laptopkábel.

Jó játék a lapát,
azzal ütjük apát.
Orrot, fület lapít,
jó játék a lapát.

Jó játék a verseskötet,
van rajta egy teljes köpet.
Átnyálaztam, még egy jöhet,
jó játék a verseskötet.

Jó játék a konektor,
én jöttem rá magamtól.
Beledugom, hol egy toll?
Jó játék a konektor.

Nem szoktam figyelni, miket tesznek be mostanság a tankönyvekbe, mert még jó messze van az iskola.* Viszont egy nyelvészeti csoportban nagy visszhangja lett annak, hogy az ötödikes tankönyvben Forró Dani fentebbi verse is szerepel. 

Először azok szólaltak fel, akik borzadálynak tartották. Hogy merészel valaki ilyet írni, aztán ezt még tanítják is az iskolában! Aggasztó a mai oktatás! A legjobban nekem az tetszett, hogy ezt a verset balesetveszélyesnek és agresszívnek tartották. 

Szó szerint! Csak ültem és bámultam ki a fejemből. Mintha még sosem láttak volna kisbabát, vagy már olyan öregek, amikor még az ő ifjúságukban nem volt se vezeték, se telefon, se konnektor (oké, Varró ezt elírtad...) Ráadásul olyanoknak volt ez a véleménye, akik csecsemőkkel, kisgyerekekkel foglalkoztak. Pedig a vers, mintha csak az én Zsebemről szólna. Csakis ő róla szólhat, tuti, hogy Varró ismeri a fiamat, vagy valamelyik fia olyan, mint az én Zsebecském! 

A verset tanárok, nyelvészek, irodalomprofesszorok védték meg: igenis ott a helye az iskolában, mint kortárs líra. Ők már átlátják, hogy a gyerekek szeretik, értik is a humort, akiknek meg kisebb testvére van, azok pontosan maguk előtt látják az öcsköst/húgicát. Sőt, ők maguk is azt vallják, hogy azért van egy-két hátborzongató történet, ami eddig is szerepelt a tananyagban.

Legelőször nem is én hoztam fel a Grimm-meséket. A legtöbb szülő megegyezik abban, hogy a régi mesék, amiken már ők is felnőttek, szinte egyenlőek a horrorral. 3 évesen már fejből meséltem a Piroska és a farkast, de utána évekig nem lehetett felhozni előttem, mert féltem tőle. Nem is attól, hogy a farkas megeszi a nagymamát, inkább attól, hogy kövekkel teli hassal a kútba dobják. Én meg már akkor rettegtem a kutaktól. Nem néztem meg a Kört sem! 

De (nem kezdünk devel mondatot...) Grimm más, mert azoknak a meséknek mindig pozitív lecsengésű a vége (szerintem nem, de lehetséges, hogy tévedek, most nem néztem utána). Illetve ehhez hozzátették, hogy a szörnyűségek oktató szándékkal kerültek a mesékbe. Egy kislány ne járjon egyedül az erdőben! Nem tudom... Én anno kisiskolásként a kutyámmal rengeteget sétáltam kint a vadonban, mégsem történt semmi baj. Kamillát, rőzsét gyűjtöttem egy kis völgyben, ahol még a nap is másképp sütött. Köszönhetően az azóta népszerűvé vált quadosoknak (és a teherautóknak), az egész az enyészetté vált...

Különben is, már nem a Grimm-mesék világát éljük a gyereknevelést illetően, sokkal nagyobb az agresszió, mint ezelőtt. A gyerekek mindent készpénznek vesznek, így majd egy rosszalkodás után azt fogja mondani, hogy az iskolában is ezt tanítják! Egy ötödikes humorérzéke vitatható. Egyébként is honnan ered az a mondás, hogy gyerek kezébe kés-villa-olló nem való?

Nálam itt szakadt el a cérna.

Korosztályi különbségekről vitáztak. Az iskolásokat együtt tárgyalták a kisdedekkel, óvodásokkal. Vekerdy az előadásán azt mondta, hogy a hagyományos (sárkányos, királylány-szabdalós meséket már a 6-7 éveseknek lehet mesélni, mert akkor már  más szemszögén keresztül is képes értelmezni az elhangzottakat, és kezd különbséget tenni a mese és a valóság között. Kisiskolásokról beszélünk! Ez a képesség az idő haladtával egyre kifinomultabbá válik. A humorérzék kialakulása erre az időszakra datálható, ha konkrét időpontot akarunk megadni (bár már 6 hónapos kisbaba is tarthat humorosnak dolgokat - mint például a kukucskáló játékot). Ha már alsó tagozatos kisdiákok jókat nevetnek a vicces, humoros versikéken, akkor a 10-11 éves ötödikesekből miért nem nézzük ki? Talán anyósomnak igaza van: a Varró verset nyugodtan az alsó tagozatban lehetne tanítani, ahol sokkal nagyobb még a játékosságra az igény. 10 évesen már érettebbek, felnőttesebbek a gyerekek, és lehetséges, hogy ezzel a kis verssel csak lenézik az értelmi és egyben az érzelmi fejlettségüket.

Valaki azt mondta, hogy itt kiadói-vita van, és amiatt kötnek bele. Nem tudom, nem látok bele a dolgokba, de egy biztos: nekem személy szerint tetszik a vers és tetszik, hogy nem nézik a kiadók hülyének a gyerekeket úgy, ahogy a vitázó nagyközönség. Biztos képtelenség átlátni, hogy egy-másfél éves kisgyerek hogyan viselkedik, amikor felfedező útra indul! Sosem láttak még tollat a konnektor felé repülni (miközben anya a levegőben száll, hogy megakadályozza a behatolást), sosem vágták még őket kupán egy homokozólapáttal, miközben hajoltak le a homokot evő csemetéjükhöz, sosem láttak földig csurgó nyálat, ami ellen még az előke sem véd. Sosem röhögte őket szembe egyetlen kisbaba sem, akinek az anyja már ezredszer mondta, hogy nem szabad, és mégis megteszi.....

Valószínűleg túlragozom a dolgot, de felmérgesített, hogy egy aranyos verset az agresszió megnyilvánulásaként zúznak porrá! Ha ettől a mondókától lesz egy 10 éves erőszakos, akkor ott már réges-régen baj van, és nem az iskolai neveléssel! A szülő feladata, hogy kiegyensúlyozott, bátor és mégis békés gyereket neveljen, az iskola ehhez csak az észbeli okítást biztosítsa!

Egyébként általános iskolában már késsel-villával etettek, nem? Technika órán nem használtatok ollót?

Olvasd el a költő feleségének is a válaszát: 
https://www.facebook.com/varrodaniofficial/posts/777291995678465
*A legutóbbi Waldorf-botrány miatt egy biztos: oda nem!

Nézzétek meg Zsebről készült képeimet a Facebookon, az Instagramon, vagy a Twitteren!

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...